Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

118 268. országos ülés január 23. 1871. ezenkívül közigazgatás tekintetében oly költségeket sorol föl, melyek a törvényhatóságokról szóló, de még — hála Istennek — életbe nem lépett törvényből kifolyólag szükségesek. Ilyenek a városi főispánok. Hogy mi szükség volna azokra még akkor is, ha valósággal életbeléptettetnének, annak fejtegetése nem tartozik ide; de hogy az erre szükséges költségeknek praeliminálása ezen költségvetésben helytelenül történt, azt ugy hiszem nem szükséges bizonyítanom. {Zaj! Elnök csönget.) T. ház! a közigazgatási visszaélésekről ós közigazgatási hiányokról áttérek a törvénykezésekre. {Halljunk a nyugdijakról! Több hang jobb felől.) Igen jól tudjuk azt, hogy Erdély bizonyos kivételes helyzetben van és az erdélyi kivételes helyzet egyedül a képviselő ház által elfogadott polgári perrendtartás által van szabályozva; minden egyéb tekintetben az osztrák törvények, az oszirák polgári büntető és váltótörvények állanak fön. Mi ennek következése legelső sorban? A jelenleges törvényszéki tagok szüntelen várván az organisatiót, a magyar törvényhozás azon intézkedését, hogy Erdély valahára, az unió értelmében, Magyarországzhoz hasonló törvényekkel láttassék el, nem igyekeznek semmit igazítani; annál kevésbbé igyekeznek az ujabb intézményeket tanulmányozni. Várják az organisatiót, félnek különböző mozgalmaktól, nem haladnak előre, hátra marad az igazságszolgáltatás, nem őrködik senki felette: mert az ellenőrködés módja, mely közigazgatási utón gyakoroltatik, oly hosszadalmas és szövevényes, hogy az igazságszolgáltatásnak legnagyobb hátrányára van. Az igazságügy tervezett rendezése az erdélyi viszonyokra vonatkozólag annál kívánatosabb, mert az igazságügyminiszter ur a 25-ös bizottságban Erdély törvénykezési viszonyait oly színben látta föltárandóknak, mintha Erdély az osztrák törvények alatt nagyon megelégedett volna, és átalában mintha ezen törvények az ipar, a kereskedés és a közhitel lendítésére igen jótékonyan hatnának, ugy, hogy ott semmi kívánnivaló sincs. De föl kell említenem azon rendszeretlenséget is, mely az igazságügyminiszter intézkedéseiben mutatkozik. Az igazságügyi miniszter ugyanis ezelőtt a fősúlyt a társas bíróságokra fektette; minden munkáját erre építette. Ezután néhány hó múlva az egyesbiroságokra fektette a fősúlyt és az egyesbiróságok oly rendszerére, melyet ha foganatosítani tud és ezélszerüen tud foganatosítani, azért bizonyosan nemcsak a jelen nemzedék, de az utókor is hálás lesz. De, fájdalom, az igazságügyi miniszter az erdélyi viszonyokat nem ismeri. Hogy a magyarországiakat ismeri, arról meg. vagyok győződve, azokat ismernie kell, mert hiszen azokban született, azokban növekedett, következőleg minden tanulmányozás nélkül ismerni fogja; de ha az erdélyi viszonyokat közelebbről ismerné meg, meg vagyok győződve arról, hogy az erdélyi törvénykezés rendezését a legsürgősb teendőnek ismerné el azért is, mivel ezen rendezéstől függ — mint azt előbb is emlitém — az erdélyi viszonyoknak, különösen az ipar-kereskedelem, közgazdászat és főkép a közhitelviszonyoknak lendítése és oly állapotba helyezése, hogy az erdélyiek azon túlságos terhet, melyet viselni tartoznak, elbírhassák. Fannak ugj^an Erdélyben oly intézkedések, melyeknek föntartása az előterjesztésben hangsúlyozva van és melyeknek föntartása aránytalan költségekkel jár és csaknem czél nélkül van tervezve. Ilyen többek között, mint már említve is volt, Simonyi Ernő tisztelt képviselőtársam által, a tébolydák ügye. A tébolyda annyira költségesen van föllállitva. anélkül, hogy annak úgyszólván, szakértők véleménye szerint is, V

10 részét is használhatnák. Arra számítottak ugyanis, hogy azon esetre, ha a tóbolydát a kitűzött czélra nem fordíthatják, ott valamely közigazgatási vagy más közegészségügyi intézményt fognak fölállitui. Most a miniszter azon tárgy felett mélyen hallgat és egyszerűen megszavaztatni kéri azon 10 — 50 ezer forintot, mely azon intézmény föntartására szükséges ; elfeledi pedig azt, hogy azon intézmény, mely az országnak eddig is tetemes kárt okozott, minden esetre a legszükségesebb költségeket fogja elvonni azoktól, melyek elkerülhetlenül szükségesek az iskolák és más hasonló intézmények föntartására. Mindezen és hasonló intézetek Erdélyben, csupán az egyes magánosok áldozatkészségére vannak utalva. Mielőtt ezen átalános mozzanatokról való nézeteim elősorolását befejezném, {(Halljuk!) engedje meg a t. ház, hogy Tisza Kálmán t. képv. urnák egy könnyű szerrel oda dobott azon állítására feleljek, miszerint az előterjesztett előirányzatot az átalános tárgyalás alapjául elfogadni kész, mindamellett, hogy az hiányos, és hogy azt kiegészítve revisio és tárgyalás alá kívánja venni. Annál föltünőbbnek találom pedig képviselő urnák azon állítását, minthogy az indemnity tárgyalása alkalmával épen ő volt az, a ki azt mondta, hogy ezúttal nincs helye a bizalmatlansági szavazatnak; hanem lesz helye akkor, midőn a költségvetési vita elő fog kerülni, és akkor ő azt meg is fogja tenni. Megengedem, hogy a képviselő ur ezt az átalános vitánál nemigen teheti; de azon hit-