Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-263
32 263. országos ülés január 16. 1871. Először figyelmeztetni vagyok bátor a t. előttem szólott képviselő urat, hogy mi valóban, — én legalább részemről — ezen törvényt igen sok tekintetben módositandónak és javítandónak tartjuk ; de most a központi bizottság véleményében erről egyátalán szó nincs, hanem van szó egyedül arról, hogy legalább, mit az 1867: XII. t. ez. mondott és mit az 1868 : XL-ik t. ez. lehetetlenné nem tett, legalább annyit tegyünk. Egyébiránt is, kérdem, — vajon praejudicalhatnánk-e mi, ha arról volna is szó, miről ma nincs, de lehet, sőt lesz is, — hogy megváltoztassák ezen törvény : vajon praejudiealhatnánk-e mi azoknak, kik 9 év múlva lesznek a törvényhozó testület tagjai ? Hiszen, ha mi ma törvényhozásilag valamit teszünk, nem kényszerithetjük a későbbi törvényhozást, hogy 9 év múlva mást ne tegyen. Tehát, ha mi megváltoztatjuk, a mint jónak látjuk, akkor az soha sem zárja ki, hogy utódaink azt ismét meg ne változtathassák, ugy, a mint ők jónak látják ; itt tehát praejudieálásról sehol szó nem lehet. Különben még csak arra kívánok reflectálni, hogy mi az, mi a törvények iránti bizalmatlanságot szüli, és mit tesz az : tekervényes utakon járni. A törvények iránti bizalmatlanságot szüli az, ha a helyett, hogy a törvénynek szavai alkalmaztatnának : más szavak alkalmaztatnak, eleinte azon kijelentéssel, hogy ezek ugyanazt teszik, mint most 3 éve történt, s azután azon kijelentéssel, hogy egészen mást teszen, mint történt ma. Az ilyen eljárás az, a mely megingatja a bizalmat s az ilyen eljárás az, mely az igazságot tekervényes utakon kerüli ki. Én tehát, t. ház, azon meggyőződésben. hogy a ma létező törvények szerint egyedül helyes kifejezés az, hogy a „magyar hadsereg" számára szavazzuk meg az ujonezokat: pártolom a központi bizottság véleményét, és igen kérem a t. házat, ne méltóztassék ezen szót, „magyar hadsereg" ismét törvénytelen számkivetésbe küldeni; ne méltóztassék annyival inkább : mert nekem legalább meggyőződésem, — pedig nem számítom magam azokhoz, kik nagyon sötéten szeretnek látni — meggyőződésem mondom, az : hogy mindenesetre van annyi, úgynevezett fekete pont a láthatáron, mely gondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket. Meggyőződésem e mellett az, hogy e fekete pontok nem veszélyesek reánk nézve, nem nagyon veszélyesek legalább azon percztől kezdve, midőn a nemzetnek van saját hadereje. (Ugy van! bal felől.) Meg vagyok győződve arról is, hogy, ha el nem jön hamar azon időpont, midőn a kormány, midőn a fejedelem, midőn minden ember belátandja, hogy az országnak és a dinasztiának biztos támasza csak a magyar hadseregben van : — e fekete pontok óriási mérvre fognak nőni ós akkor nem hiszem, hogy oly nyugodt lélekkel nézhessék a következő veszélyt azok, kik elkéstek e meggyőződést minden utonmódon a koronás fejedelem szivébe csepegtetni. Ajánlom a központi bizottság javaslatát. (Élénk helyeslés bal felől.) Tóth Vilmos: T. képviselőház ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, a mint azt a kisebbségi vélemény előadója , és maga a vélemény is igen helyesen kifejezte, mind tartalmára, mind formájára nézve egészen azonos az 1869. évi IX. s XIV. t. czikkel: s épen azért, mert ez igy van, megvallom nem hittem volna, hogy ezen alkalommal támadásnak fog kitétetni. En azt hiszem, hogy a honvédelmi minisztérium ezúttal nemis szorul más védelemre, mint a melyet nyújt neki már azon körülmény, hogy a ház által, illetőleg a törvényhozás által már két izben adoptált formával és tartalommal terjesztette az idén is elő az ujonezozásra vonatkozó törvényjavaslatot. A t. ellenzék, illetőleg az osztályok előadóiból alakult központi bizottság többségének előadója, beszédének bevezetésében kritika alá vette azon eljárást, melyet a jobb oldal az évenkint beterjesztett ujonezozási törvényjavaslatokkal szemben követ. Szabadjon nekem is megemlékeznem azon eljárásról, melyet az ellenzék ezen, a minisztérium által évenkint beterjesztett törvényjavaslatokkal szemben követ, és ez, az én csekély véleményem szerint, igen sajátságos: mert inig például 1869. június havában, midőn először terjesztetett elő a törvényjavaslat ily alakban; a támadás a t. ellenzék részéről igen gyenge, mondhatnám csak formaszerü volt; már 1869. november havában, mikor másodszor terjesztetett elő a törvényjavaslat: a támadás sokkal élesebb, a vita sokkal hevesebb volt. Es ime most, midőn harmadszor terjesztetik elő : a vita ismétlődik, holott a dolog természeténél fogva nekünk épen ennek ellenkezőjét lehetett volna várnunk és remélnünk. Azt hiszem azonban, hogy az ellenzék ezen eljárásának van egy fontos oka. Én ezen ok fölött sokáig gondolkoztam s találgattam: mi lehet az ? Föltettem magamban azt a kérdést, hogy vajon az ellenzék azért támaszt-e mindig fokozatosabb támadást ezen törvényjavaslat ellen, mert az 1867 : XII. törvényezikkben ezen -két szó „magyar hadsereg", előfordul, vagy nem? és én azt feleltem magamnak, hogy nem. Mert ón fölteszem s tudom, hogy az ellenzék jól ismeri az 1867: XII. t. ezikket, és tudja jól, hogy abból nem lehet egyebet kiolvasni, mint azt, hogy a birodalom két felének közös hadserege van, melynek egy része a lajthániuneni, másik része,
