Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-289
289. országos ülés február 18. 1871. 237 jönni annak az ideje, és én óhajtom, hogy el is jöjjön, a midőn mindezen dolgok és számtalan mások is, a melyekről most nem akarok szólni: a ház ele' fognak kerülni, és a t. ház és az egész ország ítéletet fog mondani fölöttük; én e perczben nem óhajtom, hogy a t. ház által arra kényszeríttessem. Ezek voltak azok, a miket Várady Gábor t. képviselő urnák a tankönyvekre vonatkozó előadására nézve megjegyezni szükségesnek tartottam. A mit Borlea képviselő -ur mondott, hogy nem helyesen, vagy nem tényekkel öszhangzólag állítottam volna tegnap, hogy a dévai praeparandia román, erre azt felelem, hogy csak azt állítottam, hogy ott 3 tanár közül 2 ' román, és ha oda mennének tanulni a román ifjak, a tannyelv is román volna; de ő maga is nyíltan kifejezte, hogy a mivel mi kínáljuk őket: az nekik nem kell, hanem az kellene, a mit ők akarnak, a mit pedig az ország meg nem adhat. Még egy pár rövid szavam volna azokra nézve, a miket Tisza Kálmán t. képviselő ur előadott, annyiban, hogy én ugy tudom, hogy azok az általa előadott adatok némi részben állanak ; de azon különbséggel, hogy azok az egyházak önkényt engedték át az egyházi vagyont, nem pedig a taDÍölügyelők által erőszakolva, és ezen kis különbség, azt hiszem, igen nagyon változtat a dolgon. Mindezek után kérem a t. házat, méltóztassék e rovatot megszavazni. (Helyeslés.) Vukovics Sebő: Igen t. ház ! Némileg megnyugtatott azon fölvilágositás, a melyet t. előttem szóló államtitkár ur adott Várady Gábor t. képviselőtársam előadására; mert abból azt mindenesetre réménylenem kell, hogy azon iskolákban, melyekben ama könyvek használtatnak, a melyeket Várady Gábor barátom előhozott: az nem történt a kormány helybenhagyásával , legalább ugy voltam szerencsés érteni a t. államtitkár ur nyilatkozatát. De azért, részemről, legalább én nem oldhatom föl a kormányt tisztán minden felelősség alól. Mert ámbár a felekezeti iskolákra nem is lehet annyi befolyása mint a községiekre : mégis azt hiszem, hogy alkotmányos szempontból joga, söt kötelessége is, fölügyelni arra, hogy semmiféle iskolákban: legyenek azok községiek, vagy felekezetiek, oly tanok ne taníttassanak, a melyek az ország lételét ós alkotmányosságát veszélyeztetik, és a nemzetet a geográfiában, úgyszólván, mint a nemzetek sorából kitöröltnek tüntetik elő. (Élénk helyeslés hal felől.) A mi magát a rovatot illeti, én se kívánom azt megtagadni; hanem a ház engedelmével, némi észrevételt kívánok tenni arra nézve, hogy, mint értesülve vagyok, ezen népnevelési tanfölügyelők hivatalával tettleg a királyi tanácsosi czim van összekapcsolva. (Mozgás a jobb oldalon.) T. ház! én nem tartom azt oly csekély dolognak, hogy épen a népneveléssel legyen összekötve egy ilyen pronuncirozott politikai karakter. Az nem régóta van, hogy Európa szerte a parlamentek, mint az ország fejlődésének legelső föltételét, mint a jövő tekintetében a jog és szabadság föntartásának legnagyobb biztositékát, az iskolát tekintik. A régibb időben voltak maecenások, királyok, sőt egyesek is, kik alapítványokat tettek; iskolákat és egyetemeket hoztak létre; de nem sok példája volt annak, hogy országgyűlésen gondoskodtak volna oly nagy terjedelemben a népnevelés elősegélyezésóről: mint ez napjainkban történt. Miért, és mióta van ez igy ? Ez azóta van, t. ház, mióta az országgyűlések maguk okvetetlenül szükségesnek tekintették a jogok és a polgári szabadság kiterjesztését az egész népre ; és azért történt ez, t. ház, mert belátták, hogy hiába lesz kiterjesztve a jog és szabadság az egész népre: ha ez nem lesz képes annak becsét érezni és méltányolni. Ezen meggyőződésben sürgetik az országgyűlések a népnevelésnek mentül nagyobb körben való kiterjesztését az országban. A népnevelés alatt pedig, t. ház, én nemcsak azt értem, hogy a növendékek olvasni, írni, számolni megtanuljanak, és a tudomány egy-két ágában kiképeztessenek ; hanem azt értem, hogy már zsenge korukban fölóbresztessék bennük a polgári szellem, (Helyeslés) s az alkotmányhoz való ragaszkodás, s meggyökerezzék bennük a frugalitás, az erkölcsi egyszerűség; (Helyeslés) mert csak az igy neveltektől várható, hogy hivei lesznek, fölneveik edésök után, az alkotmánynak, s hogy nem fordítják azon ismereteket, melyeket az iskolákban szereztek: arra, hogy az ország és a szabadság elnyomóinak eszközeivé engedjék magukat lealacsonyittatni. (Helyeslés.) Tekintsünk már most egy népnevelési tanfölügyelőre. Azon fogalom, melyet én képes vagyok alkotni magamnak egy ilyen egyéniség szükséges tulajdonairól: abban áll, hogy ez oly egyszerű ember, ki a néphez atyai s egyenlő érzelemmel közeledik, kiben a gyermekek, az iskolák a maguk főgondnokát látják. És mi történik annak folytán, hogy ezek ,királyi tanácsosokká" neveztettek ki? az ország lát bennük egy polgári kormány-hivatalnokot, igaz, nem tettleges hivatalnokot, de mégis politikai jelleggel fölruházott egyént; rámutat, mint példájára annak, mikópen kell az ambitió és üres czim utáni kapkodást gyakorolni azért, hogy valami komoly hivatalra lehessen emelkedni. Es aztán, t. ház, ha még ezen czimeket legalább ugy ruháznák rajok, hogy azokat valami jutalmazásnak lehetne
