Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-273

24 Q 273. országos ülés Január 38. 1871. nem Magyarországnak előnyére van, hogy Magyarországnak országos rendőrsége nincs : hogy Magyarországnak egész rendőrsége eldarabolva a municipiumok által gyakoroltatik. — A rendőrségre nézve tehát kívánatos, hogy központosítva legyen. Továbbá, a mi még nem említtetett: a királyi biztosi hivatal meg van bizva, hogy a katonaság elszállásolásáról, járása-keléséről központilag intézkedjék. Azt vagyok bátor kérdem: vajon czélszerü volna-e a jelen viszonyok közt azt megszüntetni ? vajon nem sokkal czélszerübb e, hogy a központi kormánynak — az illető minisztériumnak, fölügyelete alatt ott egy oly központi kormányzat létezzék, a mely a katonasággal szemben ezen teendőket elvégezze? Átmegyek már most, t. ház arra, miszerint ittmondatott : hogy június végével már szüntettessék meg a királyi biztosság. A t. előttem szóló képviselő ur ezáltal elismeri a királyi biztosságnak ajelen viszonyok közötti szükségességét. De megvallom, hogy nem tudom miféle mathematikai kalkulusnál fogva számítja ki, hogy épen június végén megszűnik e szükségesség s valósággal azt sem tudom, hogy ezen számításába a helyi viszonyokat, vagy az erdélyi viszonyokat vette-e nagyobb figyelembe ? s méltóztatik-e aziránt biztosságot nyújtani, hogy vajon június végével nem lesz-e még több szükség a királyi biztosságra mint most van? Ennélfogva én egyátalában véve, ezeknek az előrevaló megkötéseknek egyebekben is, de különösen a mostani ingatag európai viszonyok között, semmi alaposságát nem látom ; ennélfogva ebbe én részemről meg nem egyezhetem, és kívánatosnak tartom azt is, hogy ezen királyi biztosság addig maradjon ott lön, mig a közigazgatás némely ágai rendeztetnek: mert azt akarom, hogy a rend föntartassék, nem pedig valami martialis érdekek lebegjenek szem előtt. A közigazgatás eme ágainak központosítása, melyek különkülön Dem igen fontosak, de egyesítve, mégis Erdélynek tetemes kényelmére vannak, mondom : ezek igénylik, hogy addig a biztosság föntartassék, mig a minisztérium a törvény által neki adott hatalmánál fogva azt ezélszerünek tartja. Va'amint egyebekben, melyekre nézve a minisztérium némely hibáztatásnak tétetett ki, egyet nem érthetek: annál kevésbbó foghatok kezet ezen pontra nézve; mert valósággal azt látom, hogy Erdély uniója, hála Istennek, és töJiéletes óhajtásom szerint is annyira haladt, hogy mihelyt a jelen viszonyokból kifolyó kényelme Erdélynek kívánja: Erdélyben a királyi biztosság megszüntettethetik. Ennélfogva bátor vagyok az ellenvéleményen levő t. képviselő urakat megkérni arra, miszerint ne méltóztassanak azt az igen csekély költséget sokalni: mert ez az egész költség nem megy többre, mint Magyarország legkisebb megyéjének évi budgetje, sőt Krasznamegyének évi budgetje majdnem annyi, mint ez az összeg, mely, mint mondám, nincs valamely politikai elvekkel conbinatióban; hanem egyedül Erdély kényelmes kormányzatát tárgyalja, hogy az 1868. XLIII: törvényczikk szerint Erdélyben az unió, mely magában véve üdvös és kívánatos : kisebbszerü kényelmetlenségek nélkül végbemehessen. Patay István: T. ház! Nem volt szándékom e tárgyban fölszólalni; de midőn beléptem a terembe, haliám Máriássy képviselő urat megelégedett mosolylyal kijelenteni azt, hogy ó royalista és hogy ők többségben vannak. Ez késztetett a fölszólalásra, és az, hogy hozzátéve, hogy vannak köztársasági elvű és vágyu emberek. Igenis vannak, azok közzé tartozom én is, s ezt komolyan nyilt homlokkal kimondom; de azért kötelességemnek tartom a törvényeket tiszteletben tartani és engedelmeskedni addig, mig törvények ; azért megvárom a royalistáktól, hogy azon törvényeket, melyekre a király, az én királyom, és az ő királyuk is megesküdött, tiszteletben tartsák, s ellensége levén mindenféle kormánybiztosi intézménynek: ellene szavazok. Papp Zsigmond: T. ház! {Zaj. Szavazzunk! Ralijuk!) Nem szándékozom fellengős czikornyás, válogatott szavakkal e tárgyhoz szólni, mint Tisza László t. barátom; de magát a tárgyat akarom kimeríteni egyszerű szavakkal, és mielőtt magához a tárgy lényegéhez szólanék, mindenesetre szükségesnek tartom, valamint Máriássy ugy Tisza László barátom érvelései ellen saját észrevételeimet megtenni. Mindkettő hangsúlyozta azt, hogy ők nem ismerik Erdélyországot. Az első, Máriássy Béla barátom, azért, mivel ez nem Erdély , hanem Királyhágón túli rész. A másik nem, mert ez csak az ötödik kerület. En, ki az 1848-iki képviselőháznak tagja voltam, hű pártolója votlam az uniónak, és pedig azon egyedüli okból, mert tudom, hogy a kettő együtt többet tehet, mint a kettő elválasztva: én ugy értelmezem és ugy tudom ezen törvényt, hogy az sem a Királyhágón túli rész egyesítését Magyarországgal, sem nem az 5-ik kerületét vagy vármegyéét, hanem Erélyországnak Magyarországgal való egyesülését tartalmazza. Minthogy pedig ez törvényben van; tiltakozom azon kifejezés ellen, mely a históriai jogot és magát az alapot a törvény alapját megdöntené. Mindkettő határozati javaslatot nyújtott be,