Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-291
291. országos ülés február 21. 1871. 279 sajtó egyik közegében azt mondta, hogy a hiány oka nem a törvény; hanem az, hogy nincs átalában véve intézkedés teve; miszerint az ily Kétséges jogviszonyok s bonyodalmak birói Ítélet által döntessenek el. Itt e házban pedig rám fogták, hogy ellensége lettem az önkormányzatnak. (Halljuk.) Mi a birói ítélet kérdését illeti : én azt hiszem, hogy nem nehéz, sőt nagyon könnyű azt eldönteni ott, hol törvény létezik, melyet a biró alkalmazhat; de kérdem a t. házat: minő törvényt alkalmazzon nálunk a biró oly kérdésekben, midőn mint például a múltkor általam is már előhozatott bizonyos katholikus színezetű ugyan, de nem tisztán katholikus magánalapítványokból, hanem a leeticaliák beváltásából, a politikai község összes akatholikusainak anyagi támogatásából keletkezett, és ezek anyagi támogatásával gyarapított iskolákról van szó ? Nem tudom, minő törvény az, melyet a biró ily tanodákra nézve alkalmazhatna. Sőt nem tudom azt sem, minő törvényt alkalmazhatna a biró ott : hol, mint például némely községekben, maguknak a katholikus hitfelekezeti polgároknak többsége áll ellentétben a ple bánásokkal ? Megengedem t. ház, hogy ezek oly kérdések, melyekre önök azt mondják: ezeket a katholikus autonómiának kell eldöntenie; én azonban tagadom, hogy oly dolgok fölött, oly tulajdonok fölött, melyek nem tisztán a katholikus hitfelekezetéi: azon hitfelekezet körében annak határán belül kizárólag intézkedni lehessen. Azt hiszem: éhez az államnak is van hozzá szólása; és épen azért, mert hozzászólása van, óhajtanám, hogy az 1868: XXXVIII. t. ez. ide vágó paragrafusai módosíttatnának, illetőleg intézkedés történnék, hogy a politikai községnek a hitfelekezetiekkel szemközti viszonya szabatosan kijelöltessék. Ami már most azon vádakat illeti, melyek ellenem fölhozattak: azokra nézve csak azt mondhatom, hogy azok merő félreértésen alapulnak. Azon képviselő ur, ki engem megtámadott azért, mert én az 1868: XXXVIII. t. czikk revisióját óhajtottam: igen szépen zengzetes körmondatokból áradozó beszédében magasztalta ezen törvényczikket és ugyanakkor, midőn ezen törvényczikket magasztalta mint legjobbat, melyet a ház alkotott: azt vetette szememre, hogy én mint ellensége az önkormányzatnak, oly rendszert óhajtanék behozni, mely magának a kormánynak adná kezébe a tankönyvek monopóliumát, íme mit mondott ő a tankönyvekről. Azt mondotta: „ne adjunk a kormánynak oly hatalmat, hogy az iskolákban a kátékat ő határozza meg: mert akkor a kormány az államot állítja istenségnek." Már most kérdezem: mit értett a t. képviselő ur ezen káté alatt; értett-e az alatt vallásfelekezeti avagy politikai kátét 1 Nagyon sajnálnám, ha vallásfelekezeti kátét értett volna : mert én soha mióta a közoktatásügy terén mint iró működtem : nem mondottam azt, hogy az államnak a vallásfelekezetek autonómiájába be kell avatkoznia : sőt mindig hangsúlyoztam, és különösen utolsó beszédemben világosan kiemeltem, hogy nem akarom, hogy az állam a vallási felekezetek önkormányzatába avatkozzék. A t. képviselő ur tehát nem volt följogosítva rólam azt tenni föl, hogy óhajtom, miszerint a kormány a vallásfelekezetek kátéját szabályozza, vagy hogy a közös iskolákba, melyeknek a t. képviselő ur, mint mondotta, barátja, a kormány hozzon be vallásfelekezeti kátékat: s így nem marad más lehetőség hátra, mint az, hogy midőn a t. képviselő ur kátékról beszél, tágabb értelemben szólott: azaz a polgári jogokról és kötelességekről szóló kátét értett. Es megvallom, még sajnálatra méltó dolognak tartanám azt, ha ő csakugyan ezt értette volna, mert ez által csak azt árulta volna el a t. képviselő ur, hogy nem ismeri a törvény horderejét, melyet oly magasztalólag védett, és engemet vádol, ki a törvényt meg akartam változtatni a.zért, még különösen azért, mert azon törvény, bármennyire magasztalja is képviselő ur annak önkormányzati voltát: nem szab korlátot annak, hogy a kormány a közös iskolákba ellenőrködés nélkül, a maga által monopolizált tankönyveket ne tolja föl. Hogyan vádolhat engem a képviselő ur azzal, hogy én ellensége vagyok az önkormányzatnak, mikor én csak azt mondom: hogy revideálni kell azon hiányos törvényt, és hozzátehetem, óhajtom most is, hogy azon káték fölött, melyeket a központi kormány, mint a jelentésből kitűnik, kibocsát: legyen fgy ellenőrző közeg, s megvallom, hogy én ilyen ellenőrzési közegül legczélszerübbnek tartanám a korszerüleg átidomított törvényhatóságot. Hogy ez utóbbinak ellenkezőjét értettem, azt nem mondottam sehol; de megróttam a törvény hiányosságát és megrovom ma is. Azt is mondotta az illető képviselő ur, hogy én átalában véve különösen viselem magamat: mert a törvényhatóságok kérdésében az önkormányzat barátja voltam, és most az iskola terén ellensége lettem az önkormányzatnak. És mi volt az ok, mi volt az indok, mely benne e gyanút ébresztette ? Nem más, mint azon kifejezés, melyet használtam: hogy t. i. hiányos* az 1868: XXXVIII. törvényczikk, mert az kaczérkodik minden lépten nyomon az önkormányzattal. Igenis mondottam ezt, midőn a kérdéses