Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-272
214 272. országos Uiés január 27. 1871. kijelenti, hogy azon esetre, ha azon törvények végrehajtása ezen költségeket is szükségesekké teszi, a minisztérium pöthitel végett tegyen előterjesztést. (Helyeslés bal felől.) Annál fogva ajánlom Horn Ede barátom javaslatát elfogadásra. Csáky Tivadar gróf: T. ház! Én részemről sem járulhatok hozzá ezen tételnek a jelen budgetbe való fölvételéhez, és pedig azon okoknál fogva, melyek itt már nagyrészt előadattak. Justh József képviselőtársunk rövid előadását azzal kezdte, hogy Zmeskál Zoltán előadását megczáfolni nem akarja és én azt találtam, hogy ezen föladatának tökéletesen meg felelt, mert nem is czáfolta meg. (Derültség.) Én legalább előadásában mint positiv dolgot csak egyet hallottam : hogy t. i a börtönökben rabok nincsenek. Kérdem tehát, hol vannak? Szabadon. Már most t. ház, azon nemigen örvendetes állapot folytán, mely tudvalevőleg közbiztonság tekintetében nálunk uralkodik, az épen szomorú körülmény, hogy a rabok a börtönökben nincsenek ; (Derültség), hanem hogy kün járnak. (Hosszas derültség a bal oldalon.) És épen ez egyike azon szemrehányásoknak, melyekkel itt a belügyminiszter illettetett. A mi azon, a t. képviselő ur által különös epithetonnal kisért vádat illeti: én bátor vagyok azon észrevételt tenni, hogy ennem hallottam „vádakat* fölhozni a belügyminisztérium ellen. Azt hiszem, hogy szándéka sem volt a képviselő urnák vádakat fölhozni, legalább nem is oly súlyosakat, hogy talán vád alá akarná helyezni a minisztériumot ; hanem ha föl is szólalt, legfölebb kifogásokat tett a minisztérium eljárása ellen. Nehéz is lenne vádat emelni a minisztérium ellen: mert tulajdonképen nem is tudja az ember, ki ellen emelje ezen vádat. Én nekem személyesen a belügymininiszterium ellen arra nézve van kifogásom, és ezt igen jellemzőnek tartom, hogy épen azon minisztériumnál, épen azon tárczánál, a mely viszonyaink között a legfontosabb, épen azon a téren, a hol nagyon következetes eljárás lenne kívánatos a reformok tekintetében, hogy mondom, épen azon tárczánál van a legnagyobb pangás. Azóta, hogy a minisztérium megalakult, és oly férfi kezébe tétetett le, kinek tehetsége, erélye és jóakarata iránt senkinek sem volt kétsége; azon percztől, hogy ezen portefeuille teendőit azon egyén egészségi állapota miatt nem folytathatta, hanem folytonos provisorium van az emiitett minisztériumban, ugy, hogy a mint mondám nem is tudja az ember, ki ellen kellene a vádat emelnie. (Helyeslés!) Bocsánatot kérek, épen ez a tárcza az, mely leginkább kifogás alá vehető, és a melyre nézve pedig épen kívánatos, hogy a legjobb erő által legyen képviselve és működését valahára kezdje is meg. Mit t. barátom az államtitkár ur mondott, hogy e 4 évet nem használhatták föl arra, hogy tökéletesen keresztülvigyók a reformokat, mert a ház nem tárgyalhatta a minisztérium által beterjesztett törvényjavaslatokat: ezt elismerem; hanem hogy a 4 év alatt a belügyminisztérium sokkal többet tehetett volna, mint a mennyit tényleg tett: azt is tagadni ugy hiszem nehéz lenne. (Fölkiáltások. Ugy van!) Nem csodálkozhatik t. államtitkár ur azon sem, hogy a kifogások és aggodalmak csak 4 év múlva találnak e házban kifejezést. Ne csodálkozzék : mert igen igazságtalan volna, ha akkor mindjárt, midőn egy állam átváltozik, átalakul, ha mondom, akkor mindjárt egyelőre már kifogások emeltetnének a minisztérium ellen. (Helyeslés a bál oldalon.) Előbb be kell várni, hogy a minisztérium csinál-e valamit, tud-e teremteni, állit-e elő valamit ? és ha a 4 év alatt azt tapasztaljuk, hogy a belügyminisztérium talán leggyengébben működött a törvényhozás és a reformok terén: ne méltóztassanak csodálkozni, ha találkoznak egyesek, kik aggodalmukat kinyilatkoztatni bátorkodnak. Még egy szerény észrevételt vagyok bátor koczkáztatni. Méltóztatott mondani azt, hogy nem méltóztatik tagadni, miszerint bizony megtörténhetett az, hogy a belügyminisztériumban keres az ember valakit, és még a tanácsosokat magukat sem találja ott. Nem akarom ezt vádképen fölhozni, egyszerűen csak azt mondom, hogy a kereskedelmi miniszter ur a belügyminisztériumnak igen érthető oknál fogva fogja pártját. (Hosszas derültség a bal oldalon; jobb felől: Halljuk!) A kereskedelmi miniszter ur továbbá azt mondja, hogy nem valami nagy baj és nem is vét az alkotmányosság ellen a minisztérium, hogyha némely rendeletek aláírás nélkül mennek a hatóságokhoz. Elismerem; de azt mondom miszerint azt sem állithatja senki, hogy ez valami nagy szorgalomra mutatna. (Helyeslés a bal oldalon.) Egyébiránt erre nézve egyebet mondani nem akarok, hanem csak egy kis adomával leszek bátor válaszolni. Nem én találtam föl, hanem egy főispán, (Halljuk! Halljuk!) és ez az. Ha a belügyminisztériumban valakinek dolga van, talál ott mindig valakit, t. i. ott találja mindig a portást. (Hosszas derültség a bal oldalon.)
