Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-284

284. országos ülés február 13. 1B7I. 109 nyokat, melyek az urbériségnél, a határigazitásnál, a tagosításnál előfordulnak, hogy, mondom, olyanok, kik ez ügyekkel csak akkor foglalkoztak, mikor az egyetemi tanfolyamot elvégezték, s akkor is csak elméletileg s nem gyakorlatilag, — mindezeket érthessék: én nem merem elhinni. Hogy pedig codifieationalis munkálatunk valahára tökéletes egész, s egy kerekded mű lehessen : megújítom kérelmemet, méltóztassék az igazságügyminiszter ur figyelmét arra fordítani, hogy a nép minden jogszükségletét kielégítendő, a jog minden szakából legyenek practicus egyének a codifieationalis osztályban. Az előterjesztést illetőleg én csak akkor szavazhatnám meg az összeget, ha előbb a tervezet bemutattatnék; jelenleg azt nem szavazom meg, hanem szavazatomat akkorra tartom föl. Simay Gergely : T. ház! (Zaj.) Csak egy rövid megjegyzésre akarok szorítkozni. Nem lehet, t. ház, el nem ismerni annak igazságát, a mi a miniszteri előterjesztésben foglaltatik: hogy az eddigi codifieationalis munkálkodás elégtelen; de másrészről azt sem lehet eltitkolni, hogy a miniszteri előterjesztésben ajánlott ujabb módozat sem felel meg a kívánalmaknak, nemcsak, — sőt, nézetem szerint, némileg ellentétben áll a parlamentalis kormányrendszer fogalmával, és pedig azon tekintetben, hogy azon tervezet, az újonnan fölállittandó codifieationalis osztályt oly befolyással kívánná fölruházni, az egyes szakminisztériumok körébe eső törvényjavaslatokra és kiadandó szabály-rendeletekre nézve, mely, nézetem szerint, sem az egyes miniszterek állásával, sem pedig a valóságos parlamentalis kormányrendszer fogalmával meg nem egyezik. Maga a codificatio neve utal arra, hogy ennek körébe csakis oly tárgyakat lehet fölvenni, melyek valósággal a codificatio körébe tartoznak, melyekből codexek alkottatnak ; nem pedig egyes szabály-rendeletek és törvényjavaslatok. Én részemről teljességgel nem heryeselheteni ezen nézetet. Ha az egyes szakminisztériumoknál a kellő erők hiányoznak mindenféle törvényjavaslatok készítésére: nem vagyok ellene annak, hogy ott igenis ezen erők szaporittassanak. De osztozom minden tekintetben Hoffmann képviselő ur nézetében, hogy t. i. minden szaktörvényjavaslat az illető szakminisztérium kebelében, annak tagjai által készíttessék. Azok vannak hivatva s azon helyzetben, hogy minden szükséges adatot birván, a hiányokon segíteni tudnak. De másrészről nem pártolhatom a mélyen tisztelt Grhyczy Kálmán képviselő ur által előterjesztett határozati javaslatban foglalt nézetét az iránt, hogy az igazságügy miniszternek semmi összeg ne szavaztassák meg addig, mig a codifieationalis osztálynak módozatát és tervezetét be nem mutatta. Én azt tartom, t. ház, hogy a költségvetésnél fődolog valamely tételnek czólját igazolni. Az alkotmányos, fogalmak szerint az eszközök megválasztása, utólagos felelősség és számadás mellett, mindig az illető minisztert illeti. Én tehát e tekintetben az illető miniszter urnák, utólagos felelősség mellett, egészen szabad kezet hagyván, hogy t. i. mindazokat, kik a codifieationalis munkálatokkal foglalkozni fognak: kellőleg díjazhassa és a pénzről utólagosan beszámoljon, a kért összeget megszavazom. (Helyeslés.) Vidliczkay József: T. ház! Ha nem volnék azon meggyőződésben, hogy a szőnyegen forgó tárgy igen fontos, és a hozandó határozat nagy horderejű: valóban nem fárasztanám a t. házat előadásommal; azonban én a kérdést igen fontosnak tartom és ehhez képest kötelességemnek tartom hozzá szólni. Hogy a f. ház meggyőződjék ezen kérdés fontosságáról : csak egy irányban, mindenekelőtt bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni a pénzügyi bizottság véleményére. A pénzügyi bizottság véleményében az, hogy ne 50,000 írt szavaztassák meg, amennyit kér a t. miniszter ur; hanem csak 35,000 frfc: magában csekélység; csekélység az, hogy a pénzügyi bizottság az öszszegből 15,000 frtot lehúzott, minek okát azonban nem adta; de fontosságot nyer ezen vélemény annálfogva, hogy a pénzügyi bizottság véleménye szerint ezen 35,000 frtot nem az igazságügyminiszternek, hanem a miniszterelnöknek kell megszavazni, — mit azzal indokol a pénzügyi bizottság, hogy ezen hitel az összes minisztériumot illeti. T. ház ! Ha az összes minisztérium terjesztene elő valami törvényjavaslatot — az öszszes minisztérium in concreto — és ha ezen javaslatok czéljára lenne ezen összegre szükség; akkor teljesen érteném a pénzügyi bizottság logicáját; hanem én hamarjában nem tudnék oly törvényjavaslatokat mondani, melyek a t. ház elé az összes minisztérium által terjesztettek volna: mert a midőn beterjesztetnek valamely törvényjavaslatok, azok az egyes miniszterek által szoktak beterjesztetni; az „egyes miniszterek* pedig és a „minisztérium" nem azonos, sőt merőben különböző fogalmak. A pénzügyi bizottságnak fölfogása és logikája ennélfogva, nézetem szerint, merőben téves és merőben

r alaptalan. De tovább megyek t. ház. Én megvallom, hogy a parlamenti kormány eszméjével sem tudom megegyeztetni a pénzügyi bizottságnak véleményét, sőt kijelentem, hogy az alkotmányosság szempontjából kénytelen vagyok az ellen némileg óvást tenni ; mert én azon fogalmat,