Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

308 275. országos ülés január 31 1871 dijak a belügyminisztériumnál voltak, és azt hiszem, igen szélszerüen, mert azon t. férfiú, ki akkor a belügyminisztérium elén állott, jobban értett hozzá, mint akárki más; {Nagy derültség.) most ez visszakerült a kereskedelmi és földmivelési minisztériumhoz. — De különben is a minisztériumok nem mint valami idegen államok állanak egymással szemközt. -- Hisz folytonos érintkezésben vannak, és a kormány minden egyes tettéért különben is solidaris. Azért, a mit én mulasztok, t. kollégám a közlekedési miniszter ur, ha nem is vállalja magára közvetlenül, de őt is illeti a felelősség és viszont. (Helyeslés.) — Ne méltóztassék hinni, hogy azért, mert nem ő a kereskedelmi miniszter, nem fordítja figyelmét a közlekedési eszközök tökéletesbitésére; sőt ellenkezőleg, vállvetve mindketten teszszük azt, a mit tennünk lehet. Egyébiránt, hogyha minden egyes észrevételre megtenném ellenészrevételeimet, talán különben is nagyon hosszura nyúlt beszédemet még tovább kellene folytatnom; (Halljuk!) de nem hagyhatom szó nélkül azon határozati javaslatot, melyet t. barátom, Tisza Kálmán szives volt benyújtani. Ő azt mondja, hogy nagyon meg tudja hü lönböztetni a barátságot a nyilvános élettől. — Magam is. — És nagyon értem, hogy a barátságnak semmi befolyása nem lehet ott, a hol a közérdek forog fön; nem is hivatkoztam volna tegnap azon barátságra, mely bennünket összeköt, ha a t. képviselő ur oly vádakat emelt volna az én budgetem ellen, melyek az ügyhöz és ő hozzá méltók: de azt hiszem, hogy azon vádak oly kisszerűek, hogy nyilvánosságra hozataluk által sem a közügyek nem nyernek, sem t. barátomnak, — ki ugyan ma is kijelentette, hogy brillírozni nem kíván, jó . . . — vagy nem tudom, hogy mondjam — dicsősége nem növekedik. (Derültség.) Mert méltóztassék sorba venni határozati javaslatának indokait. Azt mondja: .,Tekintve,hogy a költségvetés összeállításában több zavart okozható hiba észlelhető." Ha emlékezetem nem csal, magában a költségvetés összeállításában zavart okozható hibákat a t. képviselő ur nem fedezett föl, vagy legalább nem mondott; hanem azt mondta igenis, hogy a költségvetéshez csatolt indokolásnak egyes tételei nem egyeznek meg a költségvetés tételeivel szám szerint, hogy az, mi ott egy, itt kettő vágj

7 három. Hiba kétség kivül; mert hiszen az előterjesztésnek világosnak kellene lenni. Bátor voltam fölfejteni tegnap, honnan ered a hiba, s erre vonatkozott azon hivatkozás, midőn azt mondottam, hogy ha ő inkább erre emlékezett volna, mint amarra, erre is adhattam volna nagyon könnyen fölvilágosítást; nem hiszem azonban, hogy az által, ha ez itt nyilvánosan említtetik, a közügy valami nagyon sokat nyerne. Másodszor azt mondja: „tekintve, hogy az előző költségvetés tárgyalásakor hozott határozatok és szebb Ígéretek sok részben figyelmen kivül hagyattak anélkül, hogy ez indok oltatnék." Erre nézve különböznek a fölfogások. Azt hiszem, hogy azon előterjesztés, mely a költségvetést kiséri: indokolja, fölfejti, magyarázza, igazolja azt, a mi a költségvetésben foglaltatik. A mi a költségvetésben nincs, azt nem igazolhatja. Fönmarad azon kötelezettségem, hogy azon esetben, ha itt a házban kérdőre vonatnám: miért nem vettem föl ezt vagy azt a költségvetésbe? azt indokoljam; de hogy kénytelen legyek azt az előterjesztésben, irásba foglalva előadni : arra nézve nem voltam magammal még eddig tisztában; (Helyeslés jobb felől.) sőt azt hiszem, sokkal helyesebb, ha azt itt teszem, és akkor, midőn arra fölszóllittatom : mintha az indokolásban azt mondanám, hogy ezeket meg ezeket kellett volna bevennem a költségvetésbe, de nem vettem be. (Fölkiáltás bal felől: Mt ha nem kérdik?) Annak az a jele, hogy nem kívánja a ház a költségvetésbe való fölvételét. Ezen indokot sem tartom tehát olyannak, melyből azt lehetne következtetni, hogy a költségvetés fölületesen van szerkesztve. Azt mondja harmadszor: „tekintve,hogy az alapítványok kimutatása a múlt évi kimutatástól több pontra nézve eltér, a nélkül, hogy ennek oka földerittetnék, tekintve, hogy egy költségvetésnek egyik főkelléke : hogy az tiszta és minden részletében összevágó legyen." Erre nézve bátor voltam tegnap megtenni észrevételemet. Ismétlem, hogy a költségvetésbe tartozónak nem hiszem kifejtését, indokolását, magyarázatát annak, hogy egy bizonyos alap egy éven át hogyan kezeltetik: hogy p. o. „egy bizonyos 200 frtos kötelezvény kisorsoltatván, készpénzül kifizettetett; ekkor a pénz betétetett a takarék pénztárba, azután ide vagy oda fordíttatott." Ez a zárszámadásokba tartozik, a költségvetésbe azonban, nézetem szerint, egyéb nem tartozik, mint kimondani, hogy mi az alap. Én nem szeretek élére állítani semmi dolgot, és különösen ha a politikában élére állítunk valamit, az absuclumra vezet. Nem elv, hanem gyakorlati alkalmazásról levén itt szó, azon esetben, ha p. o. a lótenyésztési alap, mely tavaly 314 ezer írttal volt kimutatva, az idén csak 100 ezer írttal vétetett volna föl: méltányosnak találtam volna, ha a t. képviselő ur, a költségvetés tárgyalása alkalmával is fölfejtését kívánta volna annak : hová lett a többi? de itt nem ily nagy különbségekről, hanem igen csekélyekről van szó. Egyébként