Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-268
j Q2 268- országos Dlés január 23. 187J. tett befektetéseket — ezen túlkiadások bőven találják fedezetüket. Mulasztással vádolni a kormányt azért, mivel az államutak elhanyagolt rósz állapotban vannak, mivel az államjószágok rettenetes rósz karban vannak, és mivel késlekedik a kormány az igazságügyi reformok életbeléptetésével ? Hogy az államutak rósz állapotban vannak, azt mindnyájan sajnosán tapasztaljuk, de méltóztassék tekintetbe venni, hogy vajon ezért csupán a kormányt lehet-e okolni? Méltóztassék figyelemmel lenni, és utána nézni, hogy mily összegek fordíttattak az utak föntartására azon korszakban, melyről e tekintetben oly dicsérőleg emlékezik meg a t. képviselő ur. Méltóztassék összehasonlítani ezen összegeket azokkal, a melyek a múlt években e czélra a törvényhozás által megszavaztattak : és ezen összegek különbségében megfogja találni a kérdés megfejtését. Méltóztatott mondani, hogy a kincstári javak kezelése a lehető legroszabb. Megengedem, hogy e jószágok kópzeletileg lehetnének jobb karban is; de méltóztassék figyelembe venni azt is, hogy akár egyes gazdálkodás, akár egyes uradalom néhány év leforgása alatt lehet-e teljesen jó karban, és méltóztassék továbbá figyelembe venni azt is, mennyivel szaporodnak a kincstári jószágok jövedelmei évről évre, ugy, hogy e szaporodás százezrekre megy: és ha a t. képviselő ur mindezeket figyelembe veszi, el fogja ismerni, hogy kifogása nem egészen méltányos. Kétségkívül nagy hátrány, hogy a törvénykezési reformok, mindez ideig életbe nem léptek. De méltóztassanak megengedni, hogy azon kérdést tegyem: vajon a mulasztásért egyedül az igazságügyminiszter, vagy a kormány vonható-e felelősségre, és részben nem keresendő-e a, mulasztás oka másban is ? (Uyy van ! jobb felől.) Az erre vonatkozó törvényjavaslatok már rég a ház asztalára letétettek és a háztól függ azokat tárgyalás alá venni és meghatározni azon időpontot, melyben életbe lépjenek. Kétségkívül, t. ház, hazánk jelen viszonyait más államokéval összehasonlítani nem lehet: mert alig van ország, hol a teendők oly halmaza várna a törvényhozás elintézésére, mint épen nálunk, hol annyi kérdés volna egyszerre megoldandó, és hol a kormány tevékenysége majdnem kizárólag a törvényhozás által volna igénybe véve, mint hazánkban. Ha ily körülmények közt a kormány az ország közigazgatására és a reformok életbeléptetésére nem fordíthat kellő gondot: ne méltóztassanak azt egyedül a kormánynak bűnül fölróni; hanem méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy a kormány idejének igen nagy része a. törvényhozási működés által vétetik igénybe; ós méltóztassanak másrészt a felelősség egy részét hárítani azokra, kik a törvényhozás gyorsabb működését néha megakadályoztatják. (Helyeslés jobb felől.) Nem volt alkalmam tegnapelőtt a t. képviselő ur hosszas előadását végig hallgatni, de nem is sajnálom azt, mert azalatt időmet hasznosabban töltöttem el. (Nyugtalanság a baloldalon, helyeslés jobb fdől.) A t. képviselő ur előadásából uj tárgyakat és ujabb adatokat különben sem hallottam volna. Hallottam volna kicsinykedő személyeskedéseket, mely térre őt követni e helyen nem szándékom, valamint nem szándékom föleleveníteni oly tárgyakat sem, melyek iránt a t. képviselőház már határozott, és pedig határozott épen a t. képviselő urnák fölfogásával ellenkezőleg. Meg fog tehát nekem bocsátani a t. képviselő ur, ha az ő véleményét a t. képviselőház határozatával szemben felette csekélybe veszem. Magára a napirenden levő tárgyra nézve kijelentem, hogy a beterjesztett költségvetést a pénzügyi bizottság jelentése alapján átalánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Bálijuk) Már akkor, midőn a minisztérium számára, nem tudom most hányadszor, az indemnity megszavazásáról volt szó: kifejtettem, hogy nézetem szerint minő különbséget látok egy indemnity megszavazása és egy rendszeres költségvetés tárgyalása közt, az ellenzéki álláspontot tekintve, szemben a kormánynyal. Részemről most is ezen álláspontot vallom magaménak és meggyőződésem az, hogy alkotmányos tárgyalások alapján az ország szükségeit megszavazni az ellenzék részéről is nem bizalmi kérdés, hanem az alkot- , mányos joggyakorlat, szerintem, helyes felfogása- \ nak okvetlen következménye. Ha az bizalom kér- • dés volna: akkor — és ezt nem fogják nekem rósz néven venni a t. kormány tagjai, — akkor Simonyi Ernő t. barátom határozati javaslatához j kellene járulni; mert utoljára is személyes vonzalom, rokonszenv, tisztelet és minden ilynemű érzemény vezethet a kormány egyes tagjai irányában, de hogy politikájuk irán* bizalommal nem viseltethetem: az a helyzet természetéből folyik; mert hiszen, ha bizalommal viseltetném iránta, nem ülnék az ellenzék padjain. (Helyeslés a bal oldalon.) Azonban, mint mondám, én ezt bizalmi kérdésnek nem tekintem, és a mennyiben legalább más parlamenti államok történetét ismerem: számtalan esetet tudok, midőn egyes adótörvények, a költségvetés egyes tételei legélesebb kifejezésekkel nemcsak megtámadtattak, de az ellenzék részéről meg is tagadtattak; de arra, legalább én részemről, esetet nem tudok,—kivévén alig egyet
