Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-281
20 281. országos ülés február 9. 1871. tével homlokegyenest ellenkezik. (Helyeslés a középen.) Vannak azonban bizonyos pontok, t. képviselőtársam beszédében, a melyekre tüzetesebben kell válaszolnom. Fölhozta, hogy nincs életbelóptetve az 1869: IV. törvenyezikk, 19. §-sa, mely szerint a birák a törvények, a törvényes rendeletek és törvényes gyakorlat szerint tartoznak Ítélni. Bűnömül róta föl, hogy még mindig pátensek szerint ítélnek a birák. Ha ezen pátensek alatt az úrbéri, telekkönyvi vagy ősiségi pátenst érti a képviselő ur: akkor igaza van, mert ezeket a bíróságok csakugyan zsinórmérték gyanánt követik s pedig igen helyesen: minthogy azokat az orsz ágbirói értekezlet elfogadta ; ezen értekezlet határozatait pedig a törvényhozás magáévá tette. Egyébiránt kár volt a t. képviselő urnák el nem olvasni az 1869. IV. törvenyezikk azon szakaszát is, a mely azt mondja, hogy a kibocsátott rendeletek jogérvényessége fölött minden egyes concret esetben a bíróság van hivatva ítélni; tehát hogy a miniszteri beavatkozásnak ily dolgokban egyátalában helye nincsen. Fölhozta a központi igazgatás nagy létszámát, és hivatkozott azon tavaly tett Ígéretemre, hogy jövőre annak leszállítását önként fogom indítványba hozni. De ugy látszik, megfeledkezett a t. képviselő ur, hogy ezen igéretemet egy föltétételhez kötöttem, t. i. ahhoz, hogy az első folyamodásu bíróságok szervezése bekövetkezik. Ezen föltétel azonban nem az én hibámból, — fájdalom — maiglan sem következett be olyan országban, hol az igazságügy primitív állapotban teng, hol a bíróságok iránti bizalom meg van ingatva s a hol a perlekedési viszketeg — a nép jellemében fekszik: nem lehet csodálni, ha a felek a rendkívüli utakat is fölkeresik, hogy való, vagy képzelt sérelmeknek orvoslást szerezzenek. Innen van, hogy a panaszok egész halmazával özönlik el magát a fejedelmet, s a minisztereket ; és noha ezen panaszok legnagyobb része olyan, hogy azoknak érdemleges elintézése nem tartozik a miniszter hatásköréhez; azokat még sem dobhatjuk ki, hanem be kell azokat igtatni, tárgyalni, az azokra vonatkozó iratokat meg kell vizsgálni; és erre t. képviselőház sok idő és nagy személyzet kívántatik. — Hiszem, hogy az első folyamodásu bíróságok szervezésével nagy közeledést teszünk a rendezett jogélet áldásaihoz s ennek bekövetkeztével az igazságügy minisztérium megszabadul azon ostromállapottól, a melynek súlya alatt jelenleg nyög. S én csak örülni fogok, ha majd akkor önként hozhatom javaslatba a központi igazgatás személyzetének apasztását, s ha tavaly tett igéretemet elvégre beválthatom. Különösen kiemelte a t. képviselő ur a központi igazgatás személyzetében a négy igazgatót, aránytalanul nagynak találván ezek számát az irodai személyzethez képest; de bizonyosan meg fog nyugodni a t. képviselő ur, ha fölvilágosítom arról: hogy az igazgatók egyike az iktató, másika a kiadó , a harmadik pedig a lajstromozó szerepével van fölruházva, s a negyedik elvégre az elnöki iroda vezetésével van megbízva; tehát ezen egyének okvetlenül szükségesek és akár igazgatónak, akár pedig más néven neveztessenek : az a budget tételeire nézve teljesen mindegy. A jutalmazások és segélyezések alapját is fölhozta t. képviselő ur. Erre nézve azon fölvilágosítást kell adnom, hogy a képviselő urnák azon fölfogása igen téves, mintha a jutalmazási alapból birák jutalmaztatnának: mert a mióta szerencsém van az igazságügyminiszteriumot vezetni : nem emlékszem esetre, hogy a jutalmazási alapból birák részesültek volna. A mi pedig a segélyezési alapot illeti, noha abból elvileg a birák sincsenek kizárva; de alig tudok egy-két esetet, a melyben azt a birói kar tagjai igénybe vették. Ezen alap is többnyire a fogalmazó, kezelő- és szolgaszemélyzet segélyezésére fordittatik , oly esetekben , midőn betegség vagy más viszonyok azt szükségessé teszik. A mi a codificationalis alapot illeti, azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem tudja: mi történt eddigelé ott, mi czélra fordittatott a pénz ? Erre nézve a legjobb fölvilágositás lesz, ha fölsorolom azon törvényjavaslatokat, melyek a codificationalis osztály kebeléből részint már kikerültek, részint pedig ott munkában vannak. Az országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslatok a következők: 1. A testi fenyíték eltörléséről. 2. Az első folyamodási bíróságok szervezéséről. 3. A királyi ügyészekről. 4. A békebirákról. 5. A bírósági végrehajtókról. 6. A vadászati jogról. 7. Az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről. 8. Az irtványokról. 9. A bérföldekről. 10. Az udvartelki zsellérekről. 11. A telepitvényekről. 12. Az arányosítás és tagosításról Erdélyben. 13. A magyar földhitelintézetről. Nemzetközi tárgyak pedig: 14. Kiadási szerződés Francziaországgal. 15. „ Olaszországgal. 16. „ Svéd- sNorvégországgal.
