Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-234
234. országos Ülés oetober 26. 1870. 59 szó kihagyassék s az 5-dik sorban „legfölebb 15 nap abtt a helyett tétessék „minél előbb". Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : T. ház! A mi ezen módositványt illeti, az ellen, hogy ezen szó „jogügyi" kihagyassék ós e szavak helyett „legfölebb 15 nap alatt" ezen kifejezés „mielőbb" tótessék (Helyeslés) semmi észrevételem nincs. A mi azonban a tagok számát illeti, méltóztassanak a 25-ös számban megalkudni velünk. (Helyeslés jobbról, derültség balról.) Én, részemről a 20-as számot is elégségesnek tartottam, azért, mert meg vagyok győződve, kogy maga a bizottság is figyelembe fogja venni az egyes képviselőknek észrevételeit, és mert a jogügyi bizottság véleménye azután ngy is az osztályokhoz kerül és harmadszor itt is fog tárgyaltatni. Én fölöslegesnek tartom tehát a 30-as számot, és a tárgyalás siettetése tekintetéből, kérem a t. házat, méltóztassanak a 25-ös számot elfogadni. (Elfogadjuk!) Elnök: Elfogadja a t. ház? {Elfogadjuk,!) Tehát a 25-ös számot fogadja el a t. ház, (Helyeslés) a „jogügyi" szó kimarad, a „15 nap" helyébe pedig „mielőbb" tétetik. (Helyeslés.) Most a választás iránt kell intézkednünk. Mikor kívánja a t. ház? [Föllááltások: Mielőbb!) Tehát szombaton. Addig méltóztassanak értekezni, szombaton reggel pedig a szavazati jegyeket behozni. (Helyeslés.) A pénzügyminiszter urnák előterjesztése van. (Halljuk!) Kerkápoly Károly pénzügyminiszter : A t. képviselőháztól tegnap kért és nyert engedély folytán legyen szabad az 1871 -dik évi előirányzatot a t. képviselőháznak bemutatni s aztán a ház asztalára letenni. Ez alkalommal legyen szabad utalnom hivatalbeli elődömnek e helyről utolsó izben föíszólalása alkalmával tett azon nyilatkozatára, melyben azon egyéni meggyőződésének adott kifejezést, hogy az 1870-diki, tehát a folyó évre szóló előirányzat már a miniszteri előterjesztés szerint is tul ment azon határon, melynek szem előtt tartása az állam-háztartásban megtartandó rend és sulyegyen tekintetéből kívánatos volna, s hogy mindamellett a tisztelt ház azon miniszteri költségvetést nemcsak lejebb nem szállította, de sőt, saját initiativája folytán, megemelte több mint egymillió kétszászezer forinttal, azon fölül, hogy a bevételeket is alább szálittotta, azok forrásai egynémelyükének elenyésztetésével, nevezetesen a hiriapbélyeg eltörlésével, az út- és hidvámoknak ez év második felére elhatározott megszüntetésével s több más efféle intézkedéssel, minek folytán az előirányzatban nyolczmilliót fölöző hiány állott elő a folyó évre, mely körülmény elődömnek aggodalomra adott okot. E nézet és e tények alapján mondotta, hogy ha a következő, t. i. az 1871-iki évre a kormány és a képviselőház a megkezdett utón tovább halad s a kiadások előirányzatában vissza nem tér a szigorú takarékosság azon útjára, melyet 1868 és 69-ben követett, ugy az államháztartásban a sulyegyen megzavarása elkerülhetetlen. Ezen nyilatkozat okvetlenül kell. hogy gondolkozóba ejtette legyen ugy utódját, mint az egész kormányt, s kell hogy a. képviselőház részéről is figyelemre legyen méltatva, annyival inkább, mert az aggály oly férfiutói jött, a kit, mind szakértelménél, mind azon körülménynél fogva, hogy az ország pénzügyeit több mint három éven át vezeté, teljesen illetékesnek kell tekintenünk. Még súlyosabbá lett ezen nyilatkozat későbben az által, hogy — a mit ö akkor előre nem láthatott — az országg3 r ülés ülésezésének további folyamán a tisztelt képviselőház több póthitel alakjában még 6.670,940 frtnyi kiadást szavazott meg, tehát több mint 7 1 / 2 millióval növelte azon deficitet, mely a pénzügyminisztert már úgyis aggasztá, fölemelvén azt egész 14.895,498 frtra. Ha ily nyilatkozat után én mégis egy előirányzatot vagyok kénytelen a jövő évre bemutatni, mely nemcsak hogy a kiadások alábbszállását nem mutatja, desőt azokat újból emeli, még pedig 9,872,258 írttal, akkor érzem, hogy ezen igazolással tartozom a t. képviselőháznak. (Ralijuk!) Előzőleg s még mielőtt a részleteket kifejteném, legyen szabad abban keresnem némi igazolást, hogy az egyszer beállott deficitnek rögtöni eltüntetése a legjobb akarat mellett sem lehetséges, kivévén azon egyetlen esetet, haegyátalában terméketlen czélokra lett volna a kiadási többlet előirányozva, olyanokra, melyeket csak akarni kell ós föl lehet adni, minden további következmény nélkül. De ha intézmények alapíttattak több kiadással, ha termelési kezdeményezések tétettek: akkor nem lehet a költekezést abbanhagyni, hacsak romba nem akarjuk dönteni azt, mit a többkiadással előbb építettünk. Ismétlem: az egyszer támadt többkiadást eltüntetni könnyedén ós rögtön kár nélkül nem lehet, még ha a kormány és képviselőház együtt akarnák is, és épen azért nagyon aggályos annak első izben előidézése. A mit egyedül lehet tenni, e szerint az, hogy miután az előirányzott deficit eltüntetése rögtön nem eszközölhető: a bevételekkel kell utánsietni ; sőt többet mondok: több kiadást nemcsak eltüntetni nem lehet, de növekedését akadályozni sem. A mint egyszer elkezdettünk építeni, amint egyszer intézményeket kezdet8*
