Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-295
295. országos Ölés február 25. 1871. által, hogy a területi divisiók eszméjét alkotmányos úton érvényre emelte; hanem azáltal is, a mit Jókay képviselő ur követel, s a mit itt a fővárosban ha nem is nagy, de mégis oly mértékben láthat, a milyenben eddig hazánkban nem volt alkalma láthatni. Értem a fegyvergyárat, mely itt a fővárosban van. Nem valami nagyszerű, mert hetenkint csak 1000 darab fegyvert bir készíteni; ez nem sok, de kezdetnek igen tisztességes, még ha a képviselő ur által fölhozott azon roppant etablissementhez mérjük is, melynek Európában nem sok párja van, a melyből hetenkint 5000 fegyver kerülhet ki; mindenesetre pedig olyan, minőről ezeréves országunk még soha sem rendelkezhetett. A kormány tehát a védelmi képesség fejlesztését ezen irányban is szem előtt tartotta. Hasonlót mondhatok a területi divisiókról is. Én nagy lelki megnyugvással nézek azon állapot elé, melyben a sereg kötelékében álló honfitársaink honvédeinkkel együtt ugyanazon városokban s tán falvakban is fogják magukat a czéllövészetben, mint szabadságosok vagy tartalékosak is gyakorolhatni, mindketten a fegyveres erő tagjaiul tudván magukat, az egyik mint a közös hadsereg kötelékében, a másik mint a honvédségében álló, a melyben, — ha önök is ugy akarnák, — talán ugyanazon lövöldében gyakorolnák magukat a falvak lakóival, a városok polgáraival is. Ez azon állapot, melyet én kívánok, és nem az, hogy azon kis honvéd-hadsereget megcsináljuk szépen, hogy legyen egy csinos kis hadseregecskénk, mely azonban a válságos pillanatban minden vitézsége daczára, a föladat nagysága alatt összeroskadjon. De a lövöldék dolga sem akar ugy menni a mint kellene, és én fölhasználom ez alkalmat ezt fölemliteni: mert én a sociális tevékenységnek nagy barátja vagyok, és azt hiszem, hogy csak akkor lesz áldás dolgunkon, ha velünk a magánosok is kezükbe veszik azt. Mi megtettük a magunkét; a honvédelmi minisztérium anyagilag is áldoz, szolgáltat fegyvert, szolgáltat töltényeket, s közreműködik a lövöldék elkészítésében ; de a kik nem akarnak megmozdulni: azok épen azon elemek, melyek hol tüzérséget, hol egyebet követelnek a honvédség számára. (Ugy van! jobb felől.) Tessék e téren mozogni ; hadd legyen valóság a fölfegyverzett nemzet. Hallottam szerencsésebb hivatkozást is, mint a Poroszországra való volt; hivatkozást Schwaiczra és Amerikára, mint a hol a keretrendszer mellet tüzérség is van; — de hosszabb szolgálati idő mellett önkénytesen vállalkozókból. Ha valamire volna kedvem megpróbálni, erre volna. Szeretném azt mondani: itt van pénz, veszünk ágyukat, fölszereljük azokat, s megindítjuk a toborzást. (Bal felől: Próbáljuk meg hát!) Nem tudom, hogy menne a toborzás, ugy menne-e, mint annak idején a tanosztályok számára indított; de azt tudom, hogy az ezred nem lenne teljes. (Ellenmondás bal felől.) Addig míg a honvédségben 1600 tiszti és mintegy 3000 altiszti állomás üres : én ezt bizonyosnak tartom. (Fölkiáltások bal felől: Próbáljuk meg!) S ha a dolog mégis sikerülni találna, ugy csak annál kevésbé lenne meg az 1600 tiszt és 3000 altiszt, az pedig előbb kell; egyébkint, mint mondom, bizonyos vagyok benne, hogy nem sikerülne. Minden legkevesebb czifra nélkül, tisztán a dologhoz igyekeztem szólni. Meg akartam mutatni, hogy a kormány érti kötelességét, és nincs kétségbeesve a honvédség sikere felett: de csak azért, mert ugy itéli meg a dolgot, hogy a honvédség nem magában van hivatva a diadalra ; hanem együtt a fegyveres erő többi részeivel, a melyekre azért szintén gonddal lenni tartozunk. Azt hiszem, hogy a közös hadseregben levő 329 ezer magyar embernek teljes joga van tőlünk követelni, hogy gondoskodjunk felőle, és ne adjuk föl sorsát. Ürülök, hogy ezt itt egy a hadsereg kötelékében levő egyéntől hallottam ; adja Isten, hogy minél inkább sokasodjanak a hasonló esetek ; óhajtom, hogy mineltöbb magyar ember szóljon onnan hozzánk, és mi szóljunk hozzájok oly hangon, melyet ha visszakapunk: ne fájjon. (Élénk hosszas éljenzés a jobbon.) Elnök: A főrendiháznak van üzenete méltóztassanak meghallgatni. Nyáry Gyula b. Méltóságos elnök ur ! Igen t. képviselőház! Van szerencsém jelenteni, miszerint az indemnytiről szóló törvényjavaslatot a főrendek elfogadták és változatlanul hozzá járultak. Továbbá jelentem, hogy a függő államadósságok ellenőrzésével megbízott bizottságba gr Zichy Henrik tagnak megválasztatott. Ezeknek alázatos jelentése után bátor vagyok az illető jegyzőkönyvi kivonatokat tiszteletteljesen' kézbesíteni. Széll Kálmán jegyző olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot: az indermyti törvényjevaslatról. Elnök: Miután e törvény mindkét ház által elíogadtatott, ő felségének szokott módon szentesítés végett hódoló tisztelettel föl fog terjesztetni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a 2-ik jegyzőkönyvi pontot a függő államadósságokra vonatkozólag.) Elnök: A ház tudomásul veszi. Holnapután 10 órakor ülés. (Az ülés végződik d. u. 2\ órakor.)
