Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-289
289. országos Illés február 18. 1871. 239 Tiszteletre méltó, nagyra becsülendő, őszinte vallomásokkal találkozunk itt, melyek a kormány részéről mondatnak a közönség irányában. A melyeket különösen figyelemre méltóknak találok: azok leginkább a 23. és 25-ik lapon olvashatók, a hol pl. említtetik a szülők közönyössége, fölhozatik azoknak makacssága az iskolai törvények végrehajtása körül, továbbá elpanaszoltatik az is, miszerint a községek átalán fogva nem ellenzik ugyan a népiskolai közoktatás törvény szerinti rendezését, hanem hiányzik náluk a kellő erély arra, hogy a tanfölügyelők személyes jelentéseben adott Ígéreteiket tényleg beváltsák. És a mi a dolgot még tisztább világításba hozza, ugyanazon jelentés 31. lapján egy igen sajátságos, eredeti szerkezetű mondattal találkozik az: ki érdekeltséggel lapozza ezen füzetet. Fölolvasni szeretném, mert valóban megérdemli, az egészet. En, részemről, csak azt jegyzem meg, miszerint oly mondat ez, melyben nagy horderejű állítmány ok vannak; de alany nélkül az egész mondat szűkölködik. Nincs benne kifejezve, kik azok, kik a községek hatóságait kevés helyen hagyják tisztán művelődési érdekből, a népnevelés helybeli állapotának megfontolásával határozni ez ügyben ; nem mondatik, kik azok, kik a polgárok kedélyeit vallási ürügyek alatt megkezdetett agitatiókkal fölzaklatják; kik azok, kik egyenetlenséget támasztanak a polgárok körében; nem mondatik, kik azok, kik a községi határozatokat rövid idő alatt megváltoztatták, mint emiitette a t. államtitkár és többen is mondták: hogy ott, a hol már községi iskola fölállítását elhatározták, az a határozat ismét megváltoztatva lőn. Ezeknek idézésével, t. ház, én megmutatni kívántam a megyei iskolai tanácsok (Zaj) hivatásának kitűnő fontosságát; figyelmeztetni a t. házat az itten mutatkozó hiányok pótlására. Igenis, a megyei iskolai tanács azon közeg, a melyhez folyamodnunk kell , midőn népnevelési ügyeink emelését kívánjuk eszközölni. Viszont ennek természetes kiegészítője ismét a községekben levő iskolai székek. Ezek irányában szólanak a kormánynak azon őszinte vallomásai, melyeket fölhozni bátorkodtam. Ezek nevében — én beismerem, hogy nem méltatlanul; — beismerem, hogy elég tárgyilagossággal, szenvedély nélkül, őszinte igazságszeretettel vannak fölhozva az említettek, és ide állítva a t. ház ítélőszéke elé. Mint épen községi megbízott, én is bátor leszek néhány őszinte vallomást hozni föl a tények kiegészítése végett, nem azon szándékkal, hogy talán jövőre nézve is ezen bajokat föntartani szándékoznám: hanem egyenesen csak a helyzet tisztázásához járulni, a melyből következnék, hogy nemcsak megszavazandó eme kitűzött 40,000 frt az emiitett szükségletre, de épen keveslendő: habár magamat hivatva nem érzem arra, hogy nagyobb összeg indítványozására vállalkozzam. Mit válaszolnak tehát a megyei iskolai tanácsosok, mit a községi iskolai székek, a kormánynak ily őszinte vallomására ? Nagyon természetesen és igazán -válaszolható az, hogy hiszen a központi kormány, a minisztérium, mintegy maga törte el azon gyönge nádszálat, melyre a XXXVIII. törvényczikk végrehajtásában támaszkodni kíván, s valóban támaszkodnia kell. Hiszen nincs még községi rendezés, a legtöbb helyen még iskolai székek sem állíttattak föl, nincsenek még eddig a megyék rendezve; és midőn rendezve lesznek is: nem lesznek oly alapon, hogy a közszellem ébresztését és ealturai ügyeink teljes erővel fölkarolását tőlük követelni, észszerüleg megvárni lehetne. Eléggé tekintélyes kötet az, melyben az ide vonatkozó miniszteri utasítások beníoglaltatvák; jókora nagy könyv az, a melyben az van mondva, mit teendők a megyei tanfölügyelők, a tankerületi iskolai tanácsosok, megyei iskolai tanácsok, községek, községi iskolai székek, sőt különösen maga a budapesti iskolai tanács. Közmondásszerü igazság ez: „Mitte sapientem. et pauca ei dixeris." Ezzel szemközt nekem mulaszthatlan kötelességem itt a községek s a megyék nevében azon őszinte nyilatkozatot tennem, miszerint nem látszik sehol a kormánynak összes politikai irányzatában, nem látszik a közoktatási kormányzatban azon elvnek kifejezése, mely azt mondaná a közönségnek: „sapere aude,incipe !"merj és kezdj önfelelősségedre bölcselkedni! Hogy ez mennyire igazságos: rövid hivatkozást teszek a helyhatósági szabadságot oly n agyrabecsülő angol közvélemény köréből. Ennek igen tekintélyes tolmácsolója épen maga is nagy tekintélyű államférfiú volt az, ki meghatározván az önkényü és a népszerű alkotmányos kormányzatot : azt mondja, hogy a választó vonal a kettő között csak az, hogy mennyire vannak vagy nincsenek megelégedve a polgárok az ő összes közügyeiknek vezetésével: mennyire vannak vagy nincsenek a hazának közügyei oly alapokra helyezve, a melyek tiszteletet parancsolnak és bizalmat keltenek a népnél, hogy ezek iránt megnyugtatva legyen a közpolgárok lelke. Az ő szavait idézem, Lord Broughamról szólok : „Nincs senki, ha csak nem agyafúrt bohóez vagy rajongó, ki azt higyje, hogy káros volna az, ha a nép megelégült az ő közügyeinek vezetésével.* Ha ez átalános érvényű igazság, ha megengedjük annak alkalmazását a hatalom nagyszerű berendezése körül, az állam kormány-