Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-256
296 országos ülés deciember 20. 1870. 345 tiltják; hogy nem ezen fontos tótelek gátolják a költségvetés ez évbeni tárgyalását, hanem gátolja főleg azon körülmény, hogy a delegatiók sincsenek készen a költségvetés tárgyalásával és kénytelenek voltak meghatalmazást adni bizonyos tételekre ; ha mindezt tudjuk: első pillanatban föltűnt előttünk az, hogy a kormány indokolása nem egyezik meg a dolgok valódi állásával; mert bármily sietve vagy vágtatva történt volna is a tárgyalás : a költségvetést, szemben a delegatióban történtekkel, tárgyalni nem lehetett. És már most lássuk : mit tett a kormány az eléje gördült akadályok elhárítására, és mit mulasztott 1 Szólok először is a mulasztásról. Igaz, hogy a költségvetést a kormány ezen ülésszak küszöbén benyújtotta ; de már az indokolással késett. A költségvetés egy részének indokolását benyújtotta, ha jól vagyok értesülve, október végével, a másik részt november derekán, sőt maga a t. pénzügyminiszter ur költségvetésének indokolását november végén nyújtotta be. Ezen elkésés, e készületlenség megfejti előttünk, hogy a kormány az eddigi eljárástól eltérőleg miért fektetett olyan nagy súlyt arra, hogy fontolva, minden elsietést mellőzve, tárgyaltassék a költségvetés: mert a kormány nem volt, és nincs készen munkálataival. És mi történt a sürgetett adótörvényekkel: a czukor-, bor- és husfogyasztási adókat, az adó kivetését és behajtását, a bélyeg és illetéket, s a pénzügyi törvényszéket tárgyazó javaslatokkal ? Ezen törvények, illetőleg, a már hozott törvények meghosszabbítására vonatkozó javaslatok beadattak november 17-én, tehát csaknem egy hónappal a t. ház összegyűlése után. A ház-, jövedelmi-, föld-, személyes- kereseti- és dohányadóra vonatkozó törvényjavaslatok beadattak november 30-án; —tehát csaknem 6 héttel a ház ősszeülése után. Nem tudom mivel fogja ezen eljárását védeni a kormány, de én részemről ezen eljárást menthetlennek tartom, (Helyeslés bal felől.) főleg akkor: midőn a kormánynak pontos és gyors eljárásával kell vala érdemeket szereznie arra, hogy uj meghatalmazást kapjon a jövőre. Azonban van még egy, t. ház! a kormány közelebbi mulasztásai közt; mert hisz a korábbiakat nem akarom érinteni: nagyon sokra terjedne beszédem, ha ezeket fölsorolnám ; ezeket tehát jelenleg nem akarom érinteni, hanem szólok a közelebbi mulasztások egyik főbbikéről, és ez, a delegatiónak föltűnően későre történt egybehivása. Hallom az ellenvetést, hogy az nem a mi JCÉFV. H. KATLÓ. 18 J* II. kormányunktól függ ; de az, hogy elfogadja, azon alapot, a melyre állott, melyen, s a melynélfogva kormányoz : ez tőle függött. Hogyha ezen alap rósz, ingatag; hogyha az ezen alapon működő gépezet fönakad, vagy épen megáll, azért bizonynyal nem lehet a cseh urakat, vagy a birodalmi tanácsban ülő képviselőket felelősségre vonni : a felelősség terhe e miatt a közös minisztériummal együtt, a törvény értelmében, ami kormányunkat is illeti, s a jelen esetben anynyival inkább, mert azon alapot tisztelt kormányunk önkényt fogadta el, sőt maga készítette ezen alapot 1867-ben. Ez, t. ház, azon Nessus-ing, melyet a t. kormány önmaga szőtt, a mely ing azon rendszert, mely belé burkolva van, már csak azon belevegyitett méreg segélyével is el fogja pusztítani anélkül, hogy máglya lángjaira szüksége volna. Ez azon háló, melyet a tisztelt kormány önkezével szőtt; elismerem, hogy hazafias czélból szőtt, azért, hogy a két birodalomnak talán centrifugai elemeit ezen szálakkal közelebb vonja egymáshoz : de a mely szálak előbb-utóbb csak arra fognak szolgálni — mint már szolgáltak eddig, — hogy a kormányférfiak kezeit lábait lenyűgözzék, és a haza iránti üdvös és üdvösebb szolgálatokra előbb-utóbb képtelenné tegyék. Es itt szólanék még, t. ház, a képviselő háznak szerfelett későre történt egybehivásáról. (Gróf Andrásy miniszterelnök közbeszól: „a képviselők örültek rajta a .)A kormánynak nem szabad respectálnia: tetszett-e ez valakinek, vagy nem? Hanem e késő egybehivás már a delegatiónak következménye. Minden a delegatio végett, miatt, a delegatio kedveért történt. Azért történt későn az egybehivás, nehogy a szerfölötti elkésések miatt már is támadt blamage még nagyobb mérvben föltünővé legyen. Én e mulasztásokat menthetetleneknek tartom. Lehet ezeknek mentségére szebbnél szebb szavakat fölhozni, lehet simítani; de szemben egy meghatalmazást kérő javaslattal: ezt igazolni nem lehet. Hanem én kész volnék, t. ház, •— hogy egy régi kifejezéssel éljek— „fátyolt vetni a multakra", kész volnék Gnade für Recht szavazattal élni; ha látnám, hogy jövőben ez másként történik, ha reményleném, — sez az, miben fölfogásom Tisza Kálmán tisztelt képviselő társamétól eltér —hogy az igen t. kormány az állam döczögő szekerét elvégre a jövő évben az alkotmányos kerékvágásba képes lesz visszazökkenteni. Én ezt nem reménylem. Elismerem, hogy a remény, vagy a reménytelenség subjectiv dolog, s igen sok függ az egyén individualitásától; de annyit bátran mondhatok—anélkül, bogy megczáfoltatástól tartsak — hogy ez itt kifejezett reménvtelenségem a jelen H
