Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

274. országos ülés január 30. 1871. 261 A bizottság e czim alatt 130,000, azaz száz harmincz ezer forintot megszavaz andó­nak vél. Elnök: Elfogadja, a t. ház (Elfogadjuk.) Elfogadtatott. Majláth István jegyző (olvas) : Er­dély csendőrsége 400 ezer frt. 3) Erdélyi esendőrségre 18 < l-re 400,000 frt. 1870-re engedélyezve volt . . 420,000 „ kevesebb 20,0ö0frt. Zsedényi Ede előadó: A miniszter jelentése szerint ezen csendőrség átalakítása iránt tárgyalások folyván, a bizottság az ez évre kért 400,000, azaz négyszáz ezer forintot elfogadásra ajánlja. Papp Lajos: Ezen 3-dik czimre nézve bátor vagyok a következő indítványt előterjeszteni. A csendőrségek kivételes föntartasa az er­délyi részekben nem levéu semmi által indokol­va ; annak mielőbbi eltörlése, mind politikai, mind fmanezialis szempontból elodázhatlan szükség, és miután a pénzügyi bizottság jelentése szerint átalakítása iránt a tárgyalások már folynak, ne­hogy a fönemlitett czél ismét kelletén túl ha­lasztassék, indítványozom : „A. csendőrség számára ez évre kért 400 ezer frt helyett csak folyó évi Julius 1-ső napjáig 200 ezer frt szavaztatik meg." T. ház! Nem fogom ezen indítványomat hosszasan indokolni. Már a múlt évi költségve­tés tárgyalása alkalmával volt szerencsém egy hasonértelmü indítványt tenni, a mely nem fo­gadtatott el ugyan, de a melynek helyessége és indokoltsága elismertetett akkor is, és a mit az azóta lefolyt idő még jobban igazolt. Ugyan­is a pénzügyi bizottságnak akkori t. előadója, — a ki mostan is az, — már maga beismerte, hogy a zsandár intézménynek föntartasa az erdélyi tör­vényhatóságok autonómiájának és a magyarország­gali egységnek meg nem felel. A belügyminisz­ter ur pedig maga tarthatatlannak ismerte és nevezte azon állapotot, melyben a zsandárság van. Különösen azon körülményt, hogy oda a tiszteket a közös hadügyminiszter nevezi ki. A t. belügyminiszter ur akkor is biztosított ben­nünket, hogy mindent el fog követni ezen ano­mália megszüntetésére nézve, és — bár meg vagyok győződve, hogy ezen év lefolyta alatt meg is tett mindent, hogy ezen tarthatatlan állapotot megszüntessék; — az még ma is, fájdalom ott áll, a hol akkor állott. Már maga azon körülmény, t. ház, hogy a csendőrségre kért összeg már negyedszer min­dig a rendkívüli rovat alatt van, mutatja, hogy a csendőrség föntartasa nem óhajtandó. De vég­re a pénzügyi bizottságnak mostani jelentése sze­rint is átalakítása iránt tárgyalások folynak, te­hát nem hajlandó, ugy látszik, a többság is ezen intézményt ugy, a hogy van főntartani. Indítványomnak nincs más czélja, t. ház, mint a zsandárság helyébe, mely alkotmányos rendszerünkkel nem fér össze, egy jó polgári rendőrséget, — legyen az bár katonai szervezetű, vagy nem — szervezni. A tapasztalás megmu­tatta, hogy a t. belügyminiszter urnák fáradozásai hasztalanok, és igy a jelenlegi zsandár-intéz­ményt nem lehet átalakítani, vagy ha lehet is, ez rajtunk kivül eső tényezőktől függ. Miért tegyük ki magunkat annak, hogy má­soktól függjünk, midőn magunk is intézkedhe­tünk ? Ha nem lehet átalakítanunk ugy, a mint akarnók: akkor oszlassuk föl. Ezért indít­ványozom a föloszlatást, és azért adtam egy fél­évi határidőt, hogy a polgári rendőrség azalatt szerveztethessék. Megengedem, hogy a zsandár­ság a közbiztonság czéljának megfelel; elisme­rem, hogy annak tagjai kitűnő egyének, hogy azok a közigazgatásnak tehetnek és tesznek is jó szolgálatot: de nem lehet tagadni azt sem, hogy azok közt is vannak oly egyének, kik nem fe­lelnek meg kötelességüknek, kik épen oly hűtle­nek kötelmeikhez, mint azt néhol a pandúrok szemére vetik. De az sem tagadható, t. ház, hogy épen oly jó, sőt tán jobb polgári rendőrséget lehet szer­vezni, mely e mellett az alkotmányos élet., kere­tébe beleillik. Különben szerintem nagyon téved az, a ki azon körülményből, mert Erdély ben,"hol csendőrség van, a közbiztonság jobb lábon áll, mint máshol: azt következteti, hogy ez a zsandár­ságnak tulajdonítandó ; mert hiszen jól tudjuk, hogy Erdélyben akkor is jobb lábon állt a köz­biztonság, mikor nem voltak csendőrök: nem tör­téntek ott rablások; holott hazánk más részei­ben még akkor is, mikor a csendőrség ott fön­állott: napirenden voltak a rablások és más bűn­tények. Jól tudom, t. ház, hogy királyhágón túli kép­viselő társaim túlnyomó többsége a csendőrség intézmény további föntartasa mellett van, és én igen természetesnek találom, hogy a kormány, mely a többség kifolyása, az általok jelzett irányt követi: de egy rövid pillantás az erdélyi viszo­nyokra, melyeket az utóbbi 4 év eredményezett, bizonynyal senkit sem bátorít föl ezen irány kö­vetésére. Azonban nem akarok recriminatióba bocsátkozni t. ház, hanem egyszerűen fölkérem t. képviselő társaimat a Királyhágón túlról, hogy midőn nem arról van szó, hogy valami régi és a különbö­ző viszonyok által igazolt külön intézményt íön­tartsanak: ne kívánjanak kivételes helyzetet terem­teni ott, és ne kívánjanak oly idegen intézményt meghonosítani akarni, mely a nép szivében gyö-

Next

/
Thumbnails
Contents