Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-275
275. országos Dlés január 3!. 1871. 295 •arra nézve, hogy ez eredmények jövőre kezességet nyújtanak én: határozottan igent nem mondanók. Történt előmenetel különösen a Tisza szabályozás által, midőn több mint 1 millió hold föld jutott a mezei gazdaságnak, tömérdek elkülönzések történtek ugy, hogy egy határban pl. Csongrád és Hómezővásárhelyt több mint 100 ezer holdnyi gyep jutott eke alá. Ide járulnak a kataster behozatala mellett a politikai események. A kataster a korábbiakhoz képest mindenesetre aránytalanul nagy adót létesített, a politikai események pedig Európát oly helyzetbe hozták, hogy gabonánk igen keresetté vált, a politikai viszonyok folytán, ugyanis még 1851ben az agio szerfölött magasra emelkedett, éhez járult, 1854-ben a krimi, 1858-ban az olasz hadjárat mely az ágiót szerfölött felszökkentette; továbbá 1861-ben bekövetkezett az inség nem csak Angliában, Francziaországban, de még Németország egy részében is, mely Németország mindaddig exportált, és akkor szintén importált; Angliának roppant szükséglete, mely akkor 60 — 70 millió közt állott; továbbá hozzájárulván az ágiónak már emiitett magassága : mindezen körülmények igen keresetté tették és értékesítették gabonánkat. Ennek következése pedig az lett, hogy erre derüre-borura eke alá vettük a földet és annak egy részét kizsaroltuk, közgazdászatunkat egyoldalúvá tettük, kitéve azon veszedelemnek, hogy kedvezőtlen esély fordultával, az könnyen tönkre is mehet. Állattenyészetünk az 1866-iki aszály, továbbá a marhadög folytán, a mi majdnem permanenssé vált: tetemesen megcsonkult és akkor cerealiák termelése miatt tökéletesen elhanyagoltatott. E tekintetben az előbb fölhozott adatok sorát bonczkés alá véve, azt találjuk, hogy mig az 1844-iki év állatban 2 millió kivitelt mutatott föl, az 1868-iki év 9 milliót mutatott föl, a mi kereken 7 millió többletet tesz. Azonban 1868-ban egészen máskép állt a dolog, mert a mint emlitém: állatokból 38 millió forint a bevétel. Ha azonban ezt közelebb nézzük, azt fogjuk találni, hogy a behozatal 20 millió forint áru, következőleg már tetemesen csökkent a 38 millió; nevezetesen: kivittünk 28 ezer darab szarvasmarhát, behoztunk pedig 74 ezerét, ki vittünk 3 7 /, o millió forint árut, behoztunk pedig 10 millióért. Honnan van tehát mégis ezen nagy jövedelem az állat kivitelben ? A sertésekből De ezeknél is ugy állunk, hogy 674 ezerét hoztunk be és csak 574 ezerét vittünk ki, hogy a haszon mégis ilyen nagy annak oka az, hogy a sertések soványan jönnek be és kövéret) mennek ki, ugy, hogy a 20 forinton vett sertés 50—55 — 60 forinton megy ki. Annyi áll, hogy ezen kimutatások szerint, ha ezek helyt-állnak: állat-tenyésztés dolgában ott vagyunk még a sertésekkel is, hogy saját szükségletünket nem födözhetjük, és ott állunk, hogy 8 millió forint árunál többet hozunk be, mint a mennyit ki viszünk; a mi mindennek fölteszi koronáját ez az: hogy még csak halat is másfél százezerforint árut hozunk be Magyarországba a Duna, Tisza tájára; ellenben kivitelünk egy garassal sincs képviselve. Daczára tehát a szép eredményeknek, melyeket az 1868-ik évi áruforgalmi kimutatás tartalmaz: részemről ugy látom, hogy gazdaságunk helytelen irányban halad. Helytelen irányban az által, hogy az állattenyésztést elhanya; gólja, és elhanyagolván az állattenyésztést, elvontuk a mezőgazdaságtól a szükséges munkaerőt, és elvontuk tőle a trágyát, pedig ez az, a mi elvégre az ember tehetségében van, mert a többi isten kezében van; a mienk csak az, kellő erőben tartani a földet, és kellőleg megmunkálni. Elvontuk a gazdaságtól a többoldalúságot, és ez az, t. ház, mire én véghetetlen nagy súlyt fektetek. Ha ez idő szerint nagy a termés a cerealiákban: van nagy áldás, de nincs munkaerő ; mert bizonyos időben összetolul minden munka, az ember szerfölött keresett, a napszám roppant nagy. Ha a cerealiák termésének sikere nincs, a gazda üönkre megy, s tönkre megy kizsarolt s kiélt földje is, és semmi jövedelme nincs; holott állattenyésztés mellett több oldalusitva volna a gazdaság, jobban munkálva, s kellő erőben tartva a föld, s az állattenyésztés által biztosított takarmánytermelés által egy úttal a takarmány-magvak is, melyeket most > külföldről hozunk be, fokoznak a jövedelmet. Tu> dok esetet 1868-ból mely szemem előtt történt. Akkor t. i. mikor 1868-ban Csanádmegyében a napszám szerfölött nagy s a búza szerfölött olcsó volt ; 80 köböl búzát kellett adni egy pár ökörért, és szerencsés volt, ki ennyiért kapott, mert a búzát eladni nem lehetett, az ökrök párja pedig 400 forintba került. En, tehát daczára a fényes eredménynek egyátalában a mezőgazdaságnak irányát alapjában rosznak tartom, és pedig rosznak: mert egyoldalú, mert a földnek kizsarolására, kiélésére, értéktelenitésére, a nemzeti productio csökkentésére vezet. Ha tovább megyek és szétnézek : azt látom, hogy egy másik jelentékeny ágazat, melynek jövedelméről nem szólottam : az erdők, bizonyos tekintetben, szinte pusztuló félben vannak. (Halljuk !) Erdeinkből innen-tova külföldre vadat kellene szállítanunk; de nincs vad: nincs erdeinkben,
