Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-290
274 290. országos Ülés február 20. 1871. hetünk mint most. En megvallom, ezen bajnak nemcsak gyökeres, hanem mielőbbi, sőt rögtöni orvoslását követelném azért : mert akkor, t. ház, ha egy, nem tudom miféle napilapban vagy folyóiratban, mely talán hetenkint vagy talán havonkint egyszer, jelen meg, foglaltatik oly czikk, mely hasonló értelemben az ország integritása, jogai ellen lázit: az talán olvastatni fog azon napon, vagy talán egy-két napig s azután legíölebb néhány hét múlva ismét letűnik az olvasó asztaláról; de itt tankönyvről van szó, melyből napról napra, óráról órára, az egész esztendőn át azon nemzedék tanulja meg ezen tévtanokat,melyre a jövőben számitanunk kellene, s ha ezen tévtanokat már gyermekkorában mintegy tölcsérrel a fejébe töltjük, nem hiszem, hogy az élet ki tudja belőle irtani. Azért én nem elégszem meg azzal, hogy a miniszter utasítsa a tanfelügyelőket: mert attól félek, hogy a tanfölügyelők azon eddig is tapasztalt, nem mindig helyes eljárást fogják a jövőben követni, mely utoljára is meg nem felel a czélnak, hanem csak elkeseredést szül. Nem is tartom szükségesnek, hogy a tanfelügyelők, vagy bárki a felekezeti iskolák tantermeiben megjelenjék ennek kipuhatolása végett. Azt hiszem, a minisztériumnak épen ugy, mint minden egyes embernek, hatalmában van ezen tankönyveket megszerezni, és meggyőződni a bajról. Méltóztassék a kormány, ezen bajok orvoslására nézve, az általa föltalálható legjobb módot s a legrövidebb idő alatt foganatba venni, nem pedig évről évre halogatni a dolgot, és nem tanfölügyelők kiküldése által, hanem a legnagyobb erélylyel intézkedni, (Helyeslés bal felől.) Vécsey Tamás: T. ház! Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy nemcsak a népiskolai tankönyvekben, hanem egyik-másik miniszter rendeletében is találunk oly kifejezéseket, melyek az ország államiságát egyenesen megtagadni látszanak: midőn hazánk ezen rendeletekben néha ugy említtetik, mint Lajtháninneni, Ausztria pedig mint Lajthántuli rész, épen ugy, mintha a Dunáninneni és Dunántúli kerületekről volna szó. Azonban ettől most eltekintve, csak a t. államtitkár ur azon állításának czáfolatára szorítkozom, hogy a tankönyvek hibás tartalmát czáfoljuk meg a sajtó utján. Kijelentem, hogy midőn oly iratról van szó, mely nem kötelez senkit, nem tűrök semmiféle censurát; de midőn oly könyvről van szó, melynek szószerinti betanulására köteleztetnek a gyermekek: nem lehet arra támaszkodni, hogy majd a sajtó utján a tankönyvek hibás tartalmát valaki meg fogja czáfolni. Én tehát egyenesen és határozottan azt kívánnám: utasítsa a minisztérium a maga orgánumait, hogy a nemzet és alkotmányellenes tankönyvek tekintetében a leglelkiismeretesebb fölügyeletet gyakorolják a népiskolákkal szemben, annyival inkább, mert a minisztérium az 1848-iki törvények értelmében a mulasztásokért felelős, és különösen sajnos volna, hogyha ezen mulasztások mielőbb jóvá nem tétetnének most, midőn az egész 6 —15 éves fiatalság tanköteles; midőn a törvény kötelezi őket az iskolai termekre. En részemről ismételve a legnagyobb lelkiismeretességre hivom föl a tanügyi kormányt. Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottságnak nincs ezekre nézve semmi észrevétele. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a budai tanitónö-képezde rovatát.) Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottságnak egy észrevétele van, az t. i., hogy az iskolai szolgák fizetése, mely 300 frttal irányoztatik elő, mindenütt 250 frttal vétessék föl. Bobory Karoly: A taaitónő-képezdékre vonatkozólag azon észrevételem van, hogy mindkét képezde bérelt házban van, különösen pedig a tanítónő képezde. Minthogy a törvény kívánalma az, hogy a növendékek ben lakjanak az intézetben, ezen intézet nagyobb épületet kivan és nekem azon meggyőződésem van, hogy a mostani épület, — ezen bérelt épület—mindazon kívánalmaknak, melyek a fővárosban levő első nőképezdéhez kötve vannak : meg nem felel. Ha emlékezetem nem csal, már a múlt évben is azon czélra, hogy az intézetnek saját épülete legyen: egy bizonyos összeg meg lett határozva, a melynek mennyiségére azonban nem emlékezem. Minthogy itt ugyanazon ok létezik, a mely a miniszteri hivatalos épületeknél fönforog: hogy t, i. a lakbérek évről évre növekednek, az épületek építése pedig évrőlévre szintén drágább lesz; ennélfogva bátor vagyok fölkérni a t. kormány képviselőjét, vajon van-e szándékában a t. kormánynak ugy a férfi, mint és különösen a nőtanitó-képezdékre nézve akként intézkedni, hogy különösen az utóbbiak számára, — minthogy a növendékek a törvény által benlakni köteleztetnek, — oly épületek építtessenek vagy szereztessenek, melyek a czélnak és a törvény minden kívánalmának megfelelnek 1 Elnök: Megszavazza a t. ház a pénzügyi bizottság javaslatát ? (Megszavazzuk.) Elfogadtatik. Tanárky Gedeon államtitkár: Azon kérdésre kívánok válaszolni, melyet előttem szóló képviselő ur intézett a kormányhoz az iránt, vajon szándékozik-e a közoktatásügyi miniszter a férfi- és nőtanitó képezdék számára épületet fölállítani ? Igenis, ez a szándék anynyiban meg van, hogy a szükséges telkek már
