Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-232
40 23S. országos ülés october 24. Í870. tás nálunk sokkal nagyobb, sokkal tágabb határok közt mozog, mint az, mely jelenleg Angliában létezek. A múltban igen széles terjedelmű volt Angliában az immunitás joga. Kiterjeszkedett az nemcsak a képviselő személyére, hanem egész családjára, sőt szolgáira is. Később azonban, midőn az éb3t-halál harcz a királyi hatalom és a parlament közt befejezést nyert, a mint Angliának államélete rendes medrébe visszatért , ezen privilégiumok lassankint megszűntek, s ma oly csekélységre olvadtak le, hogy azon jogok irányában, melyek itt igénybe vétetnek, sőt, a melyek tényleg léteznek, majdnem egészen elenyésznek. Az immunitás Angliában nem törvényen alapul, hanem a parlamentnek úgynevezett privilégiumain, melyeket a szokás, a gyakorlat fejtett ki. Mindenekelőtt rectiíieálni akarom Irányi képviselő urnák Fischelből fölhozott idézetét, rnelylyel — ha jól emlékszem — azt akarta bebizonyítani, hogy Angliában még a tettenkapás eseteiben is, valamely képviselőnek elfogatása, csak a parlament előleges engedelmével történhetik. Fischel munkájának 418 lapján ezeket mondja: „Ausser in Flagranti wegeu grober Verbrecben kann kein Mitglied eines Criminalverbrechens wegen, ohne Zustimmung seines Hauses verhaftet werden." Tehát még Fischel szerint is a tettenkapás esetei ki vannak véve. A t. képviselő ur Fischelre hivatkozott. Nem akarok ezen irónak érdemeiből levonni valamit, hanem meg fogja engedni nekem a t. képviselő ur, hogy Fischel Angliában idegen volt; tehát midőn én oly egyénre hivatkozom, ki az angolparlamenti életnek egész életén át tanuja volt, sőt a mi több, az angol alsóház hivatalnoka volt, ez, azt hiszem, tekintély ós hitelesség szempontjából mindenesetre előnyt érdemel Fischel felett, és ez Thomas May. Ezen tekintély után el lehet bizton mondani, hogy Angliában nem volt eset, melyben, valamely bűnügyi itélet végrehajthatása végett a biróság a parlamenthez folyamodott volna, és nem volt eset soha arra sem, hogy ily jogot — t. i. a fenyítő itélet végrehajtására engedélyt adni — a parlament a biróság ellenében igénybe akart volna venni. A képviselőknek ugy nevezett immunitása csupán polgári perekre szorítkozik. A büntető eljárás terén a parlamenti tagnak egyátalában semmi, de semmi kiváltsága nincs {Ugy van,) és nincs eset arra, hogy előlegesen kéretnék engedély a háztól, hanemha elfogatik a parlamentnek valamely tagja, akkor az illető biróság a parlamenti elnöknek arról jelentést tesz s tudatja vele azon indokokat, a melyeknél fogva a parlament ezen tagja parlamenti működésétől el vonatott. i']zen gyakorlat teljes szabálylyá vált, mely annyira érvényes, hogy azt Angliában ma már senki kétségbe nem vonja. Tdézni fogok a t. ház engedelmével eseteket, melyek ezen gyakorlatot minden kétségen kívül helyezik. 1763-ban történt, hogy a parlamentnek egyik tagja, Wilkes, a biróság által a parlamentnek előleges tudta nélkül elfogatott. Elfogatott lázitó iratok terjesztése miatt, s fogságából folyamodott a parlamenthez, hivatkozván a háznak privilégiumaira, s kérvén szabadon bocsáttatását. Es mit mondott a parlamentnek privilegiumi bizottsága ? Azt mondta: „a parlament privilégiuma nem oltalmazza a lázitó iratok szerzőjét vagy terjesztőjét s a törvény rendes utjának ily gyűlöletes és veszélyes bűntett megbüntetésére irányzott folyama nem akadályozható." Ez át van fordítva németből, s azoknak kik ellenőrizni akarnák az én fordításomat, a német eredetit is fölolvashatom. (Nem kell! bal felől; joLb felől: Halljuk!) Nem a kormány szempontjából fogom én föl e kérdést, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a kormányt akarom védelmezni. Helyzetemnél fogva tartozom először védelmezni a követek immunitását, de másodszor tartozom védelmezni a birói hatalmat is, és a kettő közötti összeütközést akarom elkerülni. (Zaj bal felől.) Kérem tehát a t. képviselő urakat t engedjenek tért a kölcsönös capacitálásnak. Én nyugalommal meghallgattam a t. ház tagjait; méltóztassanak meghallgatni az én előadásomat is. {Halljuk.') Tehát 176B. deczember 1-én mind a két házban a mentelmi, vagy is a privilegiumi bizottság ezt mondotta: „Das Privilégium des Parlaments schützt nicht den Verfasser und Veröffentlicher aufrührerischer Schriften, und dürfe den gewöhnlichen Gang des Gesetzes Bebufs sehleiniger und wirksamer Verfolgung eines so gehassigen und gefahrlichen Vergehens nicht hemmen." Egy későbben, 1815-ben előfordult esetre, midőn lord Cochrane lázítás miatt, a háznak előleges engedélye nélkül elfogatott, ugy gondolom Tisza Kálmán hivatkozott, mondván, hogy akkor is a ház engedélye kikéretett. Határozottan állithatom ennek ellenében, hogy az illető igen is, a ház előleges tudta nélkül fogatott el; azonban sikerült neki a börtönből kimenekülnie, s menhelyet keresett a parlament házában, az elnök oldala meliett. Mielőtt a ház szokott imáját elvégezte volna, megjelent a kingsbench hivatalnoka, s azon elszökött parlamenti tagot a
