Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

274. országos ülés január 30. 1871. 26S hanem az indítványban erre épen egy fél év van adva, hogy más intézmény állíttassák föl, a milyen Magyarországon is van, ámbár a pandúr rendszert sem tartom valami tökéletesnek, hanem akkor jobbat kell fölállittani. Azt hiszem, hog mi alkotmányos kötelességünknek felelünk meg midőn fölszólalunk és határidőt szabunk, hogy ezen intézménynek már egyszer véget lehessen vetni. Zeyk Károly belügyminiszteri államtitkár: T. ház! Mint az előttem szóló képviselő ur beszédjéből is kitűnik, Magyarország különböző részeiben két rendszer létezik, mely által a közbátorság főntartazik : egyik a pandúr-rendszer , másik a csendőrségi rendszer. Én nem kívánom előnyeit és hátrányait ezeknek elősorolni; mindegyiknek meg vannak a maga előnyei és hátrányai s azt gondolom, hogy azon időben volna szükség ezen előnyök és hátrányok latbavetésére , a mikor arról volna szó, hogy egész Magyarországra nézve, egy oly rendszabály hozassék be, mely által a közbátor.:ág Magyarországnak egyik részében ugy, mint a másikában biztosíttassák, és én szükségesnek látom, hogy ily rendszer behozassák. Meg vagyok győződve, hogy akár melyik rendszert a kettő közül választja a törvényhozás, igen nagy átalakításon és változáson fog az keresztülmenni. Azt hiszem azonban, hogy most nem az a kérdés. Az a kérdés most, a mint Berzenczey képviselő ur is ezt a kérdést kívánta fejtegetni: vajon helyes volna-e egy oly intézményt, a mely jelenben biztosítja Erdélyben a közbátorságot, megváltoztatni és ideiglenesen átalakítani olyanná, melyről nem lehet tudni, vajon az ottani körülményekkel és intézményekkel meg fog-e egyezni, és a személy- és vagyonbátorságot fön fogja-e tartani? Nézetem szerint egyátalában ily dolgokban minél kevesebb az átmenetel, annál jobb; mert minden átmenetel rázkódtatással és hátránynyal jár , és én nem óhajtom, hogy ezen csendőr-rendszer, mely a vagyoni és személyi bátorságot biztosítja ugyan, de sok részben mindenesetre átalakítandó volna, egy más hasonlókép átalakítandó rendszerrel cseréltessék föl ideiglenesen, hogy rövid idő múlva ismét egy uj, de czélszerü rendszerré alakíttassák át. A mi magát a dolgot illeti, a mint t. barátaim is kijelentették, az bizonyos, hogy a csendőr-rendszer jelenben Erdélyben biztosítja a közbátorságot, és a mint t. barátom közelebbről, egy magántanácskozásban mondta, — hibának tartanám, hogy egy fegyvert vegyünk el védelmünktől akkor, midőn azt a magunk oltalmazására használhatjuk föl: csak azért, mert az a fegyver valaha ellenünk volt irányozva, mert az | kérdésen kivül való, hogy ezen rendszer, behozatalakor nem a mi biztositásunkra volt fölállítva ; de az is igaz, hogy most ki van vetkőztetve mindabból , mit ellenünkre lehet fordítani és hogy jelenleg csupán a személyes szabadság és közbátorságnak biztosítására szolgál. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék ezen 400,000 forintot, a pénzügyi bizottság véleménye alapján, megszavazni. Én szükségesnek tartom mindenesetre, hogy egész Magyarországra egy uj rendszer hozassék be, de hogy d—5 hónap alatt a törvényjavaslat előterjesztve és az országgyűlés által is elfogadva legyen, azt nem hiszem, és átalában nem hiszem, hogy ezen egész ügy rendezése rövid idő alatt megtörténhessék. Ennélfogva kérem ezen összeget ugy, a mint a minisztérium előterjesztette, megszavazni. Szabó József: T. ház! Minthogy alkalmam volt a csendőr intézményt keletkezésétől fogva mind a mai napig figyelemmel kisérni, működésének szemtanuja lenni, látni, azt ismerni ugy mint ellenséget, de ismerni ugy is, mint a személy és vagyon biztosítására legjobb eszközt : azért most kötelességemnek hiszem kimondani a t. ház előtt azt, a mit felölök tudok, és igy annyiban a mennyiben elősegíteni az ő föntartásokróí vagy eltörlésökről való megállapodást. Hallottam az előttem szóló t. képviselő uraknak némely nyilatkozatait. Meg vala mondva, hogy mind financiális, mind politikai tekintetből ezen intézmény nem tartható fön, hogy nem czélszerü, noha más felől azt hallottam, hogy jó szolgálatot is tesz. Ily körülmények között szükségesnek látom egykicsit megismertetni őket. Én az ellenök fölhasznált fegyvereket eléggé vizsgáltam és ugy látom, hogy egyik legnevezetesebb fegyver ezek között az antipathia, az ellenszenv. Ellenszenv, mivel valakit vagy valamit nem szeretünk, anélkül, hogy azt magunknak is eléggé indokolni tudnók: hanem elég nekünk erre az, hogy talán nem tetszik a pofája. Ilyen ellenszenvet látok a csendőr - intézmény ellen, és még meg is tudom magamnak fejteni, hogy honnan jött az ; mert vegyük íöl, hogy mikor született ezen intézmény? a legfatálisabb időszakban, — és mi föladat adatott neki ? a becsületes föladat a csend és rend biztosítása; de e mellé mellékes föladatul jutott nekik, hogy a nemzetiségeket egymás ellen uszítsák, elnyomják, és hogy belőlünk kitépjenek mindent, a mi a szabadságra emlékeztet. Az tehát nem tetszhetett senkinek, a ki szabadság után sóvárog, mint a magyar nemzet. Nagyon természetes tehát, hogy nem tetszhetett azon eszköz, mely ezt véghezvinni akarta, különösen azért nem, mert