Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

285. országos ülés február 14. 1871. 141 követel; nem elegendők arra, hogy a mely hibában leginkább szenved négy óv óta a törvényhozási hatalom egyik tényezője ; a codificationális munkálatokat az országgyűlés elé terjeszteni lehessen; az igazságügyminiszter t. i. nélkülözi a codificatori és organisatori talentumot, azt kipótolják. Ezek azok, a mik kiválólag ríttak ki épen ezen előterjesztésben foglalt indokolásból, melynek egynémely pontjában védelmezi ennek szükségét, a melyből kitűnik az, hogy az organisator és eodificatornak szerepkörétől teljességgel el nem választható; mert ha magának a codificationális osztálynak szintén a minisztériummal egy sorban állítandó, nem alá rendelendő, de az ő fő fölügyeletének mindenesetre alá helyezendő hatóságnak kellene lenni ezen codificationális osztálynak,mely hivatva lenne mindazokat a maga rendén megvizsgálni, mindazon teendőket, melyek egymást sorbau mintegy organikus egyöntetűségben követik; de ez alól a miniszter ur egyfelől a felelősség, másfelől a magyar nemzet geniusának ignorálása ürügye alatt szeretne kibújni. Csodálkozom, hogy épen oly szabadelvű és alkotmányos érzelmeiről ismert miniszter, mint az igen t. igazságügyminiszter ur, a nemzet geniusát ignorálni és oly törvényeket honosítani akar, még pedig az országgyűlés kikerülésével, mely törvények minden egyebek lehetnek, de nem Magyarország törvényei. Meglehet, hogy némelyek kedveskedni akarván, állítják, hogy Erdélyben az osztrák törvénynyel meg vannak elégedve, és semmit nem kivannak; megengedem, hogy lehetnek oly kedveskedő képviselők, kik a miniszter állását könnyíteni akarván, ezt állítják; de nem engedhetem meg, hogy ezek ismernék azon kártékony hatást, mely eddig is Eidélyre ólomsulykénf nehezedett ezen törvények föntartása által; nem hihetem, hogy mint jó hazafiak ezen törvényeket ismerve, ezeknak föntartását komolyan tanácsolták volna. Nehezen hiszem azt, hogy azon törvényeket, melyek tovább föntartását még, a mint miftiszter ur is méltóztatott az átalános vita alkalmával feleletül Dietrich képviselő urnák említeni, talán még Magyarországra is vissza fogná állítani, ez nem azt mutatja, hogy ezen törvények jók, Magyarország szellemével öszhangzatosak lennének ; hanem azon kényes helyzetre mutat, melytől négy év óta minden a kor színvonalán álló és a nemzet geniusával megegyező reform keresztülvitelétől irtóznak. Ily reformok nélkül Magyarországot szervezni csaknem a lehetetlenségek sorába tartozik. Továbbá bámulattal hallottam a t. miniszter úrtól azt , a mit a székely urbériségek rendezése iránt, melyről Dietrich képviselő ur szólott, előadott. En, mint erdélyi képviselő, kénytelen vagyok azt a megjegyzést tenni, hogy ezen székely urbériségek rendezése nem kielégítő és nem nyugtatá meg a székelyeket. Ha a miniszter ur komolyan vizsgálta volna az erdélyi viszonyokat, különösen pedig a székely nemzet sajátságos intézményeit, a melyekből elég lett volna fölemlíteni, hogy a székelyföld sajátságos természettel birván, az ott, mint székely örökség szerepel. Ezen elvvel szemben igen is, lehet hogy vannak urbériségek ; de azt mindeddig még az absolut hatalom sem merte kimondani, azoknak föntartását érintetlenül hagyván, és most a miniszter ur az urbériséget fölállítja, és a ki az ellenkezőt állítja, azt mondja: tessék bebizonyítani, és a miniszter ur minden fölhatalmazás nélkül egy miniszteri rendelettel akkép szabályozta a székelyföldi urbériséget, hogy jónak látta azt merőben megfordítani és azt mondani ki: hogy minden urbériség a székelyföldön, és a ki az ellenkezőt állítja, tessék bebizonyítani, ügy látszik, azon elvből indult ki, hogy sokkal könnyebb azoknak bizonyítani, mert nekik több okmányaik lehetnek kezeik között; hivatkozhatnánk székely képviselőkre, mint olyanokra, kik a székely viszonyokkal ismeretesek, hogy itt az országgyűlés kellő fölvilágositása végett mely alakban intézkedhetett volna. Hanem vasósággal a legfőbb anyagi tör-vény keretébe tartozó azon intézkedés iránt nem lehet megnyugvás Azon további tény, a mit a miniszter ur a codificáló osztálynak föltétlenül megtartása mellett kivánt, teljességgel nem bizonyít a mellett, hogy a codificáló osztályt ily ténynyel szemben be lehet újból az idei költségvetésbe illeszteni; — ugyanis azt emlité, hogy rajta nem múlt, hogy a törvényszékeket szervezze-e és oly szervezéseket tervezzen, melyek által a törvénykezésnek és egyátalában az igazságügynek kezelése biztosittassék. De miután az összes minisztérium együtt felelős; — teljességgel nem tagadta és nem vonta kétségbe, hogy az igazságügynek a közigazgatástól külön kell választatni. Másodszor a köztörvényhatóságok rég megkezdett rendezése, a bíráknak uj szerkezet szerinti állása, melyek életbeléptetése mindeddig a kormányon múlt. azon kényelmes helyzetbe hozzák, hogy folyton a régi és oly intézmények mellett van, melyek a nemzet geniusával, múltjával, történelmi emlékével ki nem egyeztethetők. Föltartoztatják ez által Magyarországot és a felelős képviselő testület nem érezheti magát föloldva azon jog alól, hogy szüntelen ne kívánja, hogy ezen rendezés életbeléptettessék, Annál inkább, mivel van több megye a székely földön, honnan mindennap jönnek részint hírlapi, részint magán tudósítások nyomán azon