Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-264

48 264. országos ülés január 17. 1871 Il-ik József császár idejében következett be az, hogy a magyar ezredek beosztattak német és többi ezredek közé és elkezdődött az armádiában a germanisatio és centralisatio. Tessék visszaemlékezni a történetre, és tessék figyelembevenni azt, hogy midőn a nemzet érdeke ugyanaz a dynastia érdekével: lehet a hadsereg tisztán magyar, s bizonyosan jobban meg fog felelni föladatának, mint ha más czimet tukmálunk reá. De a külső jelekre is sokat kell adni. Még 1831-ben, midőn én szolgálni kezdtem, a magyar ezredek ezredesei, ha tábornokokká léptek elő, az úgynevezett magyar tábornoki egyenruhát tartoztak fölvenni, és ez volt annak hivatalos elnevezése; és csak azok a kik szegényebbek levén, a drága magyar egyenruhát megvásárlani nem voltak képesek, — azok különös folyamodásra megkapták az engedélyt, hogy a magyar tábornoki ruha helyett német tábornoki egyenruhát viselhessenek. Mintegy 1838. körül ez már oda módositatott, hogy a gyalogsági ezredesekből előlépett tábornokok kötelesek a német tábornoki egyenruhát viselni, és csak a huszár ezredesekből előléptetett tábornokok viselhetik, a — nem is már magyarnak nevezett egyenruhát, hanem a huszár tábornoki egyenruhát ; később a huszár ezredesek csak folyamodás folytán nyertek szabadalmat a magyar egyenruhát viselhetni. Így volt ez a koronázásig. 0 felsége a király, az uralkodó ház összes tagjai, midőn Magyarországban ünnepélyesen jelentek meg, 1848-ig, minden alkalommal a magyar tábornoki egyenruhában jelentek meg, és a koronázás óta ismét sűrűbben látjuk ezen egyenruhát. Ez az egyetlen egy eset, hogy monarchicus államban két egészen különböző szabályok szerint és külalakban egymástól eltérő tábornoki ruha létezik, mely egyenesen külső jele annak, hogy a magyar hadsereg annak idején egészen föl a tábornokságig, el volt választva a másik hadseregtől. Ha ez lehetséges volt azon dicső háborúkban, melyek folytán szerencsénk van a habsburg-lothringeni ház uralkodása alatt állni: nem látok okot, miért ne volna ez époly kivihető a jövőben, midőn a megpróbáltatás ismét közelget. De még a jelenről is vagyok bátor szólani. Oly nagy súlyt méltóztatnak fektetni arra, hogy a hadsereg egységes legyen, hogy ennek egysége meg ne bontassék, és el méltóztatnak feledkezni arról, hogy mi történik a szomszédban, mi történik a reichsrathban ; mi itt Pesten a reichsrath delegatiójában. (Ivánka Zsigmond közlékiált: i Halljuk!) Vagyok bátor. — Oly férfiak, (Halljuk !) I a kik nemrég a tárczát tartották odaát kezükben, oly férfiak, kiknek nevük most is súllyal bir, ha miniszteri combinatio kerül szóba, jelenleg is emlégettetnek. E férfiak meg kívánják tagadni a hadseregtől, a jelen válságos perczben fölszerelését; oly férfiak, a kik az úgynevezett német liberális pártnak vezetői, meg is nevezhetem, például Kaiserfeld, az osztrák parlamentben annak idején azt mondotta volt: hogy ha tovább adatnak még concessiók a nemzetiségeknek, ő mint német ember, tudja, hol van helye. Már most tisztelt ház, kérdem, van-e abban állandóság, ha azt az erőt méltóztatnak erősbiteni, melynek fő emberei kétségbe vonják az egész szervezet állandóságát, a kiknek nagy része bizonyos esetben, nemis akar itt maradni. De a magyar nemzetnek csak itt van helye, és Magyarországnak érdeke a dynastia érdekével azonos. (Bal felől élénk helyeslés.) Én tagadom, hogy Magyarország érdekében állana más kormányforma, mint a monarchicus, mert a magyar korona jelképe az egységes magyar birodalomnak; és ha ez áll, tagadom, hogy a magyar nemzetnek más érdeke lehetne, mint a dynastiának. (Bal felől élénk helyeslés.) Es miután ezen szempontból indulok ki, és miután nem tudhatja senki: mit hoz a jövő, és hogy fog átalakulni Európa térképe ? készen akarom látni azon erőt, melyre mind a haza, mind a dynastia bizton támaszkodhassanak: mert azon politika, mely a muszka czárnak és a török szultánnak, a porosz királynak és a francziáknak, az olasz királynak és a pápának is egyszerre barátja akar lenni, nevetséges dolog s a veszély perczeiben cserben fog hagyni. (Elénk helyeslés bal felöl.) Ezzel elmondottam: miért kívánom a magyar hadsereget, és miért akarom itt is ezen czimet megtartani. Dőry János : Tisztelt képviselőház! Ha a külföldön olvassák azon parlamentális harezot, (Fölkiáltások: Dehogy olvassák!) melyet mi itt évenkint megújítunk mindannyiszor, valahányszor az ujonczozási törvény szőnyegre kerül: akkor, ugyhiszem, a figyelmes külföldi olvasó el nem titkolhat egy mosolyt, és nem teheti, hogy azt ne kérdezze magától: vajon milyen pseudo alkotmány lehetett Magyarországban, hogy daczára a királyi esküvel pecsételt törvényeknek, a magyar sorezredek még most is az ország határain kivül vannak, és hogy daczára az 1867. évi XH-ik törvényczikknek: innen az országból az ujonczok a magyar hadsereg elnevezése helyett csakis magyar hadcsapatok elnevezése mellett vitetnek ki. Meglehet a külföldi olvasó szánalommal, I meglehet, hogy kárörömmel fogja ezt kisérni; > én azonban, mint magyar ember, hazafias aggó-