Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-291

291. országos ülés február 21. 1871. 279 sajtó egyik közegében azt mondta, hogy a hiány oka nem a törvény; hanem az, hogy nincs áta­lában véve intézkedés teve; miszerint az ily Kétséges jogviszonyok s bonyodalmak birói Íté­let által döntessenek el. Itt e házban pedig rám fogták, hogy ellensége lettem az önkor­mányzatnak. (Halljuk.) Mi a birói ítélet kérdé­sét illeti : én azt hiszem, hogy nem nehéz, sőt nagyon könnyű azt eldönteni ott, hol törvény lé­tezik, melyet a biró alkalmazhat; de kérdem a t. házat: minő törvényt alkalmazzon nálunk a biró oly kérdésekben, midőn mint például a múltkor általam is már előhozatott bizonyos katholikus színezetű ugyan, de nem tisztán ka­tholikus magánalapítványokból, hanem a leetica­liák beváltásából, a politikai község összes aka­tholikusainak anyagi támogatásából keletkezett, és ezek anyagi támogatásával gyarapított isko­lákról van szó ? Nem tudom, minő törvény az, melyet a biró ily tanodákra nézve alkalmazhatna. Sőt nem tudom azt sem, minő törvényt alkalmaz­hatna a biró ott : hol, mint például némely községekben, maguknak a katholikus hitfelekezeti polgároknak többsége áll ellentétben a ple bánások­kal ? Megengedem t. ház, hogy ezek oly kérdések, melyekre önök azt mondják: ezeket a katho­likus autonómiának kell eldöntenie; én azonban tagadom, hogy oly dolgok fölött, oly tulajdonok fölött, melyek nem tisztán a katholikus hitfele­kezetéi: azon hitfelekezet körében annak hatá­rán belül kizárólag intézkedni lehessen. Azt hiszem: éhez az államnak is van hozzá szólása; és épen azért, mert hozzászólása van, óhajtanám, hogy az 1868: XXXVIII. t. ez. ide vágó paragrafusai módosíttatnának, illetőleg intézkedés történnék, hogy a politikai község­nek a hitfelekezetiekkel szemközti viszonya sza­batosan kijelöltessék. Ami már most azon vádakat illeti, melyek ellenem fölhozattak: azokra nézve csak azt mondhatom, hogy azok merő félreértésen ala­pulnak. Azon képviselő ur, ki engem megtámadott azért, mert én az 1868: XXXVIII. t. czikk re­visióját óhajtottam: igen szépen zengzetes kör­mondatokból áradozó beszédében magasztalta ezen törvényczikket és ugyanakkor, midőn ezen törvényczikket magasztalta mint legjobbat, melyet a ház alkotott: azt vetette szememre, hogy én mint ellensége az önkormányzatnak, oly rendszert óhajtanék behozni, mely magának a kormánynak adná kezébe a tankönyvek mo­nopóliumát, íme mit mondott ő a tanköny­vekről. Azt mondotta: „ne adjunk a kormánynak oly hatalmat, hogy az iskolákban a kátékat ő határozza meg: mert akkor a kormány az ál­lamot állítja istenségnek." Már most kérdezem: mit értett a t. kép­viselő ur ezen káté alatt; értett-e az alatt val­lásfelekezeti avagy politikai kátét 1 Nagyon saj­nálnám, ha vallásfelekezeti kátét értett volna : mert én soha mióta a közoktatásügy terén mint iró működtem : nem mondottam azt, hogy az államnak a vallásfelekezetek autonómiájába be kell avatkoznia : sőt mindig hangsúlyoztam, és különösen utolsó beszédemben világosan kie­meltem, hogy nem akarom, hogy az állam a vallási felekezetek önkormányzatába avatkozzék. A t. képviselő ur tehát nem volt följogo­sítva rólam azt tenni föl, hogy óhajtom, misze­rint a kormány a vallásfelekezetek kátéját sza­bályozza, vagy hogy a közös iskolákba, melyek­nek a t. képviselő ur, mint mondotta, barátja, a kormány hozzon be vallásfelekezeti kátékat: s így nem marad más lehetőség hátra, mint az, hogy midőn a t. képviselő ur kátékról beszél, tágabb értelemben szólott: azaz a polgári jogok­ról és kötelességekről szóló kátét értett. Es megvallom, még sajnálatra méltó do­lognak tartanám azt, ha ő csakugyan ezt értet­te volna, mert ez által csak azt árulta volna el a t. képviselő ur, hogy nem ismeri a törvény horderejét, melyet oly magasztalólag védett, és engemet vádol, ki a törvényt meg akartam vál­toztatni a.zért, még különösen azért, mert azon törvény, bármennyire magasztalja is képviselő ur annak önkormányzati voltát: nem szab korlátot annak, hogy a kormány a közös iskolákba ellen­őrködés nélkül, a maga által monopolizált tan­könyveket ne tolja föl. Hogyan vádolhat engem a képviselő ur azzal, hogy én ellensége vagyok az önkormányzatnak, mikor én csak azt mondom: hogy revideálni kell azon hiányos törvényt, és hozzátehetem, óhajtom most is, hogy azon ká­ték fölött, melyeket a központi kormány, mint a jelentésből kitűnik, kibocsát: legyen fgy ellen­őrző közeg, s megvallom, hogy én ilyen ellenőr­zési közegül legczélszerübbnek tartanám a kor­szerüleg átidomított törvényhatóságot. Hogy ez utóbbinak ellenkezőjét értettem, azt nem mon­dottam sehol; de megróttam a törvény hiányos­ságát és megrovom ma is. Azt is mondotta az illető képviselő ur, hogy én átalában véve különösen vi­selem magamat: mert a törvényhatóságok kérdé­sében az önkormányzat barátja voltam, és most az iskola terén ellensége lettem az önkormány­zatnak. És mi volt az ok, mi volt az indok, mely benne e gyanút ébresztette ? Nem más, mint azon kifejezés, melyet használtam: hogy t. i. hiányos* az 1868: XXXVIII. törvényczikk, mert az ka­czérkodik minden lépten nyomon az önkormány­zattal. Igenis mondottam ezt, midőn a kérdéses

Next

/
Thumbnails
Contents