Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-286

164 286. országos ülés február 15. 1871. Simonyi Ernő: Bocsánatot kérek, nem tudtam, hogy midőn ö felsége ügyei tárgyaltatnak, a miniszterek nem szokott helyeiket foglalják el. Egyébiránt csak kérni akartam az elnökséget intézkedésre, hogy valaki azon nehézségekre, a melyek fölhozattak; a kormány részéről adjon fölvilágosítást. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Azért vagyok itt. Elnök: Többé felírva senki sincs. Kerkapolyi Károly pénzügyminiszter: Én nem tudnám, hogy azok után, a melyek az előévekben ugyanazon czimnél már itt a házban fölhozottak, magára a tételre nézve valami mondanivalóm volna. Ha csak az ellen van kifogás, hogy külön felemlittetett, hogy a kérdéses összeg az összes udvartartási költségeknek Magyarországra eső fele része: erre nézve — miután az csakugyan nem tartozik szorosan a dologhoz; — megnyugtatásul megjegyzem: hogy a pénzügyi törvény szövegébe e szó: „felerész" nem lesz felvéve, hanem csak az, hogy mily összeg szavaztatott meg. Kérem a képviselőházat, méltóztassék ezen tételt megszavazni. Elnök: Elfogadja a t. ház ő felsége kabinet irodájára előirányzott 60,829 forintot: igen vagy nem? A kik elfogadják méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Bujanovics Sándor jegyző (olvas): államadóssági járulék 29.188,000 írt. Bobory Károly: T. ház! Az osztrák állam adosági kamat és törlesztési járulék, mely az 1867: XV, t. ez. által megállapittatott: oly nagy terheket ró az országra, hogy én megvallom gj^akran tettem magamnak azon kérdést, hogy vajon az összes történelem és statistíka múltban és jelenben mutathat e föl —egy hűbéri vagy leigázott országot, mely egy ily állandó teherrel volna terhelve ? T. képviselőház! Ezen szolgálmány, mert én annak nevezem, igen súlyos azon körülménynél fogva; mert a mint a

/ törvény mondja: az változás alá nem esik. És igy mintegy megörökitett adója a nemzetnek, és oly teher, melynél fogva a nemzetnek akár anyagi, akár szellemi téren előhaladni, fölemelkedni lehetetlen. De azonkívül nem mindegyike ezen járulékoknak bir azon jelleggel, mely e szavakban kifejeztethetik „változás alá nem esnek." Pénzügyminiszter urat kérem legyen szives meghallgatni ! Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Hallgatok. Bobory Károly: Én itten föl világosítást kérek arról, mi a tőrvényben magában van alapulva, s melyet nekem nem adhat más, mint a pénzügyminiszter ur. Mondom nem az egész öszszeg, melyet fölemlítettem, t. i. a kamat és a törlesztési járulékok nem egészen bírnak azon jelleggel, hogy változás alá nem esnek; mert a XV-ik törvény azt mondja: „érczpénzben fizetendő törlesztési összeg 150.000 frt, melynek rendeltetése, törlesztése azon államkölcsönöknek, melyek egyenesen az államjavak és pedig felerészben magyarországi javakra vannak bekebelezve," Ezen kölcsönnek terv szerinti törlesztésével az évi kamatjárulék is, az államjószág kölcsön kamatainak Magyarországra eső részéhez képest kevesbítendő. 1867, 68, 69 és 70. évben összesen 600,000 frt van megfizetve ezüst pénzben, s a törvény szavai szerint a kamat járulékból leszámítandó : mind a négy évre mint ón számítottam, 75 ezer frt. A jelen évben fizetendő ismét 150,000 frt. Tehát leszámittatik összesen 82,500 frt. Miután ez igy van, igen különös dolog előttem az, hogy most is azon 29.188,000 frt, mely 1867-iki évben hozatott be, mint változás alá nem eső része : még egészen kitétetik. Egyébbiránt, t. ház, én a törvényt másban is látom mellőzve; annak 3. §. t. i. határozattan megállapítja, hogy 1869. január elsejétől kezdve a pénzügyi kormányzat fő gondja leszen, a bevételek és szükségletet közt az egyensúlyt helyreállítani. Ezzel azonban az eredmény nem egyez meg, és ez által látom nagyobb mértékben megnyitva azon örvényt, melyet el akar hárítani az ország, a nemzet, a képviselőház. Átalában a magyar korona országai által elvállalt állam adósságok utáni évi járadékokról szóló törvénynek czélja egészen el van tévesztve. Mert midőn a nemzet azon terheket, melyeket az absolut kormány fölhalmozott: elvállalta; ezt méltányosságból tette, hogy ő felsége többi tartományainak lakossága ama terhek alatt össze ne roskodjon; de akkor a nemzetnek nem volt szándéka, hogy képtelenné tegye magát arra, hogy tulajdon jogi kötelezettségeit teljesíthesse, s hogy kielégíthesse azon követeléseket, melyek itt napról-napra fölmerülnek : s melyek a nem zeti becsülettel vannak biztosítva, azon követeléseket, melyek 1848—49-ben fölvétettek a nemzet igazságos védelmébe. És ha a nemzet nem akarta, hogy ő felsége többi tartományainak lakossága össze ne roskadjon a terhek alatt : annál kevésbbé akarhatta azt, hogy önmaga összeroskadjon. A czél egészen el volt hibázva; ha az volt a czél. hogy a kiegyezkedés létrehozassák; az eredmény mutatja, mennyire távol vagyunk attól ; mutatja nevezetesen ő felsége többi tar-