Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-269

269. országos Ölés január 24. 1871. 143 vaztunk meg, most szükség van egy bányászati osztályra, vagy ennyi és ennyi uj hivatalnokra, mindenki meg fogja adni, és mivel uj hivatalszervezetünk lesz : ez nem lesz akadály, hogy a szükséghez képest az uj hivatalnokokat szintén megadjuk a kormánynak. Másrészről azt felelem: hát azt hiszi-e a kormány, hogy valaha el fog érkezni az idő, midőn azt fogjuk mondhatni: most vége már minden reformnak, minden törvényalkotásnak, nincs semmi változtatni való többé Magyarországon, igy maradhat a hivatalszervezet 100 évig? Azt hiszem, ezen perez sohasem fog bekövetkezni: mert minden előrehaladt országban mindig reformálnak, és a mi ma reform, öt év múlva talán már elavultnak fog látszani, és uj változásra lesz szükség. Ha a kormány addig akar várni az uj hivatalszervezettel, mig semmi változás nem lesz kilátásban: a század végéig várhat és nem fogja megérni ezen perczet. T. ház ! Legyen szabad köszönetet mondanom a türelemért, (Zaj) melylyel rideg számításaimat hallgatták, mert mint mondám, ez nem nagyon mulatságos: sem a munka, sem az előadás. {Igazi jobb felől.) De szükségesnek láttam ezeket fölhozni, mert mindig azt mondják í hogy merő állításokat hozunk föl. Be akartam bizonyitani, hogy teljes igazunk van, midőn azt mondjuk, hogy sok a hivatalnok és hogy szaporítani nem kell ezeknek számát. Ezt mondván csak azt teszem hozzá, hogy nézetem szerint, ez nem csupán pénzügyi kérdés; sokkal nagyobb hordereje van ezen kérdésnek. Ha sok a hivatalnok, akkor mindnyájan és mindenhol, minden hivatalban hozzászoknak a semmittevéshez és a huzás-halasztáshoz. Mindenki, a kinek alkalma volt a mi hivatalainkkal érintkezésbe jönni: azt tudja, hogy épen a sok hivataloskodás miatt; mivel minden hivatalnok mégis látszani akar valaminek, mindenbe beledugja az orrát, (Derültség.) és igy huz-halaszt oly dolgot, melyet a miniszter maga két-három nap alatt elvégezhetne, a hivatalnokok hosszú heteken hónapokon át huzzák-halasztják. Es az nagyon természetes is. De nemcsak hogy ezen hivatalainknál van ez igy, hanem ezen igen rósz és veszélyes szokás; az egész országra, még az igazságügyi személyzetre, a birói személyzetre is átmegy, és ezek is a közönség idejével nem számolnak, a közönség idejét semmibe sem veszik. Legyen szabad e tekintetben csak egy nemrégi példát fölhoznom, melyen nemcsak boszankodtam, hanem melyen csodálkoztam is : ha ez igy lehet a fővárosban, mis városokban, a vidéken bizony még roszabb helyzetben vagyunk. Azt mondtam, hogy sem a hivatalnok, sem a birói személyzet nem tud számotvetni a közönség idejével, holott én azt hiszem, hogy a bíró a közönség számára levén, inkább ő várhat a közönség után, nem pedig ellenkezőleg. Tegnap reggel — csat tegnapról datálódik a példa — meghívásom volt a soroksári utczában levő törvényszék elé. Egy pénzeslevelet vesztettem el 6—7 hónap előtt: gondoltam, hogy annak nyomába juthatok. Ezen ügyben tehát oda hivattam. Kilencz órakor oda érkeztem, egy negyedóra múlva tele volt nemcsak az előszoba, hanem a folyosó is férfiakkal és nőkkel, kik szintén 9 órára hivattak oda. Sokan sürgették az ülés megnyitását, azt mondván, hogy 9 órára lettek oda hivatva és más dolguk is van még a városban. 10 óra ^is elmúlt, és az ülés még sem nyittatott meg. Én részemről elmentem, és azt mondottam, hogy a bíróság ha 9 órára oda hí, köteles ugyanakkor ott lenni, mert azért fizettetik. De minálunk minden hivatalnok, minden biró azt hiszi, hogy a közönség az ő számára teremtetett és hogy nem ő köteles szolgálni a közönségnek. Ez egyik oldala a sok hivataloskodásnak, mert a kevesebb számú hivatalnokok utána néznek dolguknak ós elvégzik teendőjöket. Másrészről ha sok a hivatalnok, ennek másik következménye az, hogy nem csinálnak, nem dolgoznak semmit, mihelyest bejöttek a hivatalba, s egyegy hivatalszoba társadalmi körré válik át, a melyben mulatnak, szivaroznak, dohányoznak, de nem dolgoznak. Az én nézetem, ismétlem, az: hogy a kisebb hivatalnokok diját fölkeli emelni, — mint a múlt évben tettük — ideiglenesen, és fölszólítani a kormányt, hogy adja be minélelőbb hivatalnokainknak uj szervezetét, s addig mig ez megtörténik, semmi hivatalnokszaporitást meg nem engedni; hanem arra utasítani a kormányt, hogy ha valamely osztályban valóban szükség volna uj hivatalnokokra : ugy vegye el azokat oly osztályból, hol igen sok s haszontalan hivatalnok van. (Helyeslés bal felől.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Ha a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetésből azon meggyőződésre juthatna a t. képviselőház, miszerint az államjövedelmek nemcsak fedezik az állam kiadásait, hanem még valamely felesleg is maradna, egyátalában nem lepne meg a kormány azon — szerintem — méltánytalan kivánata, hogy hivatalnokainak fizetései fölemeltessenek ; de most, midőn az elénk terjesztett költségvetésből világos, miként a kormány e folyó évben nagyszerű deficittel fog kormányozni: nem lehet, hogy csodálkozásomat ne fejezzem ki a kormány e helytelen kivánata felett, annál inkább, mert a kormány épugy, mint mi, tudja, miként