Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

31S 255 országos U1és deczamber 19. 1870 tatták a jelen törvényjavaslat által képviselt dohánymonopoliumnak kárhozatosságát. Igen sokan elmondották azt is, hogy mennyire káros a mezei gazdaságra, mennyire a termelésre, hány százezer hold értékesíthető föld fekszik még e tekintetben műveletlenül; okozzák pedig mindezt a nehézkes és terhes eljárással korlátolt dohány ültetési engedélyek, Magában véve a termelésre nézve is igen-igen hátra van még hazánk, hogysem méltó helyet foglalhatna el azon országok sorában, a mely országokban a dohánytermelés a fényesebb fokot már régen birja. Sokkal inkább kívánatos lenne, ha a minisztérium oda működnék, hogy a dohánymonopoliumnak és a dohánytermelésnek mivelési fokát emelné, fokozná, és a teendők számát szaporítaná. Sajátságos eljárás az uraim, a mely jelenleg követtetik a dohány beváltása körül; főleg azon számtalan visszaélés, melyek ott történnek, égbekiáltó, és nagyon is a kormány azon hivatalnokai ellen szólanak, kik erre fölügyelettel vannak. A szegény termelő, ki oda viszi termesztett dohányát, — hacsak előlegesen nem nyújt ajándékot —• a lehető legalsóbb fokon fognak fölvétetni dohánytermékei; a ki pedig ajándékot nyújt: annak legroszabb dohánya is az első osztályba fog soroztatni. És arra a kormány most nem ügyel ugy, mint a Bach rendszer idejében. Bárcsak legalább annyi fölügyelet volna a kormány részéről, hogy a gyárakban sortirozott dohány legalább tisztán kezeltessék, hogy a hazai közönség legalább a hazai termeivényt tisztán kapja, ha már azt ily drágán kénytelen is fizetni. Nyomósak azon okok, melyek a visszaélések ellen harezolnak. Ezen okokból a pénzügyminiszter ur néhányat fölemlített. A többek között azt állítja, hogy a dohány egyedáruság eltörlését, vagyis inkább megszüntetését nem kívánja közülünk senki. Hanem e tekintetben Csanády barátommal szavazok, és azt kívánom, hogy szüntettessék meg ezen egyedáruság már jan. l-jével, és a kormány gondolkozzék azonnal arról, hogy miként pótolja ezen jövedelmi ágat. Ugy hiszem, hogy a dohányos emberek megadóztatás sával azon jövedelem, mely az egyedáruság által eléretik, sokkal könnyebben lenne elérhető, és pedig nem annyi zaklatással, és az erkölcsiségnek nem oly nagy kárával lenne beszedhető. Ugy azon jövedelem pótolva lenne. Én azt hiszem t. ház, hogy a minisztériumnak azon ígéretében, miszerint iparkodni fog, hogy ezen év alatt az egyedáruság eltörültessék : az előrebocsátottak és a tapasztalat szerint, megbízni nem lehet, s én abban garantiát nem is látok; azért azt el nem fogadhatom, és kérném a t. házat, miszerint ezen egyedáruságot a f. évi decemb, 31-ére törölje el, s utasítsa a minisztériumot, miszerint gondoskodjék arról, miképen fogja ezen jövedelmet pótolni. Részemről visszautasítom a törvényjavaslatot. Tisza Kálmán : T. képviselőház! (Halljuk.) Én a dohánymonopolium megszüntetésének kérdését, miként ezt már a t. ház kebelében többször is kifejtettem, egyikének tartom a legfontosabb kérdéseknek, oly kérdésnek, a melyre nézve mindenesetre helyes és czólszerü lesz constatirozni, hogy mióta az alkotmány. ... {Jobb felől: saj. bal felöl: Halljuk!) a melyre nézve —• mondom — ezélszerü lesz constatirozni, hogy mik azok, a mik a magyar képviselőház kebelében történvén, mire lehet a magyar nemzet, a magyar nép jogosítva várakozásaiban? Mielőtt erre némileg reflectálnék, most csak azt akarom megjegyezni, hogy a t. pénzügyminiszter ur mai nyilatkozata kétségkivülivé teszi előttem, hogy a kormánynak a monopóliumot fóntartani elhatározott szándéka; mert, nemcsak egész beszéde nem állott jóformán egyébből, mint érvekből a monopólium állandó föntartása mellett: de indokolásában foglaltatik egy igen ügyes fordulat, mely engem erről meggyőz. Indokolásában ugyanis akkor, midőn igéretét teszi, — bár ezelőtt beszél dohányjövedékről, — a törvényjavaslat beadásáról: azt mondja, a dohány monopóliumról a jövő évben törvényjavaslatot fog beadni. Meg lehet , hogy némelyek azt mondhatnák, hogy hisz ez ily értelemben véve, mindegy, de ezzel szemben hivatkozom az igen tisztelt miniszter urnák egy 1867-ben tett nyilatkozatára. Midőn ugyanis aggodalom támadván többek közt e ház kebelében a fölött, hogy vajon az által is, hogy belé jön a „jövedék" szó a kereskedelmi és vám szövetségbe : nem fog-e épen ugy megköttetni a képviselőház keze, mint ha a „dohánymonopolium szó" jött volna bele: ő volt szives nyilvánítani azt, hogy egyátalán nem egyet tesz s hogy az akkori pénzügyminiszter ur éppen azért vette be a „jövedék" szót az „egyedáruság" szó helyett, mert ez által ki akarta zárni az egyedáruságot, mint mely e házban semmi rokonszenvvel nem bír. Ha ő azon nyilatkozata után most, midőn Ígéretet tesz, nem „jövedékről" hanem „egyedáruságról" igér törvényjavaslatot beadni, ezzel kimondotta, szerintem, azt, mit mai beszéde még jobban illustrált: hogy ő valóban a dohányegyedáruság állandó fönj tartását kívánja. A dohánymonopolium kérdésére vonatkozólag, s azért is, mert ez egyá/talában nagyon illustrálja a helyzetet, lehetlen az 1867. évi deezem| ber 19-iki ülésről nem szólani egypár szót. Ekkor tárgy altatott a vám- és kereskedelmi szövet-