Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

116 268. országos ülés január 23. 1871. kényszerittettünk megszavazni, úgyszólván a t. jobboldali tagok által is. Mert, azt hiszem, ha semmit nem mondok is, csak a legközelebb a sugárútra megszavazott 4 vagy 8 millió forintot vegyük föl: akkor bizonyára azon összeg, melyet tisztelt elvrokonaim indítványa folytán, a múlt országgyűlésen, a képviselőház az oktatás ügyre megszavazott, még igen-igen nagy csekélység. Ha ezen megszavazott összeget az oktatásügyi miniszter nem volt képes az oktatásra fölhasználni, az csak a, sajnos, jobb oldali kormányzatnak lehet következése. És itt megérintem Schwarcz képviselő társamnak ma előadott némi nézetét. Én is hiszem azt, hogy a tanfölügyelők szükségesek ; de nem a tanodáknak átalános nemlétezése, s nem az oktatásnak átalában még alapindokainak megteremtése előtt; hanem azután. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Es én azt hiszem, képviselő társam is inkább fog ragaszkodni ahoz, hogy mi, — én legalább hajlandó vagyok erre — mindent meg szavazunk, a mi hazánkban a még nem létező iskoláknak a községekben fölállitására szükséges, s csakis ez az első kellék, ha ezek meg lesznek: akkor tartom szükségesnek a tanfelügyelők akként fölállítását, hogy azok ne üres czimek, s ne is pártoskodás s unokásdiság utján betöltendő hivatalok legyenek, hanem a tanításra szánt intézetek. Csak néhány szóval óhajtom még indokolni nézeteimet, miután a részletes vitában vagy igen kevéssé, vagy alig lehet szerencsém fölszólalni, hacsak az oktatásügyben nem. Én ugyan nemtudom, ki lehet azon egyéniség, kit Prileszky képviselő társam 1849-ből emlit; de annyit tudok, hogy mindenesetre jó tudni, ki az. 0 azt állítja, hogy hiszen, ha én pártommal az akkori kormány ellen nem lettem volna, nem nyert volna a reaetio. Nem tudom, ki lehet kiről ez elmondható: mert annyit tudok, hogy ha voltak is sokan, kik az akkori kormány működésével talán azért, mert túl gyenge volt, gyengébb a kelleténél, nem tartottak, — egy olyan „Esti lap" fajta volt ugyan, — de ezenkívül, tudtommal, az országgyűlésen legalább, az akkori kormány működését senki meg nem támadta, és azon kormányt az én tudomásom szerint az egész országgyűlés pártolta. De ha volt valami, a mi a gyengeség által nagy büntetést hozhat a nemzetre, épazért kötelességem most, midőn nem tagadhatjuk, hogy kivül hazánkon oly események folynak, melyek előbb utóbb hazánkra nézve is kiterjeszthetik vagy az áldást, vagy az átkot: mondom, kötelességem csatlakozni Simonyi képviselő társam iaditványához; mert a kormány kezében nem látom sem azon erélyt, melyet hazám ügyének megmentésére óhajtanék, sem a kormány iránt nem látom a nemzetben azon bizalmat, mely a veszély perczében e nemzetet, mint egy testet és egy lelket, kelthetné föl a veszedelem elhárítására. A veszély pedig átlátom, (Fölkiáltások jobb felől: Hol! Hol!) nem kell behunyni szemeit senkinek. A német császárság megalakítása előbbutóbb az osztrák császárnak német tartományait a német császársághoz utalja. Lehetnek évek, lehetnek évtizedek, melyeken át irtózatos nagy áldozatokkal, még Magyarországnak áldozataival is, e tényt hátrább taszítani lehet. De hiábavaló kiadásokkal, haszontalan adósság csinálásokkal és a nemzet fiai vérének hiábavaló föláldozásával fognák ezt tenni. Tehát szembe kell nézni az eshetőségeknek, ós mert én azt látom, hogy lehetetlen, miként ez be ne következzék, a mint ezt mindenki át fogja látni, és ha akkor, — mint a jobb oldal vezére monda — a personal unió helyreállítása veszélyes: ugy itt lesz ideje a hazának gondoskodni arról, hogy, mert veszélyesebb a jelen és legveszélyesebb az összesülés, és veszélyes a personalunio is, a jobb oldal vezéreként is, — tehát módról kellend gondoskodni, ha másként nem lehet, hogy hazánk önállósága biztosítva legyen. . Azért, mivel mindazon utak és eszközök, melyeket a kormány, a jelen s tehát fön nem tartható osztrák-magyar állam szervezetére elpazarolt, mert mindazon vér, mely ennek föntartására föláldoztatnék — Magyarország állam életének jövőjét fogná veszélyeztetni: mindezeknél fogva pártolom Simonyi Ernő indítványát. Helyeslés a szélső bal oldalon.) Lázár Ádám; T. ház! Az átalános vita alkalmával nem volt szándékom fölszólalni, és hogy mégis azt teszem, nem a hiúság vezérel, hanem kötelességemnek tartom röviden indokolni, hogy miért csatlakozom a Simonyi Ernő tisztelt képviselő társam által beadott és általam is határozottan pártolt határozati javaslatához; nehogy azt mondják, hogy csak egyszerű és meg nem fontolt párt-fegyelem, vagy valami más tekintet vezetett volna arra; de teszem másfelől azért is, hogy szemben Berzenczey László tisztelt képviselő társam nyilatkozatával, kijelentsem azt, hogy az erdélyi részekben talán nem mindenütt gondolkoznak ugy, és az erdélyi képviselők közül is lesznek itt a házban, kik nem vélekednek ugy, mintha Erdély egy Eldorádó volna, mintha Erdély egy boldogság hazája volna, a melyért Erdély és az erdélyi képviselők a kormány irányában bizalmi szavazattal tartoznának. (Halljuk! Halljuk!)