Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-273

256 273: srszágos tlés január 28. 1871. most is megadni, hogy utóbb ne legyenek kénytelenek azt másoktól is megvonni. Elnök : A t. képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Zaj. Felkiáltások: Nem! Igen !) Bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy a képviselő ur határozati javaslatot adott be, de csak ő maga irta alá, senki más aláirva nincs. Méltóztatik a t. ház meghallgatni ? (Zaj. Fölkiáltások: Igen! Nem!) Majláth István: T. ház! A képviselő urnák szólási joga van a 126-ik §. értelmében, mely azt mondja : „Az indítványozó még szólhat a vita bezárta után, ha az indítvány nem bizottságilag tárgy altatott." Ezen indítvány nem bizottságilag tárgyaltatott. Az elleninditvány beadójára vonatkozik csak azon föltétel, hogy azt kívüle még 9-en aláírják. Ez nem elleninditvány, tehát szólás joga van. (Zaj.) Elnök : Szontagh Pál ur a házszabályokhoz kíván szólni. Szontagh Pál .{gömöri) : T. ház ! Az idézett 126-ik §. ellenében ugy vagyok meggyőződve, hogy / a házszabályok szerint a jelen esetben Lázár Ádám képviselő urat a kétszeri szólás joga nem illeti meg: nem, először azért, mert a mint föl lett említve, oly indítvány beadóját, melyet legalább 9-en alá nem irtak, nem illet meg a szólási jog ; (Zaj. Fölkiáltások a hal oldalon: Elleninditvány !) nem, másodszor gazért, mert a házszabályok nag}

r

on megkülönböztetik a módositványt az indítványtól, és azért, hogy valakinek tetszik módositványát indítvány, vagy határozati javaslatnak nevezni: még abból nem következik, hogy a jog, a mit a házszabályok szorosan az indítványozóra nézve állapítottak meg : a módositvány beadóját is megillesse. — Ezen jog, fölfogásom szerint, csak oly indítvány beadóját illeti meg, a melyről a 99-ik szakasz szól, t. i. a mely nem törvényalkotását ezélozza, a melyre nézve szükséges, hogy előbb kinyomassák és arra tárgyalási idő tűzessék, és ennek fölvételi ideje megérkezvén, valamint az első, ugy az utolsó szó is az indítványozót illeti. A jelen esetre ez nem alkalmazható. Tisza Kálmán : Midőn a házszabályokra hivatkozom, ugyanazon nézetben vagyok, melyet, ha jól emlékszem Majláth István jegyző ur adott. Mi a szorosan vett és a szűken vett indítványozó : (Derültség.) arról nem tartom szükségesnek elmefuttatást tartam ; hanem hivatkozom a múlt évi összes naplókra, a melyekből méltóztassék megnézni, hogy soha egy, a tárgyalás közepén beadott és bár ki nem nyomatott, de rögtön tárgyalás alá vett indítvány, vagy határozati javaslat beadójától még csak meg sem kísérlettek megtagadni a szólás jogát. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy egy egész esztendei folytonos praxistól a jobb oldal nem fog elállani. Deák Ferencz: T. ház ! (Halljuk, Miijük!) Midőn az elnök ur azt jelentette ki, hogy több szóló nincs föl írva, és egyszersmind utána tette, hogy e szerint a tanácskozás^ be van fejezve : kimondotta azt, hogy Lázár Ádám képviselő személyes kérdésben kér szót. (Fölkiáltások: Tévedt!) Elnök ur legjobban tudhatja, hogy Lázár Ádám képviselő ur személyes kérdésben kért-e szót, vagy pedig ugy, mint indítványozó ? — Ha személyes kérdésben kért szót, és mégis a személyére nem vonatkozó előadások czáfolásába bocsátkozott, azt hiszem, az elnök ur igen helyesen cselekedett, hogy tőle a szót elvonta, mert nem áll mit gondolom, Vukovits képviselő ur mondott, hogy mindenki úgy szól, a mint neki tetszik. Ha ez áll, akkor nem volna szabály. — Miután a tanácskozás be van végezve, senki sem szólhat, és a ki személyes kérdésben szól, nem úgy szólhat, mint neki tetszik; hanem rigy, mint a szabály meghatározza, szólhat személyes kérdésben. (Helyeslés.) Lázár Ádám képviselő ur, utóbb lépett föl azzal, hogy ő most, mint indítványozó akar szólani; pedig ugy látszik, — mint elnök ur mondotta, — nem ugy kivánt szólni mint indítványozó, hanem személyes kérdésben. Vitatkozni kezdtek a fölött, hogy az indítványozót mikor illeti, mikor nem illeti a szólás joga. — Egyik azt mondta, hogy az indítványnál nem kell 9 aláiró, csak az elleninditványnál. E fölött sokfélekép lehet okoskodni. — Lehet azt mondani, hogy indítvány volt a központi bizottság előterjesztése és a ki ellene valami más határozatot javasol, az elleninditvány. Itt arról van szó, hogy a házszabályok szerint szólhat-e valaki, vagy indítványozónak tekintethetik-e 9—10 aláírás nélkül, s kérhet-e kétszer szót vagy nem? és mindegyik rész a házszabályokra hivatkozik. Ez oda mutat, hogy a házszabályokra nézve nem vagyunk egyértelműben: mert nem hiszem, hogy lehet a baloldalon akárki, a ki azt mondaná, hogy bármit mondanak a házszabályok, mégis kívánják a szólást megengedni. Egy kérdést vagyok bátor koczkáztatni: Oly helyütt és oly esetekben, midőn a szólás joga a szabályok által korlátoztatik, és valamelyik ilyen korlátozó szabálynak valóságos értelme iránt kétség van, mi volna czélszerübb: a legszigorúbb betűszerinti magyarázat fölött vitatkozni-e, vagy pedig azt az elvet követni: „favores ampliandi, odia restringenda."? Ugyan mit nyertünk a vitatkozással

1

? Eddig elmondotta volna mindazt, a mit mondani akart. Vagy tán van valaki e házban, ki attól fél, hogy e bőven megvitatott tárgyban Lázár Ádám kép-