Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-264

264. országos Illés január 17. 1871. 41 szegét jelezni: akkor sem volna helyes kifejezés, mert a magyar haderő, mely kétségtelenül létezik, magában foglalja a honvédséget is, . azon honvédséget, mely nem létezett akkor, mikor 1867-ben ezen törvény hozatott. Bár hogy vegyük tehát a javaslott czimet, akár úgy, hogy az ujonczok oly testületbe soroztatnak, melyből ki van zárva a honvédség, — nem correct e kitétel azért, mert ez esetben a magyar haderő fogalmából kizárja a honvédséget; — akár úgy, hogy benne foglaltatik, mért ez esetben egyszerűen falsum, a mennyiben igy azon értelme volna, hogy a magyar honvédségbe állíttatnak az ujonczok; már pedig az itt megszavazott ujonczok a magyar honvédségbe nemcsak nem állíttatnak, hanem csak azok soroztatnak abba, kik itt meg nem szavaztatnak. Bárhogy (tekintsük tehát a javaslott czimet: az sem a törvényeknek, sem annak, mit elérni akar , még nem felel. Ha mindamellett vannak, a kik ugy gondolkodnak, hogy miért ne lehetne használni e kitételt, mely létezik egy szentesitett törvényben, ha nem egészen helyes is; engedjék megmondanom : mi ennek az oka. (Halljuk!) Oka egyszerűen az, hogy nálunk a parlamentális rendszer új, nem régóta tart, az ezt megelőzött rendszer pedig igen sokáig állott fön, (Bal felől ellenmondások !) ennek utóemléke még él nálunk: mig a parlamentális rendszernek minden következménye még nem ment át — úgyszólván — vérünkbe. Mielőtt az 1848-iki törvények alapján felelős parlamentális magyar kormány állíttatott föl, létezett egy collegiális kormány, mely a végrehajtó hatalmat gyakorolta. Nem szeretnék félreértetni. Hazánk igen kitűnő fiai álltak néha e kormányok élén, és így nem egyéni hibának rovom föl, ami a rendszerben gyökerezett, de constatádom, hogy e collegiális testület, mely nem volt felelős a törvényhozásnak, egyoldalú pressio alatt állván, nem mindig hajtotta és nem mindig hajthatta — ha akarta volna is — végre a törvényeket úgy, mint azokat a törvényhozás alkotta. Mi lett ennek következménye ? Az, hogy sokszor a törvény végrehajtás nélkül maradt, mig a törvényhozás a törvénybe igtatott egyes szavakkal igyekezett legalább jogát föntartani. A korona másfelől nemigen törődhetett azon egyes kitételekkel, melyek a törvénybe foglaltattak: mert közte és a törvényhozó testület között mindig volt egy collegiális testület, mely a törvény végrehajtását megakadályoztathatta, vagy annak rendeleteit a gyakorlatban módosíthatta. A sérelmek az országgyűlési iratok közé igtattattak és ezzel abbanmaradt a dolog. De most másképen áll a dolog. Most egy egyénileg felelős kormány áll a törvényhozással szemben, és ez mindazt, a mit a törvényhozás IÉPV. H. NAPLÓ 184-f XII. törvényképen határoz, és ő felsége szentesit: úgy a mint határoztatott, és úgy a mint szentesittetett, saját felelőssége alatt végrehajtani köteles. Egy felelős kormány tehát nem nyugodhatik meg abban: hogy oly kitételek jöjjenek a törvénybe, melyek a törvénynek más magyarázatot engednek adni, mint a mi annak valóságos szándéka. Alkotmányos kormánynak legfőbb kötelessége : megakadályozni azt, hogy a korona és a nemzet jogai összeütközésbe jöjjenek ; fön kell tartania a törvényt teljes épségében, egyik és másik irányban : és azért az alkotmányos miniszternek minden eljárásában, — az én fölfogásom szerint, — első kötelessége a leghatározottabb őszinteség föl és lefelé. Ezen elvet követte a jelen kormány mostanig és én ezen elvet fogom követni mindaddig, mig azon szerencsében részesülendek, a magyar kormány élén állani {Élénk helyeslés jobb felől!) és ezen elv fog követtetni addig, mig azok maradnak a kormány tagjai, kik jelenleg e helyeket elfoglalják. Ezen okoknál fogva én a czim megváltoztatását ezélzó indítványt határozottan visszautasítom. (Élénk hosszas helyeslés a jobb oldalon.) Várady János: T. ház ! (Hosszas zaj. Halljuk! Elnök csenget.) Nem volt szándékom e kérdésben fölszólalni, mert az e házban nemcsak több alkalommal, hanem jelenleg is, és igen terjedelmesen kifejtetett; de magam iránti kötelességem fölszólalni akkor, midőn az igen t. előadó urnák tegnap azon szavait hallottam, mintha én tavaly ugyanezen ujonczozási törvény tárgyalásánál azon nézetet védelmeztem volna, melyet ő ma védelmez. Hivatkozom e részben a Naplóra, hogy én következetlenséggel nem vádoltathatom : mert én tavaly az ujonczozási törvény alkalmával a czimre nézve egyetlen egy szót sem szóltam; hanem szóltam a védrendszerről és az ujonczok besorozása módjáról; akkor ejtett szavaimat van szerencsém ezennel fölolvasni : „Őszintén megvallom, én is óhajtom, hogy említés tétessék e törvényjavaslatban, valamint a múltkoriban történt, arról, hogy az ujonczoknak ezen most megszavazott száma a közös hadseregben levő magyar hadsereg kiegészítésére adatik." Azt hiszem, hogy ez egészen más értelmezés, mint a melyet a t. előadó ur itt elfoglal és nyilvánít. Én tehát ezt kijelentvén, valamint akkor, ugy most is pártolom azon szempontot, melyet ezen oldal elfoglal és igy a kisebbség véleményét teszem magamévá. (Helyeslés jobb felől.) Vécsey Tamás: T. ház ! Szemben azon fontos föladatokkal, a melyeket a haladásban oly sokáig akadályoztatott hazánk ezen országgyűléstől követel; szemben — mondom — ezen föladatokkal, talán fölösleges idővesztegetésnek 6