Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-234

68 234. országos iStés ectober 26. 1870. hez hozzá szólni alkalmam volt, kimutattam, hogy Magyarország középponti kormánya a 47-es években 39 egyénből állott. Ez a túlsó oldalon kétségbe nem vonatott. Kimutattam, hogy ma — istennek hála—a kö­zépponti kormány 1415 egyént számlál, kimu­tattam, hogy amannak fizetése összesen 120 ezer forintot tett, és kimutattam miként emezé 2,800000 forintra rug. Ez t. ház, a túl oldalon kétségbe nem vonatott. Nem tudom már most, hogy Deák Ferencz általam igen tisztelt képviselő társam figyelmét az költötte-e föl, hogy január 19-én a határo­zati javaslatot beadja a központon levő minisz­teri hivatalnokok kevesitésóre, mert ezt én 18­án előhoztam, vagy pedig saját önön nutusá­ból adta be a határozati javaslatot. Mindegy. Az első eset reám nézve igen hizelgő. A másik esetben az ügy eredményének még inkább gratulálok. Én tehát a mondottakat röviden egy­befoglalva nem kivánhatok kiterjeszkedni azon körülményre, mit a pénzügyminiszter ur fölho­zott, miszerint kívánja, hogy az államjavak a jövedelmezésnek, culturának és értéknek hasonló fokára emeltessenek, ámbár ha ez meg fog tör­ténni, magában értetik, hogy akkor meg fog szűnni azon rendszer, mely most a haszonbér­rendszer mellett fönáll, hogy t. i. ki vannak nevezve jószágfölügyelők miniszteri tanácsosi rang­gal és fizetéssel, a kiknek ott tulajdonképen semmi dolguk sincs, mert hiszen a haszonbért akármely pénztárnok beveheti, s ez onnan kivi­láglik, mert ezek a tisztelt urak (Derültség.) egyik a ki most épen jóizün nevet, (Derültség) az egész évben itt foglalnak közöttünk helyet. Nem fogom a dolgot világítani ez oldaláról, mely nekem jól esnék, de ott nem. (Jobbra mutat.) Én ezen sok hivatalnokot nemzeti átoknak tartom, ez az iskolája a semmittevésnek vagy roszszul tevésnek, hol sok kéz közt vesz el a munka. Nem fogom mondani — mert nem illik kifecsegni, mit az ember discretióbói hallott — (Nevetés) hogy egy magasállásu tagja a minisz­tériumnak azt mondta: „hiszen bár lehetne ke­vesbíteni a központon alkalmazott hivatalnokok számát ; de nem lehet : mert kevesebb ember jobban megfelelne, és kevesebb ember jobban el­végezné a dolgot, ha t. i. akadna nagyon jó." (Derültség.) Ez, t. ház, nekem eszembe juttat egy igen elmés feleletet, mit a török nagykövet Parisban egy szép nőnek adott. Azt mondja neki a szép nő: „Ugyan mondja meg nekem a nagy­követ, miért tartanak önök Törökországban any­nyi feleséget?" Asszonyom, az igen egyszerű. Azért történik, mert mi a nőknek ama nagy sokaságában találjuk föl mindazon kellemeket, melyek kegyedben egymagában egyesülnek." Nem hiszem, t. ház, hogy akadna a minisz­teri hivatalnokok közt egy-kettő, kiben egye­sülve van azon sok jeles tulajdon, melye­ket a kormány két; sőt több ezer hivatalnok soraiban keres. Ha ez lehető volna, gratulálnék azon egyes embereknek; de méltóztassék megen­gedni, ez az ország közönségének, mely ezt a tömérdek éhező és táplálkozó népet fizeti, igen szomorú dolog. En tehát szükségét látnám, igen­is égető szükségét, hogy Deák Ferencz igen t. képviselőtársunk január 19-én beadott ha­tározati javaslata érvényre emeltessék. Kérem tehát azt lehető legrövidebb idő alatt napirendre tűzetni. (Helyeslés bal felől.) Zsedényi Ede: T. ház! Mielőtt tisztelt elnök urunk a háznak abbeli végzését kimonda­ná, hogy ezen költségvetés a pénzügyi bizott­sághoz utasittatik, én ezen végzéshez egy tol­dalékot kívánok indítványozni. Hanem mindenek előtt tisztában akarok lenni egy kérdés iránt, a melyet a pénzügymi­niszter úrhoz intézek, t. i. a deficit iránti elő­adásából tisztában nem vagyok. Előadása elején azt mondta, hogy 1869-re föltüntetett 8.400,000 hiányból csak valami 4 millió létezik; későbben azonban azt méltózta­tott mondani, hogy e deficit isten kezében van s most nem létezik. Tehát véleménye szerint deficit nem létezik, mert utoljára is azt mondja: azért üfcm kellene még kamatozó kincstári utal­ványokat kiadni; de }3róba gyanánt kiadja, hogy minden lehetőség ellen fedezve legyen. Már e tekintetben figyelmeztetem a pénzügy­miniszter urat, hogy akkor törvény ellen cse­lekszik, mert ;L törvényben egyenesen az áll: „E hiány fedezése végett flöhatalmaztatik a pénzügyminiszter a szükséghez képest időről időre kamatozó kincstári utalványokat kiadni." Tehát csak akkor, mikor hiány létezik. (Ellenmondás jobb felől.) Engedelmet kérek, igy van a törvényben. Tehát ha ő most akarna adni ily utalvá­nyokat, meglehet hogy vannak okok, melyek őt arra birják, hanem akkor tessék a törvényt meg­változtatni, mert a törvényben egyenesen az van: ,,a hiány." Tehát létező hiányról van szó. (He­lyeslés bal felől.) Azt hiszem, ha az áll, hogy hiány nem lé­tezik — mert a mint mondom a miniszter ur egy­szer azt monda, hogy 4 millió a deficit s hogy talán 9 millió, tisztán ki nem mondta, hogy van-e annyi vagy nincs; utoljára pedig azt mondta, hogy Isten kezében van — ha tehát ez igy áll, hogy hiány nincs, arra szeretném egyszersmind a pénzügyi bizottságot utasíttatni, hogy a ka­matozó kincstári utalványok kiadhatása iránt véleményt adjon, hogy igy a ház e tekintetben

Next

/
Thumbnails
Contents