Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

.i 28i. országos ülés február S. 1871. a hivatalnokok fizetése foglalás alá nem vonható. De itt a t. képviselő egy lényeges körülményt felejt ki, és ebben rejlik a félreértés. — Nem mondom , hogy szándékosan felejtette azt ki, hanem oly jó juristától, ki a rendeleteket is annyira tanulmányozta, hogy még azon rendeletet is ismeri, — mely az apáczák burnót adagárról intézkedik, bátran megvárhattam volna : hogy tudni fogja azt is, miszerint a esődtörvény speciális törvény, mely csupán csak csőd esetében, több hitelező concurrentiájánál, alkalmazható; ellenben az országbírói értekezlet határozatai, melyek pedig törvény erejével birnak, átalánossá tették azon szabályt, hogy polgári perekben a végrehajtás a váltótörvény szerint eszközöltessék. A váltótörvénynek pedig azon részében, mely a végrehajtásról szól, és mely előszámlálja azon tárgyakat, melyek a foglalás alól kiveendők : egy betű sincsen mondva arról, hogy a* hivatalnokok fizetése is kiveendő lenne. (Helyeslés a jobb oldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy eziránt a volt caneellaria egy rendeletet bocsátott ki 1864-ben. De ugy hiszem, hogy ezt talán csaknem azért mondja , mintha abból azt akarná deducalni, hogy a caneellaria részéről, az absolut hatalom alatt kiadott rendelet alkotmányos miniszterre nézve kötelező (Helyeslés) és igen furcsa fogalom azt állítani, hogy egy a törvényekkel ellenkező cancelláriai rendelet megszüntetésével compromittáltam ő felségét. Mert hiszen akkor nagyobb compromissiója nem lett volna a fejedelemnek, mint midőn magát megkoronáztatta és Magyarországnak alkotmányát ismét visszaadta. (Ugy van. Ugy van\ a középen.) Bizonyosan több szemrehányás illethetne engem, nagyobb váddal léphetne föl ellenem a t. képviselő ur: ha a hivatalnokokat külön kaszttá emeltem volna, ha fölülemeltem volna őket a közpolgárok színvonalán, és azt mondtam volna, hogy a többi polgárokra nézve áll az országbírói értekezlet határozata: ellenben a hivatalnokokat külön privilégium illeti. En nem akartam privilégiummal fölruházni a hivatalnokokat. Es igy a szóban levő rendelet először a jogegyenlőség szempontjának felel meg : másodszor törvényesség szempontjából is kifogástalan, mert az országbírói értekezlet határozatai a törvényhozás által kisegítő törvényekül elfogadtatván : törvény erejével birnak. (Ugy van.) A mi azon rendeletemet illeti, mely a német fordításokra vonatkozik az ausztriai hatóságokkal való viszonylatokban, a t. képviselő ur ismét egyet felejtett el megnézni, azt t. i.: hogy ezen rendelet nem imperative szól, hanem csupán figyelmezteti a törvényhatóságokat és törvényszékeket, hogy miután Ausztriában a magyar nyelvet nem beszélik és nem értik átalánosan; ezért tanácsos, hogy a magyar beadványok mellé, melyeket különben az ottani hatóságok elfogadni tartoznak, az ügynek gyorsabb elintézése végett, egyúttal német fordítás is csatoltassek. Az illető törvényszékeknek és feleknek szabadságában áll e tanácsot elfogadni, vagy el nem fogadni : ez rajok nézve csak útbaigazítás. Hivatkozás történt a sajtó rendeletre és itt különösen Tisza Kálmán képviselő ur emiitette föl, hogy a sajtó-rendelet kibocsátására föl voltam ugyan hatalmazva a törvényhozás által; de nem voltam fölhatalmazva arra, hogy ezen sajtórendeletet ismét más rendelet által módosítsam, megváltoztassam. A mint méltóztatnak tudni: az 1867-ki országgyűlés nekem fölhatalmazást adott arra, hogy ideiglenesen szabályozzam a sajtóviszonyokat Magyarországban. De ezen fölhatalmazás korlátozott volt; mert világosan ki volt mondva, hogy e szabályozásnak azon rendelet alapján kell történni, mely 1848-ban e tárgyban már kibocsátva volt; és jól emlékszem rá, hogy már a tavalyi budget tárgyalása alkalmával, épen Dietrich képviselő ur fölszóllalása folytán, kimutattam, hogy némely paragraphusok kivételével, melyeket okvetlenül módosítani kellett; mert a municipalis sajtóbiróságok helyett most állami és kerületi sajtóbiróságok állíttattak föl, tehát ezeket levonva a 1867ben kibocsátott rendeletem többi része : majdnem szóról szóra megegyezik az 1848-kival. Hogy későbben egy vagy két pótrendeletet bocsátottam ki. arra kénytelen voltam azért, mert a 48-ki rendelet folytán épen a sajtóbiróságok és a semmitőszék némi kételyeket emeltek, melyeknek földerítése nélkül nem lettek volna képesek az eléjök került ügyeket elintézni; de e pótrendeletek csak az alaprendelet némely kétes értelmű szakaszainak magyarázatára szorítkoznak, a nélkül, hogy azt lényegben módosítanák. Van még egy, a mit Tisza Kálmán t. képviselő urnák a miniszteri felelősségre vonatkozó kijelentésére nézve megjegyeznem kell. 0 hivatkozott arra, hogy midőn a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény volt tárgyalás alatt; épen én hangsúlyoztam azt, hogy a miniszteri felelősség elve hozza magával, hogy a birák a miniszter kinevezésétől függjenek, — és ebből azon deductiót vonja le, hogy tehát minden birói Ítéletért a miniszter felelős. Erre nézve egyszer mindenkorra ki kell jelentenem, hogy én a miniszteri felelősséget ily széles értelemben nem vettem soha, és azt hiszem : józanul nem is veheti senki. A miniszter felelős azért, hogy a kinevezéseknél a törvény által megszabott qualificatiókra szigorú figyelem legyen, s hogy fölügyeleti jogánál és kötelességénél fogva a hanyagság, vagy val»-