Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-283

53 283. országis ülés február II. 187J. moly beható bírálatot azért is; mert, mint a szegedi bűn-krónikából értesülünk: az országos fegyintézetek csak a bünők akadémiáját képezik. — Nekünk sem pénzünk nincs hasztalanul kiadni való, sem egyátalában érdekünkben nincs a haza ellenségeit rendén tul élelmezni és ez által a bün ingerét nevelni. Ennélfogva ezen rovat, nézetem szerint, fontos beható bírálatot igényel. Magyarországnak a közerkölcsiség minden időben gyenge oldalát képezte. Hiszen, már ha a legrégibb törvényeinkre visszamegyünk, legelőször is találkozunk szt. István alatt rablás és tolvajság elleni törvényekkel. Későbben, midőn a polgárosodás haladt Európában, Magyarország ebben a tekintetben egyátalán nem maradt hátra; mert mihelyt mindenütt finomabb czivilizált bünők, milyenek a sikkasztás, hamisítások, csalárd bukások kaptak lábra a czivilizált Európában: azok Magyarországon is számos utánzóra találtak. Ezen erkölcsi corraptiónak és a bűnök terjedésének, nézetem szerint, négy oka van. Első oka a neveletlenség MagyarorságbanMiután nem voltunk a magunk ura, Magyarországban a nevelésre igen kevés gond forditatott, ugy, hogy az ország lakosságának felénél sokkal több van, a mely sem irni, sem olvasni nem tud; azok, a kik irni és olvasni tudnak is, azokra nézve be kell vallani, hogy valóban jelenleg az irodalomban, különösön azon irodalomban, melyet a nép leginkább olvas, de talán átalánosságban és mondhatni az alsóbb irodalomban nem igen sok jót tanulhatnak: mert egy bizonyos, nyavalygós érzelgés lepi meg ezen irodalmat, s jelenleg mindenkit, minden bűnöst martyrnak tüntet elő, és rablókat, tolvajokat, mint valami hős férfiakat állítja elő a ponyvairodalom. Hogy továbbá kevés befolyása lehet az irodalomnak a nép erkölcsiségére, onnan van, mert egyátalán nincs tekintélyes ember kezdve a falusi bíróktól, a ki oknélkül meg ne támadtatnék; tebát oly ember, a ki különben is csekély inteligentiával brr, hogy ez által a törvénytiszteletben erősödnék, azt egyátalán várni nem lehet. A eorruptio másik okát részemről a társadalomban találom. A társadalom a büntettek irányában nagyon engedékeny. Én megengedem azt, hogy a rehabilitatio lehetőségét is igen fogja adni mindenesetre az, ha a társadalom igen könnyen veszi a bűntetteket, s ha valami bűnös büntetését kiállotta. annak múltját tökéletesen megszűntnek tekinti, de az a bűnök ingerét okvetlenül neveli; mert his,zen, a büntetés, mit a törvény szab a bűntettre rövid ideig tart; de a társadalom büntetése kiterjed hosszabbra is. Ez a kettő egyátalán nem tartozik országgyűlési vita alá, mert hiszen ezen nem segíthetünk. Egészen más dolog a harmadik, mi különösen reánk tartozik, s mi szintén egyik oka a bünők terjedésének: törvényeink gyengesége, vagyis inkább mondjuk ki őszintén : büntető törvényeink ; nemléte, mert hiszen Magyarországban rendes büntető törvény nincs; van egyedül gyakorlat s miután törvényünk nincs, nagyon furcsa anomáliák történnek. Ismerek legközelebb egy esetet. Tegnap olvastam az újságban. Egy ember Pest városában, mely az ország fővárosa, s melyben a legnagyobb rendnek kellene uralkodni, méltóztatott fölsétálni egy létrán az első emeletbe; az megtörténik másutt is; de a lapokból olvasom, hogy ugyanazon ember ezelőtt 2 évvel ugyanezt a mulatságot követte el, s két esztendőre ítélték el. Francziaországban vagy Angliában az erőszakos rablás és tolvajlásért nem egy-két évre, hanem 5 — 8—10 —12 évre büntetik az embereket. Ott, hol a büntetés szigorú: ott a bűntények ritkábbak. Vannak esetek, melyekben a törvény egészen ellenkezőleg ítél, s nem fogok egyes eseteket fölhozni, de két esetet kell fölhoznom; nem párt szempontból, mely nem tartozik ide, csak az ítélet különféle okából említem fel. Az egyik Biharban, a másik Pesten történt. Biharmegyében a polgárok nem voltak megelégedve az összeíró bizottság eljárásával és ebbeli aggodalmát kijelenté egyik polgár, mondván, hogy ezen eljárás törvénytelen; a bizottság ennek következtében följelenté az illetőt, és a megye bűnvádi keresetet indított ellene , minek következése az volt, hogy a szegény ember 2 évi fogságra ítéltetett, a másik pedig egy évre. Igaz, hogy az igazságügyminiszter ur — lesz módja elég igazságot hallani tőlem, senki sem mondhatja, hogy bókot mondok neki — az igazságügyminiszter ur mondom, midőn a kegyelmet kérő folyamodást benyújtottam, a büntetést elengedte. Őt tehát nem vádolhatom. Egy másik eset történt itt Pestmegyében is. A megye egyik kerületében, mely nem igen ismeretes arról, hogy a rendet igen nagyon pártolná, és a hol gyakori kihágások történtek azelőtt is, azon kerületben a választás alkalmával a jegyzőkönyvet összeszakitották. Hogy ki szakította össze a jegyzőkönyvet, az nem tartozik reánk: elég az. hogy ott a jegyzőkönyvet összeszakitották. Ez nagy politikai bűntény , mely megbüntetendő. Az ügy fölment a legfelsőbb törvényszékhez, de a bűntény nem vétetett figyelembe ; hanem a bűnöst csak ugy egyszerűen fölmentették. Ha a bűntény megvolt, és be volt