Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

176 287 országos Ülés február 16. 1871. tudom, elő is terjesztetett a pénzügyi bizottságnak, hogy a hivatalnokok száma és fizetése iránt, épen a költségvetés tárgyalása alkalmával, véleményt mondhasson és eziránt jelentést tehessen épen ezen §. értelmében. A pénzügyi bizottság mindamellett jobbnak látta az ügyrend megállapítását, nem az első tárgyalás alkalmakor eszközölni ; hanem csak bizonyos tapasztalatok megszerzése után tenni ezt és az első évre a helyett, hogy a hivatalnokok számát és fizetését már most megállapittatni véleményezné, egy átalányt vél megszavazandónak, és a végleges szervezést akkorra véli halasztandónak mikor némi tapasztalatokra fog támaszkodhatni. Ez a pénzügyi bizottság factuma, és az én meggyőződésem szerint is igen motivált véleménye (Helyeslés jobb felől.) Ha egyébiránt a t. képviselőháznak máskép tetszik, és mást parancsol : semmi sem áll ellent annak, hogy ezen §. rendeletének már ezúttal, t. i. a költségvetés tárgyalása alkalmával elégtétessék; meghatároztatván a hivatalnokok száma és az egyesek fizetése: az a czélszerüség kérdése: vajon a képviselőház ezen jogával olykép kiván-e élni, hogy most mindjárt létrehozza a deíinitivumot? vagy pedig most csak az ideiglenes szervezet mellett akar-e maradni ? En az utóbbit helyesebbnek tartom, és csatlakozom a pénzügyi bizottság ebbeli véleményéhez. A mi már most a t. képviselő ur azon megjegyzését illeti, melyet fölhozott: hogy ha nekem igazam van abban, a mikor moadám, hogy lejárt a csodák ideje : akkor ő erre azt jegyzi meg, hogy a próféták, és a profetiák ideje is lejárt. Ezt tudom. De én nem emlékszem arra, hogy mondottam vagy jósoltam volna, hogy a számszéknek üdvös eredménye lesz. (Úgy van, a középen.) En azt mondottam, hogy életjelt ad magáról, és pedig sürün ad életjelt, és én örülök, és az ellen nincs kifogás. Talán mondottam azt is, hogy „várok" attól üdvös eredményt, (Nem mondta !) de azt, hogy „lesz" üdvös eredménye, ugy emlékszem, hogy ezt nem mondottam. (Ugy van! jobb felöl.) Es igy a t. képviselő ur észrevétele magában véve ugyan tökéletesen correct, és benne csak egy a hiba, hogy t. i. az incidens, a melyre alapítva van, hiányzik. (Derültség jobb felől.) Ily észrevételeket pedig valamely beszédre, a mely nem mondatott: minden pillanatban lehet tenni. (Tetszés a jobb oldalról.) Justh József: T. ház! {Halljuk!) Ugy veszem észre, hogy eddig nem magáról a tárgyról, hanem egészen másról beszéltünk. Én ugy veszem föl a kérdést, a mint az van. — Hogy Várady Gábor képviselő ur mivel indokolta határozati javaslatát, mivel nem ? erre nem terjeszkedem ki, mert az messzire vezetne. Tény az, hogy adott be határozati javaslatot; nem hallottam azonban, hogy azt valaki pártolta volna ; de azt sem, hogy valaki elenezte volna. En részemről legalább tisztán kimondom véleményemet, hogy a határozati javaslatot fölöslegesnek tartom. (Helyeslés jobb felől.) Nem mondom, hogy a háznak ne volna joga kívánni a számszéktől, a mit Várady képviselő ur kíván; hanem ezen czél elérésére ezen itt indítványozott roppant nagy apparátust nem tartom czélszerünek. (Helyeslés jobb felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Talán hibát követtem el, hogy előbbi nyilatkozatomban nem reflektáltam a határozati javaslatra. A törvény e tekintetben is világosan szól. A törvény ezt mondja: „Az államszámvevőszék ideiglenes ügyrendének és az államadósságok ellenőrzésére vonatkozó ideiglenes kezelési szabályoknak kidolgozásával ezen törvény alapján, az államiszámszék elnöke bizatik meg, kinek javaslata, a minisztertanács véleménye kíséretében, ő felsége jóváhagyása alá terjesztetik.* Ez megtörtént. De nemcsak hogy megtörtént, hanem az ügyrend a Budapesti közlönyben a hivatalos rovatban közzé is tétetett, és a pénzügyi bizottsággal is közöltetett. (Ugy van!) Ha a t. ház súlyt helyez arra, hogy ez ügyrend kinyomatván, a t. ház tagjai közt szétosztassák, és hogy a tanulmányozás alapul szolgáljon, a mire Várady képviselő ur czélzott: semmi ellenvetésem sincs. Hanem azt gondolom, ha tovább mennénk, és ha nyilvános tanulmányozás alapjául akarnók tenni: akkor túlmennénk azon, a mire a törvény irányul; mert a törvény nem ok nélkül rendelte azt, hogy a minisztertanács állapítsa meg az ügyrendet, és azután ő felsége jóváhagyása alá terjeszsze azt; mert csak a végleges ügyrendet és nem az ideiglenest kívánta a ház által megállapittatni: azaz, nem két tanácskozást, hanem csak egyet rendelt a törvény; t. i- a végleges ügyrendre vonatkozólag, hogy az kinyomassák és a t. ház tagjai közt kiosztassék, azt semmisem gátolja. De azt gondolom: a törvény intentiójának, akkor teszünk eleget, ha nem tárgyaljuk az ideiglenest, hanem csak a véglegest. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: T. ház! Az átalános vitára nézve egyéb kérdést nem tehetek föl, mint azt, hogy a beadott határozati javaslatot elfogadja-e a ház vagy nem ? A kik elfogadják, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Ordódy Pál előadó: T. ház! A bizottság, mint szerencsém volt fölolvasni, az előirányzott összeg helyett, az államszámvevőszék