Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

268. országos Ülés január 23. 187i. JQg hajtotta be akkor az adókat, ő ugyan ezt teszi. Én tehát ugy látom, hogy t. barátom ezen vádja csakugyan alaptalan. Különben engedjen meg á t. pénzügyminiszter ur, ö meg ismét Simonyi barátom ellenében azt mondotta, hogy az azt akarja, hogy legyen ut mérnök nélkül, és legyen iskola tanfelügyelő nélkül. Én tökéletesen meghiszem, hogy, ha utat akarunk épiteni: mérnökre is van szükségünk, ezt Simonyi barátom kétségbe nem vonta; — még a tanfölügyelők szükségét is, bizonyos föltételek mellett, elismerem. Csak azt szeretném, hogy több legyen az iskola, mint a tanfölügyelő. (Derültség) De midőn, ha nem is talán szorul szóra, de körülbelül több a tanfölügyelő, mintáz iskola, midőn tanácsosi czim és szép fizetés mellett előbb egy uj hivatalnok sereget nevezünk ki, s csak évek múlva tapogatódzunk azután, hogy az iskoláért is tegyünk valamit: akkor azt hiszem, hogy ez nem valami dicsőséges dolog. {Helyeslés a bal oldalon.) Fájdalom, ez nem áll elszigetelten: mert a jelenleg beterjesztett budget is meggyőz arról bennünket, hogy most is vannak oly törvények, melyek végrehajtása körülbelül ezen évfolyamán nem szándékoltatik; de az általuk teremtett hivatalnokok kinevezése elmaradhattam (Helyeslés a bal oldalon.) Jelesen itt van a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat. Ha a t. minisztérium azt mondaná, belátom, hogy a törvény rósz, nem fogom azt végrehajtani : én volnék első. ki lelkesedve fogadnám előterjesztését. De meghozni a törvényt nyakra főre, azután még a következő év költségvetését is előterjeszteni és megállapítani ugy, mintha a törvény nem léteznék, s kiragadni a törvénynek azon szakaszait, melyek hivatalnokok kinevezését teszik kilátásba, és erre megszavazni a költségeket: ez már csakugyan különös eljárás. (Helyeslés a bal oldalon.) Én azt hiszem, hogy egyátalában a törvényeket egyszerre kell végrehajtani, nem szabad a minisztériumnak azok szakaszai közt válogatni, és továbbá azt tartom, hogy, ha nem tudja, vagy nem akarja az egészet végrehajtani: legkevésbé szabad végrehajtani mindenek előtt épen azt, — és pedig talán egy egész évvel előbb végrehajtani — a mi uj hivatalok föállitása által az országnak csak terheltetésére válik ; (Helyeslés a bal oldalon) és ha ezt teszi, nem lehet csodálkoznia akkor a t. minisztériumnak a fölött, hogy némelyekben azon aggodalom és azon hit támad, hogy igenis, végrehajtja ezen törvényt annyiban, hogy a már-már közeledő választásoknál a kormánynak meglegyenek mindenütt alkalmas orgánumai, de nem hajtja végre azokat, melyekről önmaguk is tudják, hogy a kőzérzületet sértik, és a váXÉPV. H. NAPLÓ 18* * MI, lasztásoknál a kormány szempontjából rósz befolyást gyakorolhatnának. (Helyeslés a bal oldalon, i Ily eljárás mellett, a törvényekkel szemben, nem csodálkozhatik azután Szapáry Gyula t. barátom sem,hogy azon igen helyesen mondott szavait, hogy a kormánynak kötelessége a törvényeket végrehajtani, nem tudjuk kellő sulylyal és mértékkel biroknak tekinteni: mert a törvény vérgehajtása és az, hogy a kormány föladata nem a megváltoztatás, de a végrehajtás — ez, azt gondolom, hogy nem teheti azt, hogy a kormánynak föladata a törvényből végrehajtani azt, a mit jónak lát, és — nem megváltoztatni ugyan — de végre nem hajtani, a mit magára nézve nem lát jónak s czélszerünek. Különben Szapáry Gyula t. barátom a kormány mentségéül fölhozta azt is, hogy az országgyűlés nagyon soká együtt van. Fölhozta, hogy ennek ismét azok az okai, kik az országgyűlés tárgyalásai lassúságának okai. Tökéletesen igaznak ismerem el mindkettőt; de én, részemről, hozzáteszem azt, hogy annak, hogy az országgyűlés oly hosszasan együtt van, hogy az országgyűlés ily hosszas együttlétének is gyakorlati eredménye, azt lehet mondani az eltöltött időnek meg nem felel, átalában véve mondhatom, egyik és legfőbb oka azon rendszeretlenség és czéltalanság, melylyel az országgyűlés működése vezettetik. Á beterjesztett törvényjavaslatok az osztályokban letárgyaltatnak, azokra nézve elkészül a központi bizottság jelentése: akkor támad egyik vagy másik miniszternek scrupulusa és a központi bizottság ugy, mint az osztályok hiába vesztegették az időt: a törvényjavaslat ott marad eltemetve, és a ráforditott idő elveszettnek tekinthető. Különben én bizony nem tagadom, megeshetik az ellenzéken, és elismerem, rajtam is megesik néha, hogy hosszabban időztem egy vagy más tárgynál, mint kellene; de ismét azt kérdezem, hogy most, midőn a budget tárgyalás annyira sürgettetett, az ellenzék volt-e oka, hogy egy napot vesztettünk ? én ugy tudom, hogy nem. A háznak ezen padjai megteltek, a túlsó padok üresek voltak; pedig azt csakugyan nem képzelhetem, hogy, ha nekünk, az ellenzéknek, módunkban volt megtudni hogy lesz ülés, a többség tagjainak nem lett volna módja azt megtudni. Én, tisztelt ház, csak egyetlen rövid megjegyzéssel kívánok reflectálni arra, a mi itt a ház kebelében, Borlea képviselőtársam által elmondatott. Nem akarom feszegetni mindazokat, a melyeket ö itt állított: mert azt tartom, senkinek e hazában — sem románnak sem, magyarnak — nem érdeke, hogy minduntalan, akár H