Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-271

JQ2 27 '- országos Ql dési törvény szerint a közös minisztériumoknál folállitandók, azóta szerveztettek, s a közleke­dési nyelv a magyar közös miniszterek és a horvát hatóságok közt most már a horvát, s ha a hivatalnokok talán még nem mind horvát­országbeliek, — mint azt a törv. kívánja : — azt gondolom: ez csak azon okból ered, mert a kormány nem volt képes e részben nagyobb mértékben kielégíteni a horvát nemzet óhajtá­sait; de remélem, hogy tekintetben is telje­síteni fogja horvát testvéreink és atyánkfiai kí­vánságát. Van azonban, habár csak csekélynek látszó, de mégis oly tárgy, mely, mint értesülve va­gyok, a horvát nemzet érzületét bántja és ez az: hogy némely iratok, jelesül a távirdai nyugták, még mindig idegen nyelven nyomntnak, a min pedig könnyű volna segíteni. A helyett t. i. hogy magyar és német nyelven van azokra a szöveg nyomva, nyomas­sák ezután magyar- és horvát nyelven. Csekély­ség ez ; de épen azért igen könnyű rajta segí­teni, s azért kell is segíteni; mert igen rósz vért szül; nekünk pedig óhajtanunk kell, hogy a barátság, mint mondám, semmi által meg ne zavartassák. De ha igy kénytelen vagyok elismerni azt, hogy a közös kormány a multak sérelmeit or­vosolta : nem tehetem, hogy ne figyelmeztessem azon állapotra, mely nem tartozik ugyan szoro san ezen országgyűlés bírálata alá, de mely két­ség kívül visszahat azon viszonyra, a mely Horvát- és Magyarország közt fönáll. Ezek azon dolgok, melyek Horvátország belsej"ében történnek. Távol van tőlem, t. ház, hogy én Horvát­ország autonómiáját legkevésbbé is csonkítani akarnám, mint a ki inkább Horvátország jogait a legszentebbül megtartatni óhajtom, a ki Hor­vátország jogai mellett ismételten fölszólaltam. De miután azon befolyás, melyet a báni kor­mány magaviselete a belügyekre gyakorol, a magyarországi viszonyokra is kihat : lehetetlen, hogy a közös kormányt azon veszélyekre ne figyelmeztessem, melyek ebből az unióra szár­maznak. Azon viszonyok, tisztelt ház, nagyobbrészt ismeretlenek előttünk; de ha figyelembe vesz­szük azokat, miket e tekintetben ugy a lapok, mint horvát képviselő társaink értesítéseiből meg­tudhattunk, mindenesetre a legnagyobb fontos­ságúak és igen figyelemreméltók. Horvátország­ban a mai napig is a Bach-rendszer alatt di­vatozott sajtó-rendszabályok állnak fön. Horvátországban sajtószabadság nincs, ott kétszeri megintés után a hírlapok harmadszorra fölfüggesztetnek, megszüntcttetnek. Horvátország­január 2G. 1871. ban szabad megyegyülést mai napig se tarthat­nak; ott a kormány által kinevezett tisztvise­lők kormányozzák a municipiumokat, s azon törvény szerint, mely a báni kormány kezde­ményezése folytán a legközelebbi országgyűlésen hozatott, a megyei tisztviselők továbbra is a báni kormány által fognak kineveztetni. Ha arra vetünk tekintetet, a mi a választásoknál törté­nik, ha nézzük milyen választási törvény alkot­tatott meg az az országgyűlésen, szintén lehetlen. hogyaz országban elégületlenséget ne szüljön. Ugyanis 1-ször virilis szavazat áll fön, s e mel­let a kétfoku választás, az 50 frt adót fizetők eo ipso választók, azok kik kevesebbet fizetnek, csak közvetve folynak be a választásokra, s ezen rendszer az ujabb törvény által szintén megtartatik. így alakul meg azon országgyűlés, mely a báni kormánynak ellenőrzésére van hivatva. Hogy ez nem szabadelvű irány, azt szükségtelen bőveb­ben fejtegetnem; hogy ez elégületlenségre ad okot, azt minden magyar ember természetesnek, fogja találni. De a mit szükséges megmondanom, az az, hogy ezért nem csupán a báni kormányt, hanem a magyar kormányt is okolják, nem vi­tatom mennyire alaposan, mennyire alaptalanul; hanem okolják folytonosan és mind mérgesebb és mérgesebben. És itt van a veszedelem. Mi kik a horvátországgali uniót nemcsak föntar­tani, hanem megszilárdítani is óhajtjuk: lehetetlen, hogy a közös magyar kormány figyelmét föl ne hívjuk azon veszélyre, mely ezen hiedelemből származik. Én nem akarom a kormánynak megmon­dani azt, — mert arra nem érzem magamat hi­vatva ; — miként lehetne e dolgon, e bajon segí­teni, de kötelességemnek tartottam a bajt je­lezni, mert ismétlem, az unióra nézve veszélyt látok benne. Az uniót pedig a legbecsesebbnek tartom, melyet a magyar törvényhozásnak föntartani kötelessége. Ezeket elmondván, egyébiránt a Horvát­Szlavonországok t. minisztere által beterjesz­tett költségvetést, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Bedekovich Kálmán, horvát­szlavón miniszter: T. ház ! Az itt föl­hozott panaszok a kiegyezkedési törvény értel­mében tisztán Horvát-Szlavonországok autonóm ügyeit illetik, és azok fölött ítélni, vagy azok iránt panaszt emelni csak a horvát országgyű­léshez tartozik. En kénytelen volnék óvást tenni, ha itt olyanok, a melyek tisztán a horvát országgyű­lés autonóm köréhez tartoznak: tárgyaltat­nának. (Irányi Dániel közbeszól: Nem is azt akar­tam ! Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents