Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-263

18 263. országos Ülés január 16. 1871. egynyelvű, egymást értő egyénekből álljon az illető csapat. Ez az észrevételem a második kérdésre vo­natkozólag. (Helyeslés jobb felől.) Mednyánszky Sándor: T. képviselő­ház! Az emberi haladás és fejlődésnek főténye­zője a korszellem. Méltán nevezhetjük azt a mindenség nagy építésze lehelletének, mely áthat minden nemzetet, meghozza minden századnak, minden kornak megoldandó föladatát és meg­teremti egyszersmind az eszközöket a föladatok végrehajtására. A mi korunknak egyik kiváló föladata a rendes hadseregek akkénti átalakítása, melyből az átmenet a hamarább később bekövetkezhető átalános európai lefegyverzésre {Helyeslés a szélső hal oldalon.) a maga természetes utján megtör­ténhessék. Hogy az állandó hadseregek jelen szerveze­tükben, sem politikai, sem financziális szempont­ból nem felelnek meg többé a kor követelmé­nyeinek, erről, hogy több példát n« idézzek, két óriási hadi esemény tanúskodik. Ezek egyike néhány év előtt Észak-Amerikában folyt le, a má­sikának pedig jelenleg Francziaország a színhelye. E két hadi esemény egész forradalmat idé­zett elő a hadviselésben és nagyrészt lerombolta azon főleg felsőbb körökben ápolt és kedvelt hiedelmet, hogy egyedül állandó hadseregek ké­pesek a nemzeteket, veszély esetén, kellőleg meg­védeni. Az észak-amerikai egyesült államoknak alig volt a polgárháború kitörésekor 20 ezer rendes katonája, kik mindjárt a harcz kezdetén, egészen föloszlottak. Bízvást lehet tehát állitani, miszerint a közel kétmillióra rugó fegyveres erő, mely a háború folytán egymás ellen küzdött, egészen polgári elemekből szerveztetett. És mégis a kényelem minden neméhez szokott, de a hon­szeretet és a válság nagyságától áthatott polgá­rok, rövid időn oly harezosokká és vezérekké váltak, kik méltán megküzdhettek volna a világ bármely rendes harczedzette katonaságával. (He­lyeslés a szélső bal oldalon.) Ezen nevezetes belháború főbb mozzanatai azon meggyőződésben erősítették meg a gondol­kodó katonát, miszerint egy hadsereg harczi képességét nem a szolgálati idő hossza, hanem a harezosok szelleme határozza meg. Hol oly nemzet él, mely szabadságszerető, értelmes, önbizalmas polgárokból áll: a rendes sereg egé­szen nélkülözhető és kipótolható ; sőt fölülmúl­ható egy olcsóbb és a korszellemével megegyez­tethetőbb honvédszervezettel, melynél a legfőbb kellék az, hogy a polgár bizalma önmagához, va­lamint fegyveréhez, rövid gyakorlati idő alatt teljesen kifejtessék. A mi kétkedőknél vagy rövid látóknál talán még hiányzott bebizonyítására annak, miként egy rendes sereg, ha elkülönzött kasztot képez és nem a nép szivéből és intézményéből veszi szellemi táplálékát, nemcsak nélkülezhető, hanem még káros is lehet : azt eléggé megmutatta a jelenleg folyó küzdelem Franeziaországban. {Helyes­lés a szélső bal oldalon.) Ott ugyanis ámulattal láttuk — először a világtörténelemben,—hogy egy első rangú katonai hatalomnak egész rendes hadi ereje néhány hét alatt tönkrezuzatott, vagy foglyul ejtetett egy félig polgári hadsereg által. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ekként a porosz-franezia küzdelem rendkí­vüli esélyei megdönthetlen bizonyítékokat nyúj­tanak azon igazsághoz, miszerint egy állandó hadsereg legjobb esetben is túlköltsóges fényűzési czikk, ennek veresége pedig, mint mindnyájan tapasztaltuk, egész lánczolatát idézheti elő a nemzeti szenvedésnek és romlásnak: (Helyeslés a szélső bal oldalon.) és igy annak föntartása szükségességét csakis azok sürgethetik, kik vagy szokásból, vagy önérdekből, vagy szabadsággyü­löletből ragaszkodnak politikai kiskorúságunk és financziális kimerültségünk ezen egyik főténye­zőjéhez. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A mit a világ a franczia seregek megsem­misítése után elkerülhetlennek tartott: nem kö­vetkezett be. A folytonos vereségek nem kétségbe­esést, hanem lelkesült elszántságot szültek ; mert a Paris körül és a Loire folyam két partján, valamint többi részeiben az országnak kifejlett véres epizódjai a jelen hareznak mind arról ta­núskodnak, miszerint a franczia nemzet megsza­badulván megbukott zsarnokának zsoldos esz­közeitől, és átvillanyozva két nagy és szent eszmétől: a haza és köztársaság megmentésének eszméjétől, {Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) egyszerre honpolgári méltóságának és egyéni fontosságának öntudatához jutott, és — noha járatlan a nálunk oly lényegesnek hitt hadi gyakorlatokban — rövid időn oly hadseregeket rög­tönzött, melyek, ha eddig nem koszorúzta is siker működéseiket, mindenesetre máris becsü­lettel mégküzdöttek győzelemittas elleneikkel, és ha tovább is az eddigi szívóssággal kitartanak, valószínűleg hazájok fölmentését fogják eszkö­zölni. ('F'ölhiáttások a szélső bal oldalon: TJgy le­gyen! Ugy legyen!) A tények ilyen megczáfolhatlan logikájával szemben mit tesz a magyar kormány? Tekintet nélkül a kor igényeire, vagy a magyar nemzet szellemére és hajlamaira, ismét benyújt egy ujonezozási törvényjavaslatot, mely lényegben nem különbözik a tavalyitól. A tisztelt honvédelmi miniszter ur nem lát­szik hallani a korszellem szárnyai csattogását,

Next

/
Thumbnails
Contents