Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-271
186 271. országot Óiét január 26. 1871. Fölszólalok: mert én is azon elégületlenek közé tartozom. Azt kívánom mondani a t. képviselő urnák, hogy fölfogásom szerint ezek igen távol vannak attól, hogy a t. képviselő urnák elveit kövessék, vagy zászlójához csatlakozzanak. (Helyeslés.) De nem kellene a t. képviselő urnák a Deákpárt kebelében létező elégülctlenekig menni: azt hiszem, hogy az ellenzék túlnyomó és mérsékelt része sem helyesli azon állambölcsészeti előadásokat, melyeket több alkalommal halhattunk a t. képviselő úrtól. Ezek után bátor leszek azokra felelni röviden, a miket a t. képviselő ur itt tegnap előadott. Ha jól fogtam föl, három dologban öszpontosultak nevezetesen kifogásai a miniszterelnök ur ellen. Először a külpolitikát illetőleg; másodszor befolyását az udvarnál; harmadszor a belügyeket illetőleg. Ámbár nekem nincs szándékomban a t. miniszterelnök urat védeni akarni: mert nem szorult az én védelmemre 1 ,; mégis bátor leszek azokra néhány szerény észrevételt tenni. A mi a külügyi politikát illeti, őszintén megvallom, tökéletesen én sem helyeslem azon irányt, melyet a közös külügyminiszter a külpolitikában követ. Azonban azt hiszem: az egész ország előtt constatálva van az, hogy a miniszterelnök ur számot vetvén az ország és a képviselőház többségének véleményével és kívánságával, ezen utolsó igen súlyos háboruesemenyek alkalmával, azon érdekeknek, melyeket ezen ország és épen ezen képviselőház főntartani kivan, kellő tekintetbe vételével: befolyását odafordította, hogy oly politika követtessék, mely azoknak megfelel. És ámbár én sem vagyok beavatva inkább, mint a képviselő ur, a diplomatia titkaiba, mégis a XlX-ik században, hol számos' nyilatkozatban, hol a sajtó utján mindazok, a mik történnek, megbeszéltetnek és tárgyaltatnak, s igy nem titok senki előtt, hogy ha nem sodortatott ezen állam talán igen súlyos veszélybe, azt épen a t. miniszterelnök ur befolyásának köszönhetjük. Különben azt tartom, hogy a külpolitikához szólni és a fölött véleményt mondani, talán inkább helyén lesz — a mint Simonyi Ernő t. képviselő ur is monda — akkor, a mikor erre tüzetesebben lesz alkalom; és ez inkább akkor lesz megtehető, mikor a delegatio által megszavazandó közös ügyek fedezésére fordítandó összegekről lesz szó. Atalában azokon ugyan e képviselő ház nem változtathat semmit; de midőn azokat a budgetbe fölveszi, azoknak miképeni fedezéséről gondoskodik: senki sem tagadja a képviselő ház azon jogát, hogy ez alkalommal mind a külpolitika fölött, mind pedig a delegatiók fölött nézetet és ítéletet mondjon. A mi az előadásának második részében fölemlített befolyást illeti, megengedi a t. képviselő ur, hogy csak ugy mellékesen emlittem meg : mert a befolyás és bizalom atalában oly dolog, mely positiv nem létezik, kézzel nem fogható; igen nehéz annak súlyát, horderejét bebizonyítani, a miért is kényes kérdés, melynek tárgyalása, azt hiszem, haszonnal alig jár. Egy kérdést vagyok bátor intézni mégis a tisztelt képviselő úrhoz és elvtársaihoz: vajoD ha a tisztelt miniszterelnök urnák nagy befolyást és bizalmat tulajdonítanak az udvarnál, szerencsétlenséget látnak-e abban az országra, vagy kívánatosabbnak tartanák-e azt, ha ezen ország kormányának élén oly férfiú állana, a ki nem bírja a korona bizalmát ? (Tetszés jobb felől.) Egyet azonban leszek bátor még megjegyezni, ós ez az, hogy szemrehányás tétetett a tisztelt miniszterelnök urnák, hogy befolyását bizonyos dolgokra, vagy bizonyos dolgok elhárítására nem használja föl. Én azt hiszem, hogy a tisztelt miniszterelnök ur sokkal helyesebben cselekszik, ha ezen befolyását arra használja, miszerint ezen országnak alkotmányosságát megállapítani és megszilárditanrtörekszik, mintsem hogyha arra forditná, hogy oly dolgokat változtasson meg vagy hárítson el, melyek talán hiúságnak felelnének meg, de positiv reális hasznot bizonyára ezen országnak nem hoznának. (Élénk tetszés jobb felől.) Áttérek most a 3-ik részére előadásának, t. i. a belügyekre. Őszintén bevallom, tisztelt ház, hogy e tekintetben némi kifogásaim nekem is vannak; ezeket bátor leszek annak idején és annak helyén az egyes minisztériumok költségvetésének részletes tárgyalásánál előadni. — Azon elvben tökéletesen osztozom s helyesnek kell, hogy ismerjem el, miszerint a miniszterelnök ur nagyrészt felelős és nagyrészt képviseli a kormányt átalános irányban, representálja pedig nemcsak kifelé, hanem a belügyekre nézve is. Én abban egy atalában, — a mik mellékesen fölhozattak — például, hogy vannak egyes törvényjavaslatok, melyek tisztán a miniszterelnök ur kívánsága szerint terjesztettek a t. ház elé, — a mennyiben ő befolyását gyakorolja a minisztériumban, hogy igy s ne másként terjesztessenek elő — csak egy természeszetes kifolyását látom épen a parlament ális rendszernek : mert igen természetes, hogy több tagból álló minisztériumban némely dolgokban a részletekre nézve különböző nézetek fejlődhetnek ki. Ezen nézetkülönbségek a minisztertanácsban kiegyenlittetvén ; azon mű, mely az előbbeni tárgyalásoknál talán egyik vagy másiknak helyeslését nem bírta, midőn a ház elé kerül : mégis az összes minisztérium müvének kell, hogy te-
