Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

336 256. országot ülés deczember 20. 1870. a szövegre a kérdést nem lehet ugy föltenni, miként a képviselő ur kívánja. Én bátor voltam ezen szót, hogy „a bizottság jelentése vagy véleménye értelmében" azért tenni föl, mert az föltétlenül elfogadja a javaslatot átalánossággal, amaz pedig csak bizonyos föltételhez köti a hozzájárulást. (Helyeslés.) Madarász József; T. ház! Atalában a többség rendesen azt, mit a többség választott elnöke előad, —ha egy kissé bővebben meg nem vizsgáljuk — mindig helyesnek szokta tartani: ezt tudom; azonban én azt tartom, hogy a lényeg szükségen kivül nem szorozandó. Megismerem, hogy a t. elnök urnák magyarázata, értelmezése ugyanaz lényegében, mit előttem szóló t. képviselőtársam mondott; de ha ugyanaz: akkor nem értem, hogy e háznak t. elnöke, a ki a szabályok szerint, a tanácskozási rend érdekében, az igaz, mindig szólhat, de ha a tárgy érdemére óhajt nyilatkozni, akkor az elnöki széket köteles, a szabályok szerint, elhagyni; bocsásson meg a t. elnök ur, hanem mondom, akkor nem birom fölfogni, miutáii ugyanazon értelme van a házszabály szerint annak: vajon elfogadtatik-e a központi bizottság, vagy bármely bizottság javaslata, mint annak: hogy elfogadtatik-e a központi bizottság értelmezése szerinti jelentés a részletes vita alapjául; miért kell ama helyett ezt tenni, miután ez szerintem először a lényegnek szükségen kivüli szorozása, másodszor pedig oly valami, mire nézve, részemről legalább, a ház elnökségét nem kívánnám szokásba hozni. En azt tartom, hogy az elnök alkotmányos országban nem annyira kezdeményezőnek, mintinkább a házban alakult többségi vélemény előadójának tekintendő, a miként őt a szavazásra és a kérdés föltételére a házszabályok utasítják. A 146. §. világosan azt rendeli, hogy, ha többféle van — például először a központi bizottság jelentése, azután külön bizottsági jelentés, vagy eonek nem létében, más valami jelentés : — legelőször a központi bizottság jelentése jön szavazás alá. Tehát én is csatlakozom éhez; ne vegyünk föl uj divatot, uj szokást, hanem méltóztassék a kérdést ugy föltenni: átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadtatik-e a központi bizottság jelentése:®igen vagy nem ? Megismerem, ez ugyanaz, tehát miért akkor még egy oly szót tenni hozzá, mely fölösleges, mely szükségtelen ? miért adjunk a szabályoknak uj magyarázatot ? Tisza Kálmán : T. ház ! Én megvallom, hogy utoljára is nem látok különbséget a két kérdés közt. Az egyik azt mondja: Elfogadja-e a ház a dohány-jövedékről szóló törvényjavaslatot átalánosságban, részletes vita alapjául, a j központi bizottság jelentése értelmében ? A má- 1 sik azt mondja : Elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes vita alapjául a központi bizottság jelentése szerint ? Hogy e fölött miért vitatkozunk : azt én legalább belátni képes nem vagyok. Egyébiránt azt megjegyzem, hogy engedjen meg az-előttem szólott t. képviselőtársam, de van egy tárgy, hol a kezdeményezés senkit mást nem illet, csak magát az elnököt, és ez: a kérdés föltevése. {Helyeslés.) Elnök; T

# ház! Madarász képviselő ur fölszólalására kénytelen vagyok megjegyezni, miként igen jól tudom, hogy e helyről sem nekem, sem másnak a tárgy lényegéhez szólni nem lehet, ezt nem is tettem. En szólottam a kérdés föltételéhez, é* bátor voltam ajánlani, hogy az igy tétessek föl elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául, a központi bizottság jelentése értelmében? mert elejét akartam venni egy másodszori szavazásnak. Mert ha egész átalánosságban csak igy tettem volna föl a kérdést, hogy: méltóztassanak szavazni, vajon a tjavaslatot átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadják-e vagy nem? akkor még egy második szavazás is lett volna szükséges, miután a háznak egy része elfogadta a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául, de föltételeseu, és akkor még egyszer a föltétel fölött kellett volna szavazni. Ezt akartam kizárni, azért tettem föl ugy a kérdést. Majláth István jegyző (olvassa a kérdést.) Elfogadja-e a ház a dohányjövedékre vonatkozó 1868: XIV. tczikk érvényének meghoszszabbitásáról szóló törvényjavaslatot átalánosságban, a központi bizottság ajánlata szerint, a részletes tárgyalás alapjául: igen: vagy nem ? Elnök: Következik a szavazás (Kihúzza a betűt) „S" betűvel. Öt perezre föloszlatom az ülést. (Szünet után.) Elnök: A névjegyzéket olvasni fogja Ivácskovits György, az „igen"-nel szavazókat Széll Kálmán, a ,,nem"-mel szavazókat Jámbor Pál, s a távol levőket Majláth István jegyzők fogják jegyezni. Ivácskovits György jegyző (olvassa a névjegyzéket, mely alkalommal) „ Igen"-nel szavaztak : Samassa József, Schreiber Frigyes, Semsey Albert, Splényi Béla b., Stoll Károly, Simics Ignácz, Suhaj Imre, Sulyok Eduárd, Szabó József, Szathmáry László, Szende Béla, Szeniczey Ödön, Szentiványi Adolf, Szentwányi Károly, Szentpály Jenő, Szepessy Gyula, Széll Kálmán, Szilágyi Virgil, Szirmay Ödön, Szitányi Bernát, Szlávy József, Szontagh Pál, (göm.) Szögyényi László, Szüllő Géza,