Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

364 294. országos Illés február 24. !8?l. Ha itt ugyanaz volna az ok, mely arra indit, hogy a módositványt ellenezzem, t. i. a közjogi szempont, reménylem, mindenki fölteszi rólam, hogy ezt épen oly határozottan, nyíltan, bátran kimondanám : mint akkor ; ámde nem ez az ok. Mi a honvédség alapeszméje? az, hogy a birodalom mindkét állama kötelezi magát arra, hogy a közös hadseregen kivül még mindazok föl fognak fegyvereztetni, kik a hadsereghez nem soroztatnak; és erre nézve egyelőre a lovasság és gyalogság vannak a törvényben megemlítve. Ennek tendentiájával tehát egyátalában nem ellenkeznék az, ha hozzátennők még a tüzérséget is : mert ezzel csak többet adnánk annál, a mivel tartozunk. Ez - fölfogásom szerint — nem egyezmény kérdése a két fél között; hanem oly kérdés, mely a törvénynek egyszerű változtatásával megoldható : föltéve t. i. hogy e mellett az illető rész, mely a honvédséghez tüzérséget akar fölállítani, a mit én — ismétlem — belügynek tekintek: egyszersmind a közös hadsereg iránti kötelességeinek is meg tudjon felelni, és hogy ő felsége, mint a hadseregnek legfőbb parancsnoka, meggyőződjék, hogy a dolog gyakorlati és czélirányos. így és nem máskép áll a kérdés. Az okok tehát, melyek a kormányt arra bírják, hogy a javaslatba hozott külön tüzérséget el ne fogadja : egyátalában nem közjogiak, hanem egyszerűen gyakorlatiak. E gyakorlati okokat szemügyre véve, föltűnik mindenekelőtt a financziális szempont, mint olyan, mely minden országban, a mely nem akarja, hogy adói aránytalanul fölemeltessenek, vagy hitele tönkremenjen — ha nem is kizárólag és mindenekfölött döntő : de mindenesetre határozó tekintet. E financziális szempontból tekintve a kérdést, világos, hogy a módosítás elfogadása igen nagy nehézségekbe ütközik. Mennyibe kerülne, t. ház, a meglevő honvédségnek tüzérséggel való ellátása, azt pontosan kiszámítani bajos. Odavetőleg történt számitások szerint, 12—15 millió volna azon öszszeg, amely az első "ellátásra volna befektetendő; de ez lehet több, lehet kevesebb — erre nagy súlyt nem helyezek. Mellőzöm azon kérdést is, ha vajon e befektetésekkel el lehetne-e érni mindazt is, a mi pénzért nem kapható, a mihez meglevő tényezők kellenek: a tudományos kifejlődéssel ellátott testületek, valamint mindaz, a mi szükséges arra, hogy a tüzérség a tudomány kellő művonalán állván, minden ujabb találmányt átvehessen, sőt ilyet maga tehessen. Mindezeket mellőzve, annyi bizonyos, hogy az első befektetésekre nagy összeg volna szüséges. De még nemis ez terhelné legfőképen az ország vállait. A tüzérségnek rendes föntartása még nagyobb, mert állandó terhet róna rá. A keret-rendszer megtartása mellett ugyanis oly honvédséget képzelni, melynek csak bizonyos számú ágyúi és lovai legyenek jelen, inig a többi: a legénység és a lovak szabadságolt állományban vannak, nem lehet; hacsak olyannem, mely pénzbe ugyan kerülne, de gyakorlat tilag absolute semmit sem érne. Ha tehát rendes tüzérséggel ellátott honvédséget akarunk: az csak ugy képzelhető, hogj annak nagyobb része legyen folytonosan jelen, és nem csupán a keret, mely utóbbi a honvédség intézményénelc természete és lényege; s így ebből egy állandó nagy teher háramolnék az országra. Fölteszem azonban, bár meg nem engedem, hogy az ország ezen terhet is elbírná, hogy megtehetne mindent, a mi szükséges hogy a tüzérség a honvédség részére teljesen önállólag fejlődjék: ekkor az országnak még egy más terhe volna t. i. gondoskodni mindazon szükségletekről, melyek ugyanazon irányban a közös hadseregre nézve fönállanak; tehát két tüzérségnek önállósítása, két tüzérségnek mindennel való ellátása. Az a kérdés: eíbirná-e az ország azon terhet, melynél fogva mindkét kötelezettségének eleget tegyen, vagyis két tüzérséget tartson fön? Erre határozott véleményem, és ugy hiszem, mindenkié, ki e tárgy fölött gondolkozott : hogy nem. De ismét föltéve, habár meg nem engedve, hogy elbírná ezt is : még akkor sem fogadhatnám el a módositványt, — hogy miért, azt majd később fogom megmondani — most röviden megemlítem, hogy már azért sem: mert akkor is a meglevő fegyvernemek tökéletesítése , még annyi összeget kívánna az országtól, hogy valósággal nemcsak könynyelmüség, de bün volna, ez öszszeget onnan elvonva, máshová fordítani. De financziális szempontból, tehát még az esetben sem tudnám elfogadni az indítványt, ha mindaz, a mit föltételeztem: állana; a mint pedig ugyancsak nem áll. De mint honvédelmi miniszter, kire az ország védelmének felelőssége nehezedik, még ezen financziális tekinteteken is tul tehetném magamat : mert bizonyos pontig az állam biztonságának megvédése fölötte áll mindennek; túl is tenném magamat ezeken, ha azon meggyőződésben volnék, hogy e módositvány, vagyis a honvédség külön tüzérségének fölállítása, ha nem is absolute szükséges : de legalább czélirányos ós hogy a honvédség harczképességét emelni fogja, nem pedig csökkenteni. De erre nézve is, t. ház, a tényállás merőben más. Ha mi azon összegeket, melyeket az ország védelmi ezélokra nélkülözhet, nem a fönálló fegyvernemek tökéletesítésére fordita-