Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-264
46 264. országo* ülés január 17. !87l. gyűlési naplót megnézni, nem sok fáradságomba l került t. képviselő társam beszédének azon részét, melyben ő különösen a jelenleg követett politikát, a kormányt, és a kiegyezést dicséri, ott föltalálni. Én tehát meggazdálkodhatnám az igen t. képviselőház becses idejét, ha a t. képviselő urnák azt felelném, a mit azon uri ember: fordítsa meg azon lapot, és ott találja a választ. En is azt mondhatnám képviselő társamnak: forditsa meg a Napló azon lapját: ott van, a mit az ellenzéki képviselő urak akkor mondottak, abban megtalálhatja saját beszédére a választ. (Helyeslés bal felől.) De tapasztalván azt, hogy, ha valami, több izben sokszor ismételtetik: akadnak eleintén kevesen, azután mindig többen többen, kik azt elhiszik; hogy ez ne történjék, akarok én a képviselő ur beszédére reflektálni, és arra nézve néhány észrevételt tenni. (Halljuk.) A t. képviselő ur mindenekelőtt dicséri a kormányt. Elismerem, hogy ez igazolt; mert a kormánynak van sok jeles tagja, például az igen t. képviselő ur, ki annak kiegészítő részét, mint államtitkár képezi. (Fölkiáltások bal felől: Ab á la magyar hadsereg!) De nézzük egykissé közelebbről: mit tett tehát ezen jelenlegi kormány? és szállítsuk érdemeit a kellő mértékre. Azt, hogy a Schmerlingkormány megbukott, még a jelenlegi magyar kormány nem tulaj donithatja magának : mert a bukott kormányt nem ezen, hanem egymás kormány követte; hogy az alkotmány helyreállíttatott, azt sem tulajdonithatja ezen kormány magának : mert az alkotmány a kölcsönös szükség folytán állíttatott helyre, és ha az alkotmány helyre nem állíttatik, az a legnagyobb veszélybe hozta volna magát a fejedelmet, ós mi is nagy veszélyben volnánk. így tehát azt, hogy az alkotmány helyreállíttatott, nem tulajdonithatja magának sem egyes férfin, sem egy párt; az nem privilégium, azt a kényszerűség szüksége hozta magával, és ennek következtében azt érdemül a kormánynak fölróni nem lehet. A kedvező időjárást, melyet két éven át, mint örvendetesét tapasztaltunk : ismét csakugyan nem tulajdonithatja a kormány magának. Azt mondhatják talán némelyek, hogy az utóbbi nagyszerű események közepette sikerült a kormánynak a békét föntartani. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy ezen békének föntartása az ellenzék részéről is erélyesen sürgettetett, és ezt az ellenzék mindig kívánta. Megvallom őszintén, hogy ezen béke iránti hajlamunkat talán nagyon is elősegítette azon tudat, hogy közös hadseregünk van. (Helyeslés. Derültség bal felől.) A t. képviselő ur megemlítette azt is, hogy az államgépezet szervezve van. Az államgépezet az igaz, hogy akép elkészíttetett, hogy annak egyes kerekei igen, de az államgépezet még meg nem indult. A megye a régi 61-ki helyzetében van; az igazságszolgáltatás nem változott: mindenben a régiben vagyunk. Majd ha azon államgépezet megindult, — ha képes az megindulni: — még csak akkor fogjuk látni azt, hogy csakugyan czélszerü és hasznos-e az államgépezet, vagy nem. Azon dicséret, melyet a képviselő ur reá most mondott, nekem ugy tűnik föl, mint, ha egy várnak építője azt mondaná : ezen vár bevehetetlen. Azután megkérdeztetvén, ostromolták-e valaha ezen várat, azt felelné: bizony még nem. Meg fogná engedni a vár építője, hogy némi kételyek támadjanak a kérdezőben a vár bevehetetlensége iránt. Vagy: valaki azt állítja, ha ezen tetőzet vízhatlan, és kérdeztetve, hogy megázott-e már valaha? azt mondja: hogy nem, megfogná bocsátani, hogy megvárjuk, mig egy zápor esik, hogy megtudjuk, vajon azon tetőzet valóban vizhatlan-e. így addig is, mig valami nagyobb rázkódásnak nem lesz kitéve a magyar állam, vagy legalább is addig, mig az államgépezet megindul: meg fogűak bocsátani azok, kik ezen államgépezetet már ma oly nagyon dicsérik, hogy addig ítéletünket fölfüggeszszük és el ne higyük, mit ők állítanak. Azokra nézve, miket az igen t. miniszterelnök ur mondott, csak két észrevételt akarok tenni. Az igen t. miniszterelnök úr mindenekelőtt azt mondta, hogy egy egyezmény létezik, azt megváltoztatni nem lehet, nem szabad. • Erre röviden csak azt jegyzem meg, hogy mi éppen az 1867-ki egyezményben használt szóra, t. i. a magyar hadseregre akarunk szorítkozni, éppen azon kifejezést akarjuk használni, ugy akarjuk ezen törvényt is szerkeszteni, a mint azon egyezmény szerkesztve van. De a mi az egyezményt magát is illeti, igaz, hogy azt meg kell tartani, mig érvényben van; de azért egy létező egyezményt megváltoztatni, kölcsönös beleegyezéssel, mindig lehet. Tett-e a kormány kisérletet ezen egyezmény megváltoztatására ? Azt hiszem, hogy ha azt mondanók az osztrák állam honpolgárainak és képviselőházának, hogy mi készek vagyunk a magyar hadsereget fönntartani, hogy ez által az ő terhük megkönnyebbül, hogy mi nem ragaszkodunk a quótához, hogy ők ahoz 70%-el, és mi 30°/ 0-el járuljunk; hanem tartsák fön ők az ő seregüket, mi majd föntartjuk a mienket: azt hiszem, ezen pénzbeli kérdések nagy részt fognák őket capacitálni, és azért azt hiszem, hogy ezen egyezmény megváltoztatását megkísérteni czélszerüen lehet, és hogy erre lehet reményünk. Mondott azonban a t. miniszterelnök ur még egy dolgot, a mi igen fontos. Azt mondta:
