Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-263
18 263. országos Ülés január 16. 1871. egynyelvű, egymást értő egyénekből álljon az illető csapat. Ez az észrevételem a második kérdésre vonatkozólag. (Helyeslés jobb felől.) Mednyánszky Sándor: T. képviselőház! Az emberi haladás és fejlődésnek főtényezője a korszellem. Méltán nevezhetjük azt a mindenség nagy építésze lehelletének, mely áthat minden nemzetet, meghozza minden századnak, minden kornak megoldandó föladatát és megteremti egyszersmind az eszközöket a föladatok végrehajtására. A mi korunknak egyik kiváló föladata a rendes hadseregek akkénti átalakítása, melyből az átmenet a hamarább később bekövetkezhető átalános európai lefegyverzésre {Helyeslés a szélső hal oldalon.) a maga természetes utján megtörténhessék. Hogy az állandó hadseregek jelen szervezetükben, sem politikai, sem financziális szempontból nem felelnek meg többé a kor követelményeinek, erről, hogy több példát n« idézzek, két óriási hadi esemény tanúskodik. Ezek egyike néhány év előtt Észak-Amerikában folyt le, a másikának pedig jelenleg Francziaország a színhelye. E két hadi esemény egész forradalmat idézett elő a hadviselésben és nagyrészt lerombolta azon főleg felsőbb körökben ápolt és kedvelt hiedelmet, hogy egyedül állandó hadseregek képesek a nemzeteket, veszély esetén, kellőleg megvédeni. Az észak-amerikai egyesült államoknak alig volt a polgárháború kitörésekor 20 ezer rendes katonája, kik mindjárt a harcz kezdetén, egészen föloszlottak. Bízvást lehet tehát állitani, miszerint a közel kétmillióra rugó fegyveres erő, mely a háború folytán egymás ellen küzdött, egészen polgári elemekből szerveztetett. És mégis a kényelem minden neméhez szokott, de a honszeretet és a válság nagyságától áthatott polgárok, rövid időn oly harezosokká és vezérekké váltak, kik méltán megküzdhettek volna a világ bármely rendes harczedzette katonaságával. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ezen nevezetes belháború főbb mozzanatai azon meggyőződésben erősítették meg a gondolkodó katonát, miszerint egy hadsereg harczi képességét nem a szolgálati idő hossza, hanem a harezosok szelleme határozza meg. Hol oly nemzet él, mely szabadságszerető, értelmes, önbizalmas polgárokból áll: a rendes sereg egészen nélkülözhető és kipótolható ; sőt fölülmúlható egy olcsóbb és a korszellemével megegyeztethetőbb honvédszervezettel, melynél a legfőbb kellék az, hogy a polgár bizalma önmagához, valamint fegyveréhez, rövid gyakorlati idő alatt teljesen kifejtessék. A mi kétkedőknél vagy rövid látóknál talán még hiányzott bebizonyítására annak, miként egy rendes sereg, ha elkülönzött kasztot képez és nem a nép szivéből és intézményéből veszi szellemi táplálékát, nemcsak nélkülezhető, hanem még káros is lehet : azt eléggé megmutatta a jelenleg folyó küzdelem Franeziaországban. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ott ugyanis ámulattal láttuk — először a világtörténelemben,—hogy egy első rangú katonai hatalomnak egész rendes hadi ereje néhány hét alatt tönkrezuzatott, vagy foglyul ejtetett egy félig polgári hadsereg által. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ekként a porosz-franezia küzdelem rendkívüli esélyei megdönthetlen bizonyítékokat nyújtanak azon igazsághoz, miszerint egy állandó hadsereg legjobb esetben is túlköltsóges fényűzési czikk, ennek veresége pedig, mint mindnyájan tapasztaltuk, egész lánczolatát idézheti elő a nemzeti szenvedésnek és romlásnak: (Helyeslés a szélső bal oldalon.) és igy annak föntartása szükségességét csakis azok sürgethetik, kik vagy szokásból, vagy önérdekből, vagy szabadsággyülöletből ragaszkodnak politikai kiskorúságunk és financziális kimerültségünk ezen egyik főtényezőjéhez. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A mit a világ a franczia seregek megsemmisítése után elkerülhetlennek tartott: nem következett be. A folytonos vereségek nem kétségbeesést, hanem lelkesült elszántságot szültek ; mert a Paris körül és a Loire folyam két partján, valamint többi részeiben az országnak kifejlett véres epizódjai a jelen hareznak mind arról tanúskodnak, miszerint a franczia nemzet megszabadulván megbukott zsarnokának zsoldos eszközeitől, és átvillanyozva két nagy és szent eszmétől: a haza és köztársaság megmentésének eszméjétől, {Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) egyszerre honpolgári méltóságának és egyéni fontosságának öntudatához jutott, és — noha járatlan a nálunk oly lényegesnek hitt hadi gyakorlatokban — rövid időn oly hadseregeket rögtönzött, melyek, ha eddig nem koszorúzta is siker működéseiket, mindenesetre máris becsülettel mégküzdöttek győzelemittas elleneikkel, és ha tovább is az eddigi szívóssággal kitartanak, valószínűleg hazájok fölmentését fogják eszközölni. ('F'ölhiáttások a szélső bal oldalon: TJgy legyen! Ugy legyen!) A tények ilyen megczáfolhatlan logikájával szemben mit tesz a magyar kormány? Tekintet nélkül a kor igényeire, vagy a magyar nemzet szellemére és hajlamaira, ismét benyújt egy ujonezozási törvényjavaslatot, mely lényegben nem különbözik a tavalyitól. A tisztelt honvédelmi miniszter ur nem látszik hallani a korszellem szárnyai csattogását,
