Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

25S. országos Dlés deczember 20. 1870. 355 sőt az ellenkezőre van oka; s épen azért, mert az ellenkezőre van oka: ebben van a garantia arra nézve, hogy ez nem történhetik meg. Azt, hogy az alkotmányos jog gyakorlata ez által meghiusittatnék, bátor vagyok kétségbe vonni. Hiszen a képviselő háznak jogában lesz, módjában is lesz egytől-egyig minden budget tételt gondosan kritika alá venni, csakúgy, ha a tavalyi megszavazás alapján még 2 hónapig folytatjuk a gazdálkodást, mint, ha a ház ma mindjárt foglalkozhatnék vele. Minden egyes tételt tehát megbírálhat és kimondhatja felette ítéletét, s az, hogy a kevesebbet kiadni gedi, nem fogja akadályozni abban, hogy a többet is meg ne szavazza. Hogy azonban ezen állapot, hogy azonban az ilyen helyzet nem kívánatos : és épen azért nem normális, miután normául fölállítani senki sem akarja azt, mi nem kívánatos, nincs ok kétségbevonni. Es azért ma is hangsúlyoztam, hogy a kormánynak magának van legtöbb baja ezen helyzettel, és igy legtöbb oka azt kerülni, és, ha még is bekövetkezett ismét ezen állapot, -— azt kérdik a képviselő urak a túlsó oldalon majdnem kivétel nélkül,—vajon mi ennek az oka: a helyzet-e, vagy a kormányférfiak gyarlósága, tehetetlensége ? és azt mondják : a kettő közül vagy az egyik vagy a másik, vagy mind a kettő együtt; mert tertium non datur. Es akár az egyik, akár a másik eset forog fon, ebből mindig okot merítenek arra nézve, hogy a kért fölhatalmazást megtagadják: egyszer azért, mert megakarják tagadni azon kormánytól, mely ezen helyzetet tűri, sőt talán teremtette; másszor meg azért, mert ha a kormányférfiak gyarlók, ők nem akarják megadni a fölhatalmazást gyarló embereknek. Elfogadom mindkét alternatívát; elfogadom, hogy a helyzetben van az ok: de tagadom, hogy azon helyzetben, a melyet mi teremtettünk ; hanem azon helyzetben, a melyet mi örököltünk. Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy nem mi, hanem a törvényhozás, — mert a mit a törvényhozás többséggel tett, a törvényhozás tette, — tehát méltóztassék figyelembe venni, nemcsak azt, hogy mi azon kiegyezést, a delegatióval együtt megteremtettük; de méltóztassanak figyelembevenni egyszersmind azt is, hogy megteremtettük oly 20 év után, a milyen azt megelőzte. Mindazon mulasztások, melyek ezen 20 évet terhelik, átszálltak reánk, akár delegatiónalis állapotba mentünk legyen át, akár másba (Mozgás a bal oldalon) és ennek consequentiáját nincs helyzet, mely eltörölje, nincs helyzet, mely annak súlyát a kormány és a törvényhozás vállairól leemelje. (Élénk helyeslés jobb felől.) Átvettük oly 20 év után, melyet szintén nem előzött meg zavartalan, parlamentalis kormány a még távolabbi múltban, hanem melyet igenis megelőzött azon roppant rázkódás, melyen ezen ország keresztül ment, és még tovább, melyet megelőzött egy oly aera, mely igen sokat hagyott följegyezve a gravamenekből, de minél kevesebbet jegyzett föl a sikeresen keresztül vitt reformokból. Mindaz pedig, a mi akkor meg nem történt, mind az, a mi azóta nem is kezdeményeztetett, ennek a kornak jutott föladatául, s ha ily hagyományok közepette és ily hagyományokkal megterhelve, 4- év alatt a normális állapotot a kormány elővarázsolni nem birta: ám vessen reá követ az, ki azt meri állítani magáról, hogy ő birta volna. (Éljenzés sok felől.) Ne méltóztassanak elmenni a delegatiók összehívása elé gördített akadályok keresésére; ne méltóztassanak arra térni, hogy mi minden volt oka, hogy a túloldalon nem volt a Reiehsrath a kellő időre összehívható. Nincs erre szükség, közelebb maradhatunk, bátran kereshetjük az okokat itt a magunk küszöbe körül, hogy miért nem tudott a kormány mindaddig eleget tenni az országgyűlés azon határozatának, mely legkésőbb szeptember 15-ére rendelte a budgetet beterjesztetni. Nem kell annyira menni! Az összes parlamentalis időszak alatt, a hányszor a budget megszavazva lett, a hányszor annak alapján a kormányzat megkezdetett, — hogy egy példánál többet ne említsek: mindannyiszor fölhivattak az ország törvényhatóságai a belügyminisztérium részéről már akkor, midőn megkajaták az illető évre költségvetésüket, hogy- a jövő évi költségvetést ideje-korán beküldjék a belügyminisztériumhoz, mert az alapja az ő költségvetésüknek. Fölhivattak a legközelebbi budget leküldése alkalmával is ; és mi volt ennek eredménye? az, hogy 60 törvényhatóság már szeptember havában küldötte be költségvetését, tehát azon hónapban, a melynek 15-ére már az országos költségvetésnek kellett volna a ház asztalára letétetni; a többi törvényhatóság pedig, talán négyszeri szorgalmazás után, október folytán küldötte be költségvetését. (Zaj. Halljuk!) Kérdeni: ha a világ delegatiókat nem is ösmerne, és ha a Reiehsrath mindig együtt ült volna is; ily körülmények közt beterjesztettethetett volna-e a mi teljes költségvetésünk szeptember 15-én? Tagadom, hogy ez megtörténhetett volna, és midőn igy állunk, azon késedelem okának keresésében, hogy a költségvetés idejekorán a ház asztalára nem tétetett, a delegetiókra hivatkozni és nem tudom mire még, nincs semmi szükség. Az okot közelebb megkaphatjuk. (Halljuk! Balról : a megyék!) Engedelmet kérek, nem mondom, hogy azok, hanem azt mondom — ismételve Móritz Pál képviselő urnák tegnapi mondáját,azt mondom, —hogy: azok is. Ezzel pe45*