Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

287. országos ülés február 16. 187!. 1S9 tolhassa: nem vagyok képes magamnak elgondolni, hogy ugyanazon Németország lemondjon oly országok és tartományok visszacsatolásáról, melyek 1866-ig oda tartoztak. De Magyarország állásáttekintve, nem mulaszthatom el kiemelni azt, hogy a magyar nemzet, midőn a mohácsi vész után a jelen dynastiát megválasztotta; midőn a nemzet, ismételt fölkelések és lázadások után, ismét és ismét őszintén kibékült a dynastiával midőn ; 1848-ban Frankfurtba kiküldötte Szalayt és Pázmándyt: ezzel consequens irányt követett, mindezzel azt akarván kimondani, hogy a német nemzettel való szövetségre nagy súlyt fektet. Mindezt nem tartom véletlennek, hanem az önfentartási politika következetes eljárásának. En tehát azon véleményben vagyok, hogy Magyarországnak, és különösen a magyar fajnak főérdeke abban áll: ezen szövetséget előmozdítani olyformán, hogy az osztrák és magyar birodalmakban lakó különböző ajkú nemzetiségek és népek ez által veszélyeztetve ne lássák érdekeiket; hanem biztosítva lássák ők is jövő existentiájokat. Ennek körösztülvitelére nézve a reáluniót reánk magyarokra és különösen a Magyarországban lakó különböző ajkú nemzetiségeket illetőleg veszélyesnek tartom, és egyedül a personal unió államformájában találom föl azon utat és módot, melyen körösztülvinni lehetséges. T. ház! Ha nézzük a Németországban létező viszonyokat, látjuk, hogy ott a habsburglothringi ház századokon át a főszerepet vitte és mellette fejlődött a Hohenzollernház. {Fölkiáltások jobb felől: Nem a tárgyhoz tartozik.) Oda fogok visszatérni, mondottam. Egyébiránt ez Eötvösnek politikája egy részben. (Halljuk !) Mellette fejlődött, mondom, a Hohenzollern-ház hatalma. A legújabb időben azt tapasztaljuk, hogy Németországban a főszerepet most már a Hohenzollern-ház viszi. De miután e szövetséget, mint már mondtam, önfentartási szempontból az északkeleti nagyhatalom irányában ugy, a mint a régi századokban a délkeleti hatalom irányában volt: most is szükségesnek tartom Magyarországra nézve; még sem követelhetem azt, hogy a magyar király a német császár irányában alárendelt helyzetbe juthasson. Es miután ezt nem akarom, és ezt legkevésbé akarhatja a dynastia önmaga: kiemelem, hogy ennek is jól megértett főérdekében áll az összes birodalomban és különösen Magyarországon létező nem német ajkú nemzetiségeket mind szellemileg, mind anyagilag a lehető legnagyobb fölvirágzásra emelni, hogy ekként azok ereje kifejlődhessék. Pest belvárosa igen t. képviselője az emiitett alkalommal azt is emiitette, hogy a gyöngébbnek áll érdekében a szerződéseket tiszteletben tartani. En ezt tökéletesen elfogadom, és hozzáteszem még azt, hogy szerintem az erősebbnek, — hacsak meg akarja tartani jövőre is hatalmát: — nemcsak érdekében, de kötelességében is áll, a szerződéseket tiszteletben tartani. Nem szándékom az illető szerződőfelek tudta és akarata nélkül szerződést megváltoztatni akarni; de szándékom és szándoka ez mindenkinek, ki a politikával foglalkozik, s a létező helyzetet kielégítőnek nem tartja : hogy nz oly szerződésekre nézve, melyek a kedvezőtlen körülmények nyomása alatt köttettek, és melyek megváltoztatását a kor igényli: a megváltoztatást akként előkészítse, hogy annak idején azok módosítása a nemzet lehető legkisebb kárával és a megrázkódtatásnak lehető mellőzésével történhessék. így állván a dolog, és ismételve azt, hogy én csak a personaluniót látom egyedül czélravezetőnek,—s állítom, miként a jobb oldal is el fog nemsokára jutni ide, hol én már most vagyok; állítván, hogy a viszonyok változtatásának kezdetén vagyunk : kénytelennek érzem magam egy pillantást vetni a hazánkban létező és szerintem nem egészen egészséges pártalakulásra, (Élénk tetszés. Halljuk! halljuk!) a melyre nézve (Halljuk!) csak a legeslegközelebbi napon is biztos tanúságot tapasztaltunk, a mely nézetemet igazolja. Valóban aggodalmas tapasztalás , hogy Magyarországon két párt van, mely a haladást irta zászlójára s e két párt egymás ellen tör, és épen általam előbb ecsetelt különböző fölfogása a politikai és közjogi viszonyoknak gátolja ezen két párt főembereinek együttes haladását. Az úgynevezett kormánypárt kénytelen az általam ecsetelt szempontnál fogva magába fölvenni igen heterogén elemeket, és minden lépésnél, melyet a valóságos reform terén előre kíván tenni : látszik a visszavonulás, mert hiszen kénytelen concessiókat tenni, hogy a pártjában benn levő (Egy hang a szélső halról : ,,muszka vezető!".) nem ugy akarom mondani, {Halljuk!) retrográd elemeket magától el ne taszítsa ; hanem bizonyos közjogi kérdéseknél a maga részére biztosithassa a többséget. Ezen állapot, fölfogásom szerint, nem egészséges. Azon párt, melynek tagjai közé csekély személyemet számítom, a reform kérdésekben a kormánypárt nagy részével, vagyis az úgynevezett szorosan vett Deákpárttal, azt vélem : igen sokban együtt mehetne, ha azon férfiak szintén követhetnék szívok sugallatát és meggyőződésöket; de épen az imént emiitett ok gátolja az együtt haladást. Már pedig az én fölfogásom szerint ott, a hol nem olyan a pártalakulás, hogy a haladó