Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-264

254. országos ülés január 17. 1871. 53 eszméjeért. Most tiszteletteljes hódolattal hajol meg ugyan a monarchiának minden népe és országa a fölséges uralkodó ház hatalma előtt, és e dynastiai kapocs kevesebb ellenszenvvel az egész monarchiában talán sehol sem találkozik, mint épen hazánkban; de az. egységes osztrák államért, némely egyes vidékek kivételével, melyeknek lakói az egységes osztrák állam alatt saját maguknak a fölötti uralmát értik s a megkövesült bureaucratia rokkantjain és növendékein kivül, a monarchiában igen kevesen, talán senki sem lelkesül. — Á közös hadseregben mindazonáltal még most is folyvást, nem a monarchia országai és államai összetartozandóságának eszméje, hanem azon egységes osztrák birodalom eszméje kisért, mely azelőtt, a kiegyezés előtt létezett. Ez iránytűje vezényletének, ez lengi át minden képző- és egyébb intézetét, ez hite és vallása a tiszti karnak: ezen, — mért ne mondjam ki — ellenszenves eszmének nevében kívántatik a véráldozat a hadseregbe besorozott polgároktól, ennek nevében adatik ki a parancsolat az élethalálharczra. És innét t. ház, — onnét t. i., hogy, a hadsereg minden tagjától oly eszme nevében kívántatik az áldozatok legnagyobbika, a véráldozat, mely igen sok ellenszenvvel találkozik, de keveset lelkesít: — következik azután, hogy gépiesen működött inkább mint küzdött Szolferinónál és Sadovánál azon hadsereg, melynek elődei a vitézségnek csodáit mi vélték az 1848 és 1849-ki csaták folyamán, (Ugy van! balról.) és a mely ismét ily vitézül fog harezolni, habár egy más egyenjogú hadseregnek oldalamellett, azzal közös czélra működve: ha saját nemzeti zászlója alatt, saját hazája hadseregében, ennek nevében, ennek védelmére, ennek dicsőségére harczolhat, épen ugy, mint szemeink láttára történt, hogy a német államoknak együtt harczoló külön hadseregei győzelemről győzelemre léptek az egységes, demorálisált és zsarnokának uralma iránt az önföláldozás és lelkesülés magaslatára sem vezényletében, sem tagjaiban fölemelkedni nem képes franczia hadsereg ellenében. Az igen t. miniszterelnök ur méltóztatott még megemlíteni azt is, hogy a különálló magyar hadseregnek fölállítása megszegése lenne a törvénynek, megszegése lenne a kötött szerződésnek, és ennélfogva sem létesíthető. Sőt a tegnapi napon tisztelt államtitkár, Tóth Vilmos ur a különálló magyar hadsereg szorgalmazásától is már a kiegyezés eddigi előnyeinek főntarthatását féltette. En sem akarok, mint egy előttem szólott tisztelt barátom is kijelentette, most a kiegyezés fölemlített előnyeiről szóllani, melyekről igen sokat lehetne mondani; hanem csak a tisztelt képviselő államtitkár urnák megnyugtatására mondom, és némileg fölvilágositásul arra nézve, a mivel a tisztelt miniszterelnök ur mintegy vádolt és gyanúsított bennünket: hogy én is elismerem ugyan, hogy az 1867-ikiXII. tczikknek megváltoztatása lesz szükséges annak idejében, midőn a külön magyar hadsereg fölállitatik; de hiszen mi sem akarjuk e törvényt erőszakosan megváltoztatni, nem akarunk hadat izenni ő felsége többi országai népeinek. Mi a törvényhozás rendes utján akarunk haladni, s az én meggyőződésem szerint, ez utón is sikert reményemetünk még azon két tényezőnél is, melynek, e kérdésnek eldöntésére, kívülünk a létező törvények szerint befolyása van : mert naponkint mindinkább sűrűbben mutatkoznak annak jelenségei, hogy ő felsége többi országainak népei is súlyosan érzik a bilincseket, melyekkel a kiegyezés az ő jogaikat, és souverainitásukat ugy, mint a mienket korlátolta és azon nagy veszteségek után, melyeket a monarchia az 1859. és 1866-ik években a közös hadsereg fejletlen harczképessége miatt szenvedett, s azon nagy terhekkel, melyekbe e hadsereg föntartása mindamellett kerül, lehetetlen lesz be nem látniok, hogy a monarchia védrendszere gyökeresen átalakítandó; lehetetlen meg nem győződniök, hogy midőn hasonló okoknak hasonló hatása van, ugyanazon módon, melyen saját hadseregünk harezképességét emelhetnénk, egyszersmind törvényhozásunk függetlenségét viszszaszerezhetni véljük, ők is saját hadseregük harezképességét emelhetik, és törvényhozásuk függetlenségét biztosithatják — és így mindegyikünk biztonsága párhuzamosan öregbedhetik. És itt még, miután ő felsége többi országainak népei és jogairól beszéltem, csak egy megjegyzést akarok még tenni arra nézve, hogy a magyar hadseregnek fölállítása nagy részben megkönnyítené és enyhítené azon nehézségeket is, melyekkel a delegatio intézménye összekötve van. A delegatio intézményének ugyanis főfeladata : megállapítani a közös hadügy költségét. — Ez a legnehezebb, a legbonyodalmasabb föladat. Megszűnvén, a közös hadsereg a külön magyar hadsereg fölálitása által, a delegatiók ezen föladata is megszünend, és lehetséges lesz azokat ugy átalakítani, hogy azok csak oly tárgyakról és oly módon tanácskozzanak, a mely tárgyakról és a mily módon egymástól teljesen független és önálló országok is az őket közösen érdeklő ügyek fölött, függetlenségök csorbítása és föláldozása nélkül esetenkint sikeresen tanácskozni szoktak. (Helyeslés bal felől.) Ezekután még csak néhány szóval akarom berekeszteni beszédemet. (Halljuk ! Halljuk!) Én részemről azon érzelmeket, melyekkel a