Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-284

284. országé* ütés fefcuir 13. 1871. 99 központi bizottságban, nevezetes változásokon ment keresztül, a mi tökéletességük mellett nem épen bizonyít. Nem hallgathatom el továbbá azt sem, hogy mindamellett, hogy csak az igazságügymimszterium számára volt eddig évenkint üz-, illetőleg 15 ezer frt a ház által megszavazva : a többi minisztériumok kebeléből is kerültek ki nagy fontosságú organicus törvények, például az ipar törvényjavaslat a kereskedelmi miniszteiiumtól, a vódtörvény a honvédelmi minisztériumtól, a törvényhatóságok és községek rendezéséről szóló törvények a belügyminisztériumtól, számos közoktatási, vasúti, kisebb-nagyobb pénzügyi törvény a cultus, közlekedési és pénzügyi minisztériumokból. Nem mondom, hogy ezen törvényjavaslatok is, nézetem szerint, jobbak azoknál, melyek az igazságügyminiszterium kebeléből kerültek ki; (Bal felől derültség.) de ezeknek egy előnyük mégis van, s ez előny az: hogy nem kerültek 30—40 ezer frfcba, (Bal felől fölkiáltások: Igaz! JJgy van!) mely sommára, rug azon összeg, mely eddig az igazságügyminiszteriumnak és pedig kizárólag csak codificationális munkálatokra, és igy azon munkálatokra szavaztatott meg, melyeknek neméből, ha meg kell az igazat vallani: mindeddig igen keveset láttunk még. De bármint legyen is mindez, t. ház! én arról meg vagyok győződve: hogy a codificationális munkálatok gyors, biztos és minden tekintetben kielégítő előhaladásától az ország jóléte és jövője függ s ezen előhaladást csak az e végre követendő eljárásnak czélszerüsége biztosithatja. A codificationális munkálatoknál követendő eljárás minősége, az arra nézve használandó közegek szervezése tehát egyátalában nem közömbös, hanem nagy fontosságú közérdekű országos ügy: és épen azért, mert ilyen, az csupán minisztertanácsi rendelettel nem szabályozható ; hanem az országgyűlés megvitatása és megbirálása alá tartozik, sőt a mennyiben a létező törvény megváltoztatása is szóba jöhetne : talán törvény utján lesz szabályzandó. Mindezek folytán bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot bemutatni. (Olvassa): „Határozati javaslat. Terjeszsze a minisztérium elő azon eljárási tervét, illetőleg azon közegnek szervezetét és költségvetését, melylyel a codificationális munkálatokat jövőre teljesíteni szándékozik s a ház, ha a szervezést ezélszerünek találandja, az arra szükséges költséget készséggel meg fogja szavazni; e nélkül a tárgyalás alatt levő rovatban kivánt összeget nem szavazhatja meg." Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadás végett. (Elénk helyeslés bal felől.) Bujanovics Sándor jegyző (újra olvassa Ghyczy Kálmán határozati javaslatát.) Zsedényi Ede : T. ház! Meg fogja engedni, hogy én, mint a pénzügyi bizottság egyik tagja, (Halljuk !) néhány szót emelhessek a pénzügyi bizottság véleménye mellett. Azon nagy fontosságú tárgyak közt a jog mezején, melyeket a t. ház, államunk létegébe besorozni akarna, a fönforgó kérdés, csak tisztán formális ; azonban tudjuk, hogy a jogban lényegesség a formalitás, t. i. most csak a codificatio kérdésének eldöntése van napirenden : az az, hogy kik által dolgoztatnak ki szerencsésebben a törvénykönyvek, egyesek-e, vagy több szakértő, vagy épen állandó testületek által-e ? Ki valaha számot igyekezett adni magának azon eljárásról, melyet a törvények rendszeresítése és szervezése föltételez; a ki tudja, mikép az egység az egész munkának életelve, melynek szemelőli eresztésével igazságtalanná válhatik a különben legigazságosabb rendelmény; ki tudja, mikép esuszhatik be, csak a formában elkövetett gáncs által lényeges ellenmondás: az kétségbe nem vonhatja azon nyereséget, melyet a törvénykönyvnek egy nagy férfiú általi alkotása eredményezhet. így, mint előttem szólott Ghyczy Kálmán t. barátom emiitette, a régi görögök csak egyes férfiakat biztak meg a törvénykönyv elkészítésével : igy Athéne Solont, Lacedaemon Lycurgust és a népek, melyek ezen törvények által kormányoztattak: annak üdvös eredményeit bőven tapasztalták Elismerem, hogy az emiitett példák részint azért, mert mint már említtetett, ily egyes férfiak ritkák, részint pedig azért nem szolgálhatnak jelen kérdés eldöntésénél hivatkozási pontokul, mert azon törvények inkább politikai alkatúak voltak, mint közönséges polgári vagy büntetőjogi természetűek; itt pedig csak ^ynemü törvényekről van szó, és igy egy más népre fogok hivatkozni, melynek nyilvános élete a jogi élet eszméjét óletbelépteté: a rómaira. Senki sem tagadhatja, hogy valahányszor közvitatás alá került tárgyak ügyében a római néphez térünk: mindannyiszor lehetetlen nem éreznünk, hogy oly mezőn állunk, melyen saját jogi életünk megérleltetett. Róma népénél tehát a 12 tábla törvényeitől kezdve, melyeknek szerkesztése három e czélra választott patríciusra, mint szakférfiura bízatott, és ezeknek javaslata azután a senatus és a centuriai comitiumok által helyben hagyatván, 2 táblával megszaporittatott, egész a Caesarok idejéig ugyanazon eljárási elemek fordulnak elő, melyek ujabb időben is a törvénykönyvek készítésére követeltetnek. Ezen eljárás két egyszerű módra szorítkozik. A terv készité13*