Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

314 255. országos ütés deczember 19. 1S70. Ha nem tettem volna, érteném a szorgolást, érteném a sürgetést: igen; de megtettem! Térjünk vissza a honnan beszédem elején kiindultam. A dohányegyedáruságnak egy évre meghosszabbítását senki sem ellenezte; (Ellenmondás a szélső bal felől.) de némelyek föltételhez kötve kivannak arra az engedélyt megadni, mert azt hiszik, hogy szükség van egy bizonyos hajtásra. Én bátor voltam megmutatni, hogy erre nincs szükség ; hogy annál kevésbé lenne, minél inkább igaza volna Móritz Pál képviselő urnák. Én ajánlatot tettem, hogy 1871-ik év folytán beterjesztem -javaslatomat. 1870-ben már csak nem méltóztatnak kívánni ? mert, ha ma itt volna a javaslat : nem vélném azt, hogy 187l-re meg ne adnák az egyedáruság megtartására az engedélyt, mert az 1871-dik év már a küszöbön van. Miután szükség nincs erre a serkentésre; miután azt be nem várva, az ajánlatot megtettem : kérem, és a túlsó oldal részéről is bátor vagyok ezt kérni: legyenek irántam annyi bizalommal, hogy az itt ünnepélyesen, nyilvánosan tett igéretemet be is fogom váltani. S azt gondolom, hogy a t. képviselő ur akkor jő épen abba a helyzetbe, hogy tüzetesen bírálhassa meg, nemcsak az enquétte munkálatait, nemcsak annak adatait, nem csak a kormánynak ahoz mellékelt kimutatását : hanem magát a kormány javaslatát is minden adminiculumával együtt, a melyek annak támogatására beterjesztetnek. Es épen azért, mert akkor lesz, véleményem szerint, annak ideje: én tüzetesen nem megyek be ma a tárgyba, hogy válaszoljak Móritz Pál képviselő urnák különben általam is érdekkel hallgatott előadására. Egy nagy részét annak, a mit a dohányegyedáruság ellen fölhozott, mintáz egyedáruság természetével összekötött bajokat, részemről is osztom, és e tekintetben semmit sem habozom ismételni azt, a mire itt hivatkozás történt, és a mit, mint egyszerű képviselő, e házban 1868ban kifejeztem : hogy igenis, minden egyedáruságot —tehát a dohányegyedáruságot — is elmétileg rosznak tartok. De akkor is mondottam: csak az a kérdés : szükséges-e az a rósz ? Malunmak tartom; csak kérdés : vajon nem necessarium-e ? E kérdést kell megvitatni. És kétségkívül, a mint be lehet bizonyítani, hogy nem necessarium, akkor védhetlen az, s akkor mellőzendő ; de ha bebizonyul az ellenkező, hogy t. i. az csakugyan necessarium: akkor nem mellőzhető az, habár malum is. Ismétlem, az az egész világon el van ismerve, hogy minden egyedáruság rósz ; csak az a kérdés: hogy nélkülözhető-e ? mert igen sok rósz van olyan, a melyet az ember elvisel: mert szükséges. Egyet akarok még mondani, a képviselő ur beszédének azon részére, melyben a pótlásra vonatkozó számítását adja elő. A határozat aztkivánja, hogy az egyedáruság megszűntével is igazságosan, méltányosan és biztosan födöztessenek az állam szükségletei. Ez nagyon fontos tekintet. Én nagy súlyt fektetek az igazságosság és méltányosságra is; de reám nézve mindenekfölött az a fő: hogy a födözési mód biztos is legyen. E tekintetben bátor volnék egy kérdést intézni a képviselő úrhoz: (Halljuk!) vajon merne-e felelősséget vállalni azért, hog y azon általa javaslatba hozott 50 krajczár, 2 —26 ft be is lesz hajtható ? mert én tudom, hogy azon általa kiszámított 8 és illetőleg 11 millió igen gyönyörűen veszi ki magát a papíron; hanem az a kérdés, hogy a mikor ez kilesz vetve—mert ez direct adó lenne — be fog-e folyni 1 Helyén van e kérdés akkor, midőn az eddig kivetett directadókból az 54 millió közül 20-at esequálni kellett. Én abban erősen Tamás vagyok. Ha a t. képviselő ur biztosítékot vállalna arról, hogy ezen összeg befoly, akkor a szivemről igen nagy követ emelne le. (MóritzPálköabessól: Elvállalom!) A mi az igazságosságot és méltányosságot illeti, azt hiszem, hogy ellene sokan fognának — különösen a nemdohányzók közül — fölszólalni ; (Helyeslés jobb felől.) azért én részemről nem tartom hivatottnak magamat arra, hogy ebbe most bele bocsátkozzam: lesz ebben nekem majd nagy segítségem; hanem mint pénzügyminiszternek szem előtt kell tartanom mindenekelőtt a fedezés biztosságát. Ezzel, azt gondolom, hogy bevégeztem azokat, a miket Móricz Pál képviselő ur beszédére mondandó voltam; csak a határozati javaslathoz akarok még egy pár szót szólani. Azt mondja a t. képviselő ur: (olvassa) „ Küldjön ki a ház saját kebeléből egy bizottságot, mely az e tárgyra vonatkozó s hozzá beterjesztendő terveket a kormány által szolgáltatandó adatokkal egybevetve, a dohányadó iránt véleményes jelentést terjeszszen a ház elé." Én nem hiszem, hogy ez correkt eljárás lenne. Az enquette a ház rendeletéből hivatott össze, befejezte működését, munkálata, igen természetesen, ide csak indireete kerülhet napirendre ; mert ez nem előtériesztmény a házhoz : hanem előkerül akkor, midőn annak szem előtt tartásával, a kormány részéről a dohányra nézve törvényjavaslat terjesztetik be. De addig csakis magántanulmány tárgyául szolgál. A mig még hátra van azon processus, a mely által ex multis intellectibus fit unus, elkárhoz-