Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-264

264. országos Dlés január 17. 1871. 39 lünk a „magyar hadsereg" czimet, oly helyen, hová nem alkalmazható, akarja elfogadtatni. (Élénk tetszés jobb felől.) A tisztelt előadó ur továbbá igyekezett bebizonyítani azt is, hogy mi fokonkint törekedtünk a nemzetnek a hadügy körüli jogait föladni. Erre nézve azt gondolom, hogy egy rövid visszapillantás a múltra, igen világos ellenadatokat fog szolgáltatni. 1867-ben az ujonczok minden ellenvetés nélkül: ,,a magyar ezredek kiegészítésére" ajánltattak meg, sőt, mint ezt a kezemben levő Napló bizonyítja, maga Debreczen város igen tisztelt képviselője volt az, ki e czimet indítványba hozta. 1868-ban, midőn a kiegyezési törvény nem volt ugyan még szentesítve, de a ház által elfogadva : az ujonczok megajánlásánál ugyanazon czim használtatott, és a Napló szerint, a ház egyik részéről sem tétetett az ellen kifogás. Később azután ő felsége parancsából, és engedélyével alakíttattak a hadseregben magyar műszaki csapatok. Ezután inditványoztatott és fogadtatott el a mi részünkről is czimképen ezen kitétel ,,a magyar hadcsapatok," azért, mert már ekkor az „ezred" kitétel nem felelt volna meg a tényállásnak : mert voltak más csapatok is, melyeket ezredeknek nevezni nem lehetett. Később azután a tisztelt képviselő urak a „magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része" czimet követelték. Ma már nem ezt, hanem egyenesen a „magyar hadsereg" czimet követelik. Ezekből tehát az következik, hogy a tisztelt bal oldal a czim kérdésében minden alkalommal tovább és tovább ment. A kormány azonban és a többség — mely azt nézetében pártolta, — egyszerűen azon czimet használta, mely a törvénynek és a tényeknek felelt meg ; nem adott föl semmi jogot, de nem is igyekezett a fönálló törvénynek más magyarázatot adni: mint annak adni lehet: és ezt én véghetetlen lényeges dolognak tartom, még akkor is, ha csak egyszerű törvényről van szó, de méginkább akkor: ha oly törvényről van szó; mely egyszersmind egyezmény, és pedig egyezmény ugyanazon monarchiának egymásra utalt ós egymással szövetkezett két állama közt. Ha egyes államok más államok irányában megtörik a szerződést, mint ez néha történik: ez háborúra ad alkalmat; az egyik vagy másik győz, s a kérdés vége az, hogy mindkét állam ismét belép a maga államéletébe, és ezzel a háborúnak vége van; de ha ugyanazon monarchiának két állama, melyek népei, közös érdekeiknél fogva, együtt tartoznak egymást védelmezni, s melyeket viszonyaik egymásra utalnak, törik meg egymás irányában az egyszer elfogadott egyezményt: ennek kétszeresen káros következménye van, mert az ily háború nem szűnik meg soha; hanem folytonosan emészti az összes monarchia erejét. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ennek következtében, nézetem szerint, ugy a kormánynak, mint a törvényhozásnak kötelessége ugyan, nem engedni azt, hogy fönálló törvény és fönálló jogok föladassanak ; de époly kevéssé engedni azt, hogy bármely egyes szó becsempészése, vagy valamely törvény értelmezése által azok odább magyaráztassanak: mint azt az egyezmény megengedi. Itt csak egy helyes ut van: a becsületes ragaszkodás az egyszer megállapított törvényhez, az egyszer elfogadott egyezményhez. (Helyeslés jobb felöl.) A túlsó oldalról megemlittetett azon veszély is, mely minket érhetne azon esetben, ha a külön magyar hadsereg eszméje keresztül nem vitethetnék. Tisza Kálmán t. képviselő ur azt mondta, hogy ha e kérdés, — és pedig oly értelemben, mint ő indítványozta, — megoldva nem lesz : igen feketének látja a jövőt. Engedje meg nekem is megmondanom, hogy én is igen feketének látnám a jövőt, ha az beteljesülne, a mi némileg javasoltatott egy más indiványban: t. i. ha két, egymástól teljesen független hadsereg állíttatnék föl. Elmondom igen röviden, mitől lélek : mi történnék akkor, az én nézetem szerint ? (Halljuk !) Ekkor az történnék, hogy a most létező közös hadsereg, és külön honvédség helyett létesülne — nem két sereg, de talán sokkal több. Nem hiszem ugyan, de fölteszem, hogy létesülne két sereg; ez esetben birna az összes monarchia két sereggel, a melyek, a helyett, hogy, mint most, közösen védik a monarchiát, ugy mint már a túlsó oldalról mondatott is, nem közösen, hanem kölcsönösen fognák azt védeni. A kölcsönösen egymást védő seregekből rövid idő múlva lenne két sereg, mely egymást nem védené; és a kölcsönösen egymást nem védő két seregből, attól tartok, hogy bizonyos körülmények közt, és talán idegen befolyások következtében is, lehetne két oly hadsereg, mely egymást kölcsönösen fenyegetné. (Ugy van ! jobb felöl. Zaj bal felől.) Hogy menynyibe kerülne ezen eredmény elérése, hogy menynyire állítaná szembe egymással a monarchia két részét és Magyarország különböző elemeit: ezt én említeni nem is akarom; hanem igenis constatirozom azt, hogy ennek eredménye bizonyosan nem az lenne — és itt nem parlamentalis frasist mondok, hanem teljes meggyőződésemnek adok kifejezést, — mit a tisztelt ellenzék óhajt, sőt azzal egészen ellenkező ; de tökéletesen hiszem, hogy az lenne ez eredmény, és miután ez lenne az eredmény .• ez az ok, a miért nem