Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

294. országos ülés február 24. 1871. 35] val 600 írttal kevesebb, s igy nem 7.348,192 írt 27Vi krt tesz ki, hanem 7.347,592 frt. 277* krt. Ezeket kiigazitván, a két első összeg 2000 írttal, a harmadik pedig a 2000 írtnak 30%-jével vagyis 600 írttal fog megváltozni. Egy ekkép kiigazított példányt bátor vagyok a t. háznak beterjeszteni, kérvén: méltóztassék az összegeket ekkép megszavazni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a kiigazított példányt). Elnök: Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Széll Kálmán jegyző (olvassa a 3-ík szakaszt). Ürményi Miksa előadó: T. ház! A törvény azt rendeli, hogy minden törvény, a melynek szövege másként nem intézkedik, a kihirdetés után 15 nappal lép hatályba. Az ezáltal előadandó nehézségnek elejét kívánta venni a központi bizottság, a midőn a következő szövegezést ajánlja: 3. §. Jelen törvény márczius hó 1-én lép hatályba és végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Elnök : Elfogadja a t. ház % (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Részleteiben is el levén fogadva a törvényjavaslat : a holnap reggeli ülés elején fog harmadszor fölolvastatni, és végleg megszavaztatni. Napirenden van a tegnap részleteiben elfogadott 1868: XLI. törvényezikk 7-ik szakaszának módosításáról, illetőleg a honvéd-kerületek uj beosztásáról szóló törvényjavaslatnak harmadszori fölolvasása. Széll Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Elfogadja a t. ház a törvényjavaslatot véglegesen? (Elfogadjuk!) Elfogadtatván, a főrendekhez fog átküldetni törvényszerű tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik a napirenden levő tárgy, tudniillik az 546. alatt az 1868: XL. törvényezikk 12. szakaszának és XLI. törvényezikk 6. szakaszának módosítása, illetőleg a honvéd-lovasszázadok szaporításáról szóló törvényjavaslat fölött tegnap megszakított vita folytatása, melynek második szakaszára különvélemény adatott be. A szólók sorában következik Majláth István jegyző: Pulszky Ágoston. Pulszky Ágoston: T. ház! Jelen vitában a két párt javaslatai közös alappal birnak, és ez ama meggyőződés, hogy hazánk védereje nincs meg azon mértékben teljesen kifejtve, a melyben ezt anyagi helyzete megengedi : illetőleg, hogy hadseregének gyarapítása még szükségesebb mint pénzforrásainak túlóvatos kiméléseMegegyezik továbbá mind a két párt véleménye abban, hogy a honvédlovasságnak nyolez század keretével szaporítása által a kitűzött czél végleg elérve nincsen; de különböznek a törekvések a módozatot illetőleg, a melyet követve az óhajtott eredmény helyesen valósitható, s mig a t. ház túlsó oldala sikert csupán a honvédségnek tüzérségi és műszaki csapatokkal ellátása esetére vár: a kormány s mi az ily intézkedéseket teljesen téves ;irányuaknak valljuk, sőt azt hiszszük, hogy egyenesen káros következményeket szülnének, s a haderő összes tényezőinek együttes fejlesztésére s fokozására kívánjuk fordíttatni azon gondot és figyelmet, melyre a tisztelt ellenzék annak csupán egy részét kívánja méltatni. Mielőtt azonban a két, szemben álló eljárásra utaló indoknak elemzésébe bocsátkoznánk : engedje meg a t. ház, hogy azon előleges kérdést vegyem szemügyre, melyet a túlsó oldalon indítványozó fölállított, azt mondván: hogy tüzérség műszaki csapatok nélkül a honvédség tulajdoüképeni hivatásának, mely a belrend föntartásában áll, nem tehetne eleget, s harczképességétől egyátalán meg volna fosztva. S itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ama föladat az 1868. XLI. törvényezikk 8-ik szakaszának szavai szerint, épen nem rendesen, hanem csak kivételesen a honvédségé, s egyébiránt a hadseregé is. De mégis követem a képviselő urat, s kihagyom e szót „kivételesen", s megengedem, hogy a belbéke föntartása a honvédséget illeti. Szép és nagy kötelesség, kétségen kivül; de szép kivált azért: mivel épen azon szellem terjedése által teljesül, mely az átalános védkötelezettség intézményét létesítette s azt átlengi; szép azért, mivel maga a honvédség léte, fönállása kell, hogy biztosítsa; hiszen ha már fegyveres erő alkalmazása válnék szükségessé; ha hazánkban azon gyászos eset fordulna elő, hogy a nyílt lázadás csak ágyuk használatával fujtathatnék el : akkor tartsa készen az ország neesak honvédségét, hanem öszszes rendelkezésére álló erejét, hatalmának egész súlyát; akkor már nem a bel-, hanem a külellenség a veszélyes, mert a belforrongás csupán a hullámzás volna, mely a messze kívülről érkező vészt jelezné. Ez esetben is tehát nem a honvédség s a közös hadsereg különleges ereje, hanem ama kőrülméay fontos, hogy az ország összesen minél nagyobb, s minél jobban kihasználható, egyszóval minél hatékonyabb haderővel bírjon, s ennek folytán jelenleg is csakugyan azon kérdés forog fön : vajon az összes haderő inkább gyarapodik-e a honvédségnek tüzérséggel s műszaki csapatokkal ellátása, vagy a fölhasználható ösz-