Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-263

263. országos ülés január 16. 1871 13 fizetett terhek méltányos megváltása tőrvényesen eszközöltessék. Ezen kérvényre nézvt meg kell jegyeznem, hogy főmotívuma egy közel 13 évi szárazság, azonfölül főleg a volt földesuraság kíméletlensége, mely a vizbór czimén beszedte ugyan a vámot, de a gyakorlati szokás, valamint a szerződésileg is kikötött kedvezményeket megtagadta. Tekintettel azon nagy versenyre, melynek malomtulajdonosaink, a közel Ausztria malombirtokosai ellenében kitéve vannak, és tekintettel azon iparágnak nemzetgazdászati szempontból is igen fontos érdekét: ezen kérvényt a t. ház különös figyelmébe ajánlom, és kérem azt a kérvényi bizottsághoz, előzetes tárgyalás végett, utasítani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik előzetes tárgyalásra. Semsey Albert: Van szerensém benyújtani Abaujmegye községének kérvényét, melyben a csereháti kerületnek a kassai törvényszékhez való boosztását kérik. B kérvényt azon kérésemmel nyújtom be, hogy azt a kérvényi bizottság előzetesen vegye elő. Elnök: Előzetes tárgyalás végett a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Várady János : Van szerencsém a t. háznak benyújtani Barsmegye közönségének két rendbeli föliratát. Az egyik fölirat a 25-ös bizottság jelentése nyomán hivatkozik a törvényszékek elhelyezésére vonatkozólag azon átalánosan elfogadott elvre, hogy a kerületek, a menynyire lehet, föntartassanak, és e két kerületnek megtartását kéri Barsmegye közönsége az országgyűlés által eszközöltetni, és miután a 25-ös bizottság e tekintetben jelentésében eltért: nem a 25-ös bizottság előterjesztését, hanem magának a megye közönségének óhajtását kéri a viszszacsatolásra nézve figyelembe vétetni. A másik folyamodása Barsmegye közönségének az, miszerint a 25-ös bizottság, elismerve azt, hogy egy 30 — 40 ezer lélekszámot tevő kerületnek okvetlenül szüksége van egy törvényszékre, és ezen 30 ezer emberből álló járás vissza állítása mellett azon következtetés szól, melyet a minisztérium előterjesztésében tett, hogy t. i. Barsmegyének 2 törvényszók adassék, és ezen két törvényszéket, az országgyűlés előterjesztése szerint, megállapittatni kérik. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Simonyi Ernő: T. ház! Én a napirendhez kívánok szólani. A mai napirendre van kitűzve az ujonczok megajánlása iránti törvényjavaslat, ennek befejeztével pedig, tehát holnap vagy holnaputánra, volna kitűzve a pénzügyi bizottságnak átalános jelentése a költségvetés tárgyában, {Elnök közbeszól : az első a zárszámadás), e szerint a budgetvita érdemleges tárgyalása holnap, vagy holnapután meg fogna kezdetni. Ugy hiszem, sem a t ház, sem a kormány nem kívánhatja azt, hogy ily fontos vitába , az országgyűlés legfontosabb vitájába, bele bocsátkozzunk a nélkül, hogy az ahhoz szükséges okmányok kezeinkben legyenek, és hogy azok áttekintésére elég idő nyújtassák. Tegnapelőtt, azaz szombaton este, kaptuk a pénzügyi bizottság jelentésének egy részét, a többi része még ma sincsen kezünkben, és holnap vagy holnapután már bele bocsátkozunk a vitába, holott annyi időnk sem volt, hogy azokat átnézhessük. Én t. ház, több izben fölszólaltam a házban s magánúton is fölkértem a pénzügyminisztert— sajnálom hogy nincs itt, mert fölvilágosítást adhatna az iránt, — hogy az összes költségvetés kulcsa, t. i. a sommázat mikor fog beadatni ? A pénzügyminiszter azt monda, hogy már beadta a pénzügyi bizottsághoz. Tudakozódtam utána, s arról értesültem, hogy igenis beadta kőnyomatban, de a képviselők közt nem osztatott ki. Magánúton is tudakozódtam, tudakozódtam a ház irodájában, fölkértem az iroda kiadóját, legyen szíves a minisztert fölszólítani, mikor fogja beadni? Erre azt a választ nyertem, hogy csinálják meg a képviselők maguk, hogy nincs és nem is lesz. Én, t. ház, nem tudom a pénzügyminiszternek mi oka, mi czélja van ennek megtagadásával. Igaz, hogy én is megcsinálhatom és mindegyik képviselő megcsinálhatja azt. Hanem annak a megcsinálása legalább is egyheti munkába kerül. Már méltóztassanak megengedni, engem küldőim nem azért küldöttek ide, hogy itt hetekszámra additiókat csináljak, és ugy hiszem, hogy 400 egynehány képviselőtársam közül egyet sem küldtek ide azon szándékkal, — még ha ideje volna is hozzá, — hogy itt oly munkát csináljon, melyet a pénzügyminisztérium egy pár ezer hivatalnoka közül bármelyik, még a legutolsó is megtehet. En tehát ezen eljárást igen helytelennek tekintem. Ha más valami ujitás kívántatott volna, még hagyján.; de az oly természetes, oly magától érthető, hogy ezen áttekintés minden évben a költségvetéssel benyujtassék, s ezt a miniszter a háznak eddigelé minden évben benyújtotta : mert tudta, hogy a nélkül a ház nem tud eligazodni; csak most először mulasztotta el. En tehát ezúttal azért kívántam fölszólalni, hogy méltóztassék elhatározni: szólittassék föl a miniszter, hogy a már kőnyomatban úgyis meglevő költségvetési sommázatot akár kőnyomatban, akár más nyomatban annyi példányban állíttassa elő, a mennyi a képviselő uraknak szűk-