Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

194 287. országos ülés február 16. 1871. Tartozik-e az anyaszentegyház a vegyes házasságokra előfeltételeket szabni 1 Az mondatik: igen is tartozik, mert különben vagy nyomást kellene gyakorolni az örök védelem irányában, vagy megtagadni az egyedül üdvözítő anyaszentegyházat. Tehát már a gyermekeket egyenesen az ország törvényeinek tiszteletlenségére tanítják. Most egy kegyes énekből csak pár szót fogok fölhozni. Baj, hogy németül van, de azt gondolom, hogy a jelen viszonyok közt élő magyar képviselőházban még se nagy baj: „Herr Jesu! nimm dein Hund beim Ohr, Und gib dein Gnaden-knoehen vor." Tessék megítélni, hogy az ember méltósága és önérzete miként tapodtatik le, az ily kegyes behatások által. De ha a parlament méltósága ellen nem vétenék : fölhozhatnék egy másik vallásos könyvből, a mi az ifjúság kegyes épülésére van szánva, és mint nagyon kegyes könyv ajánlva is van, fölhozhatnék egy leírást a pokolról; de ez nagyon borzasztó és attól félek, mert máris sokan távol vannak, hogy azok is : kik még itt vannak, meg fognak szökni. Elnök : (Csenget.) Engedjen meg a képviselő ur, ily idézeteket a ponyva irodalomból mindig lehet fölhozni; de gondolom, ez a t. ház méltóságával meg nem fér. (Helyeslés.) Körmendy Sándor: Igen örülök, hogy a t. elnök ur csak ponyvairodalomtól tételezhet föl ilyesmit; de azt hiszem, hogy a káté és a kegyes iratok átalában nem igen szoktak a ponyvairodalom termékei közé számíttatni. (Derültség a szélső bal oldalon.) Egyébiránt nem folytatom tovább a pokol azon borzasztó leírását, mely itt foglaltatik, miután oly egyének is vannak benne, nagyon is névszerint megemlítve, kiket én a maguk nevén ugy sem nevezhetnék: annálfogva csak a következtetéseket akarom kivonni. Ha t. ház a községi iskolában a vallás tanítás és az erkölcstanitás, szóval azon tudomány s ismeret, mely az ember benső lényével foglalkozik : a felekezeteknek van határozottan és kizárólag áthagyva nemcsak, hanem kötelességökké is téve, midőn ily értelmet és akaratot rontó, törpitő és az emberi méltóságot lealázó tanok hirdettetnek, midőn egyfelől a tanitó vonja a tanítványt jobbra, másfelől a catechéta vonja a tanítványt balra: mi lesz az eredmény? zérus, vagy talán még ennél is ?-osszabb minus. Annálfogva én t. ház, hibáztatom a kiindulási pontot és azt hiszem, hogy ezen nehéz kérdést az 1868-iki törvénynek is ugy kellett volua megoldania, mint az megoldatott más államokban, p. o. Hollandiában, hol a népnevelés oly magas ponton áll, az által, hogy nem községi iskolák, hanem állami iskolák állíttatván föl : ugyanazon egyének kezeibe adatott a vallástanítás joga, kik nem csupán tanulták a vallást, hanem mint paedagogok tanulták a vallás mikénti tanítását is, és kik a vallásnak azon alapelveit magyarázzák és adják át növendékeiknek, melyek közösek minden keresztény felekezettel, sőt a zsidóval is : mely alapelvekből foly azután az, hogy a növendék értelme nem rontathatik meg, és nem táruasztathatik föl a gyűlölet egyik és másik felekezetben növendékek közt; hanem fölébresztetik a kölcsönös felebaráti szeretet, az üdvözítő azoü főtörvényénél fogv első és fő parancsolatot, hogy „szeresd a te atyádat, istenedet; a másik pedig, hasonló éhez: szeresd a te felebarátodat, mint önönmagadat." Azt hiszem t. ház, hogy épen az előbb jelzett vallás-tanításra gondolt Schiller, midőn igy szólott; „Ich schliesse mich, keiner Konfession an, aus Religion." Ha aztán, t. ház, következményeit akarjuk látni azoknak, a melyek ebből folynak, egy igen nevezetes példa Heinaunak egy nyilatkozata, a ki midőn itt puskaporral és golyóval osztotta a kegyelmet, midőn egy protestáns papért egy prostestáns esperes bement hozzá könyörögni, barátságos beszélgetésbe bocsátkozva, igy szólott:" „Én is tanultam egy ily vastag kátét — mint — s a négy ujjára mutatott." Azonban láttuk, hogy miket tanult azon kátéból. Ily következmények szülik azt, hogy midőn például Londonban ezelőtt pár száz évvel elakarták határozni, hogy éjjel lámpák gyújtassanak, magában a parliamentben történtek ily nyilatkozatok: „Átkozottak rólatok irta meg Ézsaiás. „Jaj azoknak, kik a sötétséget világossággá, az éjszakát nappallá akarják változtatni." Ilyen következménye levén, t. ház, a felekezeti oktatásnak a népiskolában: vajon nem üzen-e ezen irány határozott harczot a józan fölvilágodásnak ? Vajon lehetséges-e ott, hol a vallástanítás ekként eszközöltetik, másnak, mint annak az eredménynek előállani, hogy legalább is képmutatókat fog nevelni az ily oktatás: mert egyik felől a józan értelem, s a józan tanítási elvek a tanitó által hirdettetvén: fölvilágosítást nyújtanak ; más felől az ily elv és irány a gyenge tudatlan növendéket kétségbe taszitja. De hibás a kiindulás, t. ház, abban is, hogy a mit az 1868. évi XXXVIII. t. ez. elhatározott, mint létrehozandót, mint kivivandót : abban, ugy szólva, alig volt végrehajtás. Hibás tehát a végrehajtásnál is. Mindnyájan igen jól tudjuk, t. ház, hogy hiába volna még annyi és jó iskolánk, még