Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-293
293. országos üíés február 23. 1871 847 sitások, melyekre a kormány és a többség alkalmat nem adott, és melyek szomorúan bizonyítják azt, hogy az ellenzék se nem felejt, se nem tanul. (Mozgás bal felől; Ugy van! jobb feM.) Minden egyes kérdésben csak alkalmat keres, a melylyel saját népszerűségét nevelhesse (Eilinmondás bal felől) és ez ellen semmi kifogásom; de hogy nevelje alaptalan gyanúsításokkal az ellenfél, t. i. a kormány és a többség költségén: ez az, a mi ellen kifogásom van. {Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő ur és vele többen, ugy látszik, ismét azon eszméből indulnak ki, hogy, íme: itt egy kgnyes kérdés, szorítsuk a kormányt a falhoz. (Derültség jobb felől.) Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy e részben nagyon tévednek. Egyátalán tagadom, hogy tiszta ezél és jól átgondolt eszmével szemben egy kormányra és pártra nézve kényes kérdés létezhessen; de haván ily kérdés: akkor ez, nézetem szerint, egy okkal több arra, hogy szóljunk hozzá minél őszintébben és a kérdés megszünend kényes lenni. (Helyeslés jobb felől.) T. Simonyi Lajos képviselő ur reporterje, ki azt jelentette neki, hogy a Deák-körben különösen azon okból elleneztem volna a tüzérség fölállítását, mert azt politikai viszonyok nem engedik: teljesen alaptalan adatot szolgáltatott. (Simonyi Lajos báró: A „Pester Lloyd u-ban oh vastami Fölkiáltások jolb felől: Nem a kormány, nem a párt lapja!) Szíveskedjék tehát máskor jobban megkérdezni, mielőtt ilyesmire vádját alapítja. Arra, hogy egyik t. képviselő ur azt mondotta, hogy a mitrailleuseök csak porszóró gépek, egy másik képviselő ur szerint pedig szemfényvesztés: azt jegyzem meg, hogy azt már megszoktuk, hogy, ha a kormány valami ezélszerüt saját kezdeményezéséből tesz : azon félelem támad az ellenzékben, hogy a kormány az ország előtt populáris talál lenni. (Zaj bal felől. Tetszés a jobb oldalon.) A mitrailleuse különben oly fegyvernem, melynek hasznosságát bebizonyította a múlt, és jót merek érte állani: be fogja bizonyítani a jövendő; oly fegyvernem, mely nem egyszerű porszórógép és nem is szemfényvesztés. De Simonyi t. képviselő ur azt is mondotta, hogy, midőn itt pénzről beszélünk, — és ezt aceentuálta Várady képviselő ur is: — akkor kénytelenek egyenesen gyanúba venni a kormányt és a pártot, mert az nem a valódi indok. Mi lehet azon valódi indok, melylyel gyanusittatunk ? Az, hogy a kormány, a többség, és nem tudom miféle láthatlan körök attól félnek, hogy — a jelen kérdésre alkalmazom — a külön tüzérség fölállítása által a honvédségből külön hadsereg fogna lenni. Erre nézve ki kell jelentenem, miszerint rémitően méltóztatnak tévedni. Es itt két oldalról van a tévedés. Egyrészt a Lajthántúl egy ideig a közvélemény majdnem átalánosan tartott attól, hogy ha a magyar honvédség tüzérséggel fogna elláttatni: az okvetlenül külön hadseregre vezetne, és a közös hadseregnek szétszakítására. Es hogy ezen hit oly átalánosan el volt terjedve a Lajthán tul : ezért az érdem oroszlán része azt önöké uraim, a túlsó oldalon. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj bal felől.) De azt hiszem, ott már megszűnt ezen hit; azon urak már kiábrándultak ezen nézetből. De van egy másik rész, mely az gondolja, és — mondjuk ki őszintén, mert én nem ismerek kényes kérdést: — azért is teszi ezen indítványt, mert akarja, hogy ennek alapján fejlődjék ki a honvédségből egy különálló magyar hadsereg. (Ugy van! bal felől.) f Én kérem, a tüzérség fölállítását nem fogadhatom el : nem azért, mintha azon veszélytől tarthatnék, hogy annak nyomán különálló magyar hadsereg fejlődnék; hanem azért: mert meg vagyok győződve, hogy ha mi a helyett, hogy a fönálló fegyvernemeket tökéletesítenénk , uj tökéletlen és talán tökéletesithetlen fegyvernemekre költjük a pénzt: abból nemcsak hogy külön hadsereg nem lenne, hanem még honvédség sem ; lenne belőle egy győri insurrectió — ágyukkal. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Ez meggyőződésem. Ezeket különben holnap bővebben ki fogom fejteni: most csak azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy Simonyi Lajos t. képviselő ur — nem tudom mi oknál fogva — az én helyzetemet, ha nem lesz külön tüzérségről gondoskodva, Alvinczy-éhez hasonlította. (Derültség baloldalon.) A t. ellenzék nevetett akkor, nevet most is ; én is szívesen nevetek velők: ámbár a hasonlatosságot nem értem. Mert azon fegyverek, melyekkel a minisztérium a honvédséget ellátta, mind igen jól elsülnek, ez elismert dolog; a mitrailleusök mind elsülnek, a mint a tapasztalás mutatja. Ha tehá/t itt valami van, a mi nem sült el: az a t. képviselő ur élcze. (Simonyi Lajos báró közbeszól : Az ágyú! Élénk zajos tetszés.) Es ennek következtében, ha valamelyikünk Alvinczyhez I fog hasonlítani: az nem én leszek, hanem a t. képviselő ur. Mondott a t. képviselő ur még egyet, mit ma válasz nélkül nem hagyhatok, t. i.: hogy az, a mi a kormányt e kérdésben vezeti: az a bizalmatlanság a honvédek ellen. Én a t. ellenzékre bizom megítélni: vajon e 44*
