Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-271

184 271. országos ülés január 26. 1871. melyben a kormányt interpellálni nem szokás." Azt monda továbbá: „ennek következtében én ugy a képviselő úrhoz, mint a t. házhoz azon kéréssel kell hogy forduljak : mentsen föl attól, hogy én ezen kérdésben jelenleg választ adjak;" ismét azt mondotta: „de épen azért azt hiszem követelhetni, hogy ma, midőn a dolog ily stádiumban van, és midőn — ismétlem — az interpellatio és discussio egyátalában hasznos nem lehet, engem a t. ház a válaszadástól fölmentsen.* Tehát ugy állította oda a dolgot, mintha azon kérdésekre, melyekre én választ kértem, akkor a közügy hátránya nélkül válaszolni nem lehetett volna. De miből állottak azon kérdések? Itt van az interpellatio szövege, melyet Írásban nyújtottam be. Ha nem írásban nyújtottam volna be, megfogható volna, hogy a miniszterelnök ur egyszeri hallásra nem fogta föl; de miután Írásban nyújtottam be, azt télremagyarázni lehetetlen. Interpellatiom a következőkből áll : » Való-e azon átalánOsan elterjedt hir, hogy az orosz császári kormány a magas portához intézett jegyzékben kijelentette volna, miszerint a ezár ő felsége az 1856-ki párisi békekötés s illetőleg szerződés kötelezettségeit a mennyiben azok fölségi jogait a Feketetengeren korlátozzák: magára nézve kötelezőknek, többé nem ismeri, és hogy az orosz kormány a párisi szerződés egyik lényeges pontjának ily módoni fölmondását mindazon hatalmakkal tudatta volna, kik a szerződést aláirtak, és biztosították ?" Erre mondottam már a múltkor, hogy akkor, mikor a miniszterelnök ur inopportunusnak tartotta ezen kérdésre válaszolni, a válasz már 6 nap óta meg volt irva, és kinyomatva nem a hírlapokban , hanem ezen veres könyvben, és a delegatio tagjai közt szét is volt osztva. Mikor ki volt nyomatva, titok többé nem lehetett, mert ha más nem: az irók, betűszedők, nyomdászok olvashatták. Második kérdésem az volt: „Ha való ezen hir : hajlandó-e a kormány a párisi szerződésnek ily módon történt fölmondásába belenyugodni 1" Erre nézve a válasz szintén nem volt titok, mert ezen válasz szintén ezen vörös könyvben szórói-szóra már benne van a 158. számú okmányban, mely igy szól:„Nous ne saurionsdonc eoncevoir ni admettre un doue sur la force absolue de cet engagement réciproque, lors merne que Tune ou l'autre des parties contractantes se croirait dans le cas de fairé valoir les considérations les mieux fondées contre le maintien de telle ou telle disposition d'un traité qu'on est ' convenu de déclarer d'avance ne pouvoir jamais étre ni annulé, ni modifió sans l'assentiment de toutes les Puissanees qui Vont signé." Tehát itt világosan meg van mondva, hogy nem egyeznek bele abba, hogy bármely hatalom fölmondhassa oly békének megtartását, melyet többen biztosítottak. Ez sem volt tehát már titok. A harmadik kérdés az volt: ,,Es ha nem, hajlandó-e a kormány ezen szerződésnek rendes utooi átvizsgálásába beleegyezni ?" Erre nézve ismét a 159-ik számú okmányban szóról szóra meg van mondva, hogy igenis hajlandók revisió alá venni, és hogy ez az egyedüli ut, melyen Oroszország szabadulhat ezen szerződés alól, ha az reá nézve terhes. De mint tegnap mondotta a miniszterelnök ur, a negyedik kérdés volt titok ; mert szerinte „ezen kérdés az volt: vajon a kormánynak van-e az iránt biztosítása, hogy a pontusi kérdés által fölmerült ügyben a többi consignatarius hatalI mak a magyar-osztrák birodalommal egy véleményben lesznek-e vagy nem V En nem azt kérdeztem. En azt kérdeztem t. ház! van-e a kormánynak alapos reménye, hogy a párisi szerződést aláiró és biztosító hatalmak között egyetértés és közös megállapodás fog létrejönni azon eljárásra nézve, mely az emiitett módon történt szerződési fölmondás irányában követendő ? Én tehát csak azt kérdeztem, hogy az eljárási módra nézve fog-e egyetértés létrejönni. Hogy pedig ez iránt létrejött az egyetértés, mutatja azon konferentia, mely ezen egyetértés következtében bekövetkezett. — Tehát ebben sem volt valami oly megsértése a diplomatiai szokásoknak, melyeknél fogva a miniszter ur tartózkodott volna a felelettől. Végre még volt egy megjegyzés, a mely a miniszter urnák, — a mint t. barátom Irányi nevezte, — az udvarnáli befolyását és az udvarnál birt bizodalmat illeti. — Azt mondja a miniszter ur erre, hogy részéről ő ezzel soha nem kérkedett. T. ház ! En sajnálom, de kénytelen vagyok ellenkezőjét állítani ennek. — Igenis, a miniszter ur ismételve is mondott, olyanokat a melyek alkalmat adtak ezen hirnek elterjedésére. — Több izben hivatkozott ő felségére, ő felségének személyére és annak akaratára, a mikor arra lölhatalmazva nem volt. így történt, — hogy csak egy-két példát említsek, választói előtt tartott egyik beszédében, mely azután ezernyi béldányban kinyomatva, elterjedt az egész országban. — Azt monda ezen beszédében, hogy ő felsége nem fogadná el az ellenzék programját még akkor sem, ha az ellenzék többségre vergődnék. — Erre