Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-280
394 280, országos ülés február 8. 1871. czimzés ellen; ha egyszer valakinek jól esik a magasabb ezim, kapjon magasabb czimet; de a fizetésekkel talán gazdálkodni lehetett volna, mert ezen irodatisztek 800—900 frt fizetéssel és 200 frt lakpénzzel vannak ellátva, s ennél talán olcsóbb írnokokat is lehetett volna kapni. De mi a fényűzést még jobban előtünteti: az, hogy azon 6 leiró vagy lemásoló, — mert ennél kisebb tisztviselő nincs, — igazgatására 4 igazgató aikalmaztatik, mert van egy fő- és három aligazgató; (Derültség a bal oldalon.) tehát egyegy igazgatóra esik 1'/»irnok, épen ugy ; mintha egy csapatot ugy állítanánk össze, hogy volna 1 őrnagy, 3 kapitány és 6 közember. Ennyit a központi igazgatásra nézve. A második, a mi a költségvetésben ben van, egy fölösleges költség, a mely ellen azonban csak megjegyzést és nem kifogást teszek, mert az a törvényen alapszik, a semmitőszéknek költsége, s mondom, nem teszek kifogást ez ellen, mert a semmitőszék törvényen alapszik. És igy csak azon megjeg} r zést teszem, hogy mindenesetre helytelen dolog az, midőn oly testületek alkottatnak, a melyekre szükség nincsen; nem tudom, igazam van-e— a tapasztalás fogja majd igazolni szavaimat, — ha azt mondom, hogy a semmitőszékre egyátalában nincsen szükségünk, mert az alsó bíróságok semmiségi eseteinél igen költséges apparátus, hogy a semmitőszék például a szolgabiróságok hibás végzései fölött bíráskodjék. Azt lehetne mondani, hogy hisz a semmitőszék a legfő'oD ítélőszék formasértései fölött is bíráskodik. Igaz; hanem erre csak azt mondom: hogy ha a legfőbb törvényszéknél történhetik íormasértés: akkor ugyanazon formasértés megtörténhetik magánál a semmitőszéknél is. Például csak azt hozom föl, hogy a perrendtartás szerint valamely határidő meg nem tartása miatt lehet semmiségi panaszt tenni, és akkora semmitőszék megsemmisítheti az Ítéletet, de ugyanezen ok fön foroghat a semmitőszéknél is, miként egy esetben biztosan tudom, hogy fönforgott;— nem mondom hogy azért forgott fön, mivel azon ügyben a fél, kinek kárára az ügy megváltoztatott, épen egy szélső baloldali ügyvéd által volt képviselve: hanem megtörtént azért, mert az ily hibák utóvégre is emberi gyarlóságok miatt, minden szándékosság nélkül, csupa véletlenből is rnegtörténhatnek. Már most azt kérdem: mi biztosíték nyujtatik nekünk arra nézve, hogy a semmitőszék nem fog ugyanazon hibába esni, a melybe beleesnek az alsóbb bíróságok és beleeshetik a legfőbb ítélőszék? Ezt a semmitőszékre futólagosan megjegyezvén, áttérek magára a curiára és királyi táblára. Érzem, hogy nagyon nehéz kötelességet teljesítek, mivel a felsőbb és legfőbb bíróságokról szólok. Érzem, mert nemcsak a magam, de mások, t. i. az általam képviselt felek érdeke is, foroghat fön, és nemcsak magamnak, hanem feleimnek is árthatok az által, ha a bíróságok fölött oly Ítéletet mondok, mely nekik talán nem kedvező. Mindamellett el vagyok határozva nemcsak itt, hanem a nyilvánosság előtt is minden hibást megróni. Polgári perekben igen könnyen megtörténhetik, hogy a bíróság tévedéseket követhet el _ könnyen megtörténhetik, hogy az egyik vagy' másik félnek is hibás fölfogása van, de nem akarok ezekről szólani, hanem föl akarok hozni egy két büntető esetet, a hol az állam lép föl, s a kormány van érdekelve. A büntető esetek mindenesetre hiven fogják jellemezni a mi felsőbb itélőszékeinket. (Halljuk!) JSTem régen történt, a t. miniszter ur minisztersége alatt, hogy két helységbiró ugyanazon hibát követte el, mi egy választás alkalmával megtörtént: hogy a község azt határozta el, hogy azon embert, aki nem megy a választás biró tétesse az úgynevezett kalodába egy órára. Mondom, két szomszéd helyen történt, hogy az egyik biró is betétetett egy embert, ki igazolatlanul otthon maradt és a választásra nem ment el; a másik is ugyanannyi időre ugyanezen ok miatt betétetett egy másikat a kalodába. Én voltam aztán szerencsés ezen bírákat a büntető bíróságnál, a hol ellenük nagyon súlyos bűnvádi per indíttatott, védelmezni. Sohasem szoktam mint ügyvéd pártállásokat, politikai nézeteket védelmembe és a perbe belekeverni; de az első bíróság tudván, hogy ezek mily nézetű emberek, tudván hogy ezek voltak szóvivői bizonyos pártnak, mely ott diadalmaskodott : súlyos büntetést mondott az illetőkre. Fölebbeztetvén az ügy, a királyi tábla enyhítette a büntetést. Midőn a legfőbb itelőszekhez kellett fölebbezni az ügyet, azon utasítást adtam az illetőknek, hogy egyszerűen, minden indokolás nélkül fölebbezzenek, ha t. i. elmarasztaltatnának. Az egyik ugy cselekedett és egyszerűen fölebbezett, mire a legtöbb ítélőszék, méltányolván a védelemben fölhozott okokat — melyek szerint a vádlottat egészen magam sem véltem fölmentetni, mert a mi hiba az hiba, — a vádlottat 24 órai fogságra ítélte el. A másik vádlott azonban nem hallgatott rám, hanem elment egy ügyvédhez, s megkérte ezt, hogy készítsen neki fölebbezési indokokat. Ez azonban vigyázatlanságból azt találta fölhozni, hogy a szigorú ítélet azért hozatott, mert a bíróság őt, mint ellenzéki embert üldözi. Mikor a legfób b ítélőszék meglátta, hogy a vádlott ellenzéki ember : elitélte őt 6 hónapra. (Derültség a bal oldalon. Mozgás a jobb oldalon). Az egyik vádlott tehát kinek aktáiból nem tűnt ki, hogy melyik
